Harácsony Konzumidiótizmussal

Motto:

„Drámai közelségbe került Harácsony szent ünnepe, amikor a hívő konzumidióták, a lelkes fogyasztók seregei egy pillanatra leteszik bankkártyáikat, tömött bukszáikat, megcsörgetik zsebeikben az aprót, majd elcsendesednek, és meghatódva figyelik a sok földi jót, amit eme rövid ámde stresszes bevásárlás alatt sikerült összeharácsolniuk. Pár napig senki sem vesz majd semmit, aztán lassan visszatér az élet a vizenyős tekintetekbe, újra elkezd bennük csillogni a vásárlás őrülete, és együtt belevetjük magunkat a mi urunk Mammon következő, a civilizációnkat mozgató Vásárlás 2008-adik esztendejébe.”

Forrás: polopokol.hu

Egy ideje környezettudatból vásárolunk. Megmondjuk a frankót, hogy mi a rossz vásárlás, és mi az, ami tudatos. Szent megdöbbenéssel figyelem a „jó karácsonyfa” szépen fejlődő városi legendáját, ami az évek haladtával egyre jobban elharapózik „környezettudatos” körökben. A szimpla karácsonyfából földlabdás, betétes karácsonyfa, majd műfenyő lett. Esetleg papírmassé, vagy textil karácsonyfa. A műfenyőből műhóval teleszórt, majd vélhetően gombnyomásra fenyőillatú műfenyő felé haladunk, ami esetleg „Harácsony” évadján elénekli a dzsingélbelszt négy szólamban (természetesen szitár kísérettel). Hát akkor most én is megmondom a frankót. Hogy mi van a legendák mélyén.

1. legenda: A karácsonyfabiznisz őshonos erdeinket vágja taccsra.

Magyarországon a fenyők, az egyetlen Pinus sylvestris ssp. Pannonica (erdei fenyő pannon verzió) fajon kívül, ami a Balaton felvidéken őshonos, nincs honos fenyő. (Elméletben még az Alpokalja néhány kisebb részletére lehet igaz a lucfenyő honossága, de ezzel aztán ki is merült a téma) A Magyarországon lévő erdők 98%-a telepített, a fenyőerdőknek - az említett parányi kivételtől eltekintve a 100%-a. Valójában a fenyőerdők kizsarolják a talajt, tűleveleik nehezen bomlanak le, az alapvetően lúgos kémhatású talajokból savasat csinálnak. Ez kertekben is igaz, szóval, aki kiülteti a korábban megvásárolt földlabdás karácsonyfáját, az készüljön föl arra, hogy abban a talajban nem sok minden fog megteremni a fa alatt. Maximum páfrány, vagy borostyán.

2. legenda: A karácsonyfaéhség miatt minden évben hegyoldalnyi erdőket pusztítunk el.

A karácsonyfa-ültetvényeket kizárólag azon a piaci alapon hozzák létre, hogy azokat el szándékoznak adni. Ha nem veszed meg, kedves tudatos fogyasztó, mert műfenyőt veszel környezettudatból, akkor támogatod a távolkeleti műfenyő kereskedelmet, ami a távolról-olcsón-gagyit-le-nem-bomlót láncreakciót erősíti. Egy ilyen műfenyő szétesik, összepiszkosodik, megrondul 5 év alatt, szóval aztán veszel még egyet (esetleg annak már harmatcseppek, vagy beépített izókészlet is lesz az ágvégein), a korábbit meg dobod a szemétre. Nem attól pusztulnak idehaza hegyoldalnyi erdők, hogy a fenyőket karácsonyfának kivágják (ezek a karácsonyfa ültetvények egyébként faiskolákban vannak), hanem attól, hogy ha tarvágják, tüzelőnek vagy építőfának kivágják a fenyőerdőket, amelyek elébb elvékonyították a termőtalajt, az első eső leviszi a termőréteget. A kivágás ökobarát módja a ritkítás és a szállalóvágás, tarvágás pusztán pénzéhségéből vagy illegálisan történik (ld. (megélhetési bűnözés), vagy az ún. nagyonződ biomassza fűtőművek számára (félillegálisan) de mindenesetre az EU által finanszírozva.

