INFRA-GREEN

Az ezt megelőző pénteken lezajlott infra 2008 szimpóziumon Balogh Péter István tájépítészet és infrastruktúra kapcsolata c. előadása után a moderátor (Szemerey Samu) a következő kérdést szegezte az előadónak: "Tudjuk, hogy a budapesti közvélemény elsősorban a zöldfelületek mennyiségét kevesli állandóan, holott nem is a mennyiséggel, hanem sok esetben a meglévő zöldfelületek állapotával van a baj. Mégis, mit lehet ennek jobbítása érdekében tenni?" Péter megköszöntve a kérdést és láthatóan zavarban volt, mit mondjon el mindabból, amit tud, majd rövid gondolkodás után velősen a jogi szabályozatlanságban jelölte meg a fő teendőt.

Hogy mi történt még a konferencián, arról hamarosan megjelennek a részletes beszámolók az építészfórumon, közöttük az enyém is, de erre a kérdésre szeretnék kéretlenül is részletesebben válaszolni, mert tipikusan blogtémának érzem.

Egyrészt egyetértek azzal, hogy itt jogi szabályozatlanságról is szó van: Péter is utalt előadásában a "minden közműnek van védőtávolsága, csak a fának nincs" szindrómára, de ennél lényegesen több eleme is van annak, hogy a Budapesti zöldfelületek úgy néznek ki, ahogy kinéznek. Előtte azonban szeretnék egy városi legendát a helyére tenni. Egészen 2006-ig ugyanis nemcsak nekünk, de a városnak sem volt fogalma arról, hogy tulajdonképpen mi is történt 1990 és napjaink között a zöldfelületi arányával. Valóban csökkent, mint azt a civilek érzik, vagy nem változott, ahogy a kincstári optimisták? Nos 2005-2006-ban volt szerencsém részese lenni annak a munkacsoportnak, ami a város mai zöldfelületi koncepcióját, a PRO VERDÉT megalkotta. Természetszerűleg mi is tudni akartuk mi a helyzet, hiszen koncepciót írni egy feltételezésre nem nagyon lehet. Azaz lehet (láttunk már ilyet), csak az nem lesz több papírszemét gyártásnál. Ezért a koncepcióhoz Jombach Sándor és Gábor Péter kollegánk egy műholdas elemzést készített, ahol Budapest 1990-es és 2005-ös infrafelvételei kerültek górcső alá egy új elemző szoftver segítségével. Az elemzés érdekes dolgokat hozott. Az össz zöldfelületi borítottság alapvetően nem változott területileg. Azaz a borítottsági intenzitás (az intenzitás alatt értsd a gyep-cserjés-fás intenzitási sort) területi mérlege majdnem azonos (a 2005-ös állapot csak kicsit kisebb). Tehát a kincstári optimistáknak igazuk volt? Nem. Mert az elemzés arra is rámutatott, hogy míg a fenntartott zöldfelületek aránya csökkent (beépítés, más célú felhasználás), addig Budapest felhagyott szántói (a tulajdonképpeni alvó zöldmezős beruházási telkek) és a vasutak területe egyre inkább cserjésedik, bozótosodik, beerdősül. Azaz a borítottsági arány ugyan alapjában alig változott, de a