3. legenda: A földlabdás fenyővel nem okozok akkora kárt.

Ha földlabdás fenyőt veszel, az megnő, ki kell ültetni, az átültetést a fenyő iszonyú rosszul tűri, mert nincsenek hajszálgyökerei, hanem csak úgy képes tápanyaghoz jutni, hogy szimbiózisban él fonalas gombákkal, amelyek viszont megsínylik, ha te a szobában, száraz levegőn tartod őket. Szóval a legtöbb földlabdás fenyő még abban az évben kipusztul, mert egyrészt nem is szakszerűen veszik ki földlabdásan, másrészt meg nem is szakszerűen ültetik el. Ha ezek ellenére földlabdás fenyőt vennél mindenképpen, akkor vagy a Pinus mugo-t (törpefenyő), vagy a cukorsüveg fenyőt (Picea glauca ’Conica’) vegyél, mert ezek sokáig elvannak egy dézsában, egy teraszon a saját tőzeges földjükben, szóval 10-15 évig egy ilyen beruházással (nem kis lóvé) van egy élő fenyőd, ami túlél. A dologhoz hozzátartozik, hogy a fenyőnek nincs nyugalmi periódusa, szóval ha nem kap hólét, esőt, akkor sűrűn locsolni kell, mert paradox módon télen kiszáradhat! Csak konténeres törpefenyőt vagy cukorsüveget vegyél, azt is faiskolában, mert az utcán árult földlabdás kipusztulása majdnem borítékolt. Ha azonban mégis utcai földlabdás fenyőt veszel, számolj azzal, hogy azt földdel együtt szállítva mégtöbbe került annak anyagmozgatása, vagyis ezen igényed miatt még több benzint füstöltek el a lelki békéd érdekében, és meglehet hogy az eredmény pusztán egy jó drága pénzen vásárolt kiszáradt kóró lesz.

4. legenda: A műfenyőnek nem hullik a levele, a karácsonyfának igen.

Nem minden karácsonyfának hullik a levele. A lucfenyőé (Picea abies) leginkább, az ezüstfenyőé (Picea pungens) tovább bírja, de legjobb ebben a műfajban a kaukázusi jegyenyefenyő (Abies nordmanianna) vagy a duglászfenyő (Pseudotsuga mensiesii), amelyeknek a levelei nem hullanak, hanem idővel rászáradnak a hajtásra. Ezért drágábbak is. Viszont e valódi karácsonyfáknak fenyőillatuk van (illatosító nélkül) és két hónapig vidáman zöldelnek. Az ilyen kivágott fenyőket jobb érzésű városokban, sőt még BéPé-n is külön gyűjti vissza a közterület-fenntartó és többnyire a helyi városgazdálkodás vagy kertészeti vállalat komposztáló telepeire kerülnek: termesztőközeg, mulcs, virágföld lesz belőlük, szóval újrahasznosulnak.

-------------------

Egyszóval talán az a tanulság, hogy a kivágott fenyő kevésbé halott (és ami fő: szerves) anyag, míg a műanyag fenyő nem az. Az előbbit végül beszecskázzák, és termesztőközeg lesz belőle, ami meg egy újabb ciklust indít el. Ha mégis a hulladéklerakóba kerül, akkor is ez az a dolog, ami elenyészik anélkül, hogy veszélyes anyagokra bomlana. Ha metafórikus akarok lenni, akkor azt mondom, hogy Jézus is halott anyaggá változott, hogy újjászülessen. Míg ennek a körforgásnak a metafizikáját a tájjal együtt lélegző ember át tudta érezni, addig a mai elidegenített ember már csak az állandósággal kecsegtetőnek örül. A Műfenyő, a művirág, az örökzöld egysíkúság nyújtja neki azt a kapaszkodót, amit a korábbi embertípusnak a ciklikusság szépsége nyújtott. Szomorú karácsonyfa-történet, ami viszont sokkal szomorúbb dolog, hogy a Karácsony manapság még nagyobb konzumidiótákká tesz bennünket, mint valaha. Karácsony szent nevében gyilkoljuk egymást az utakon az elsőbbségért, a bevásárlóközpontok felé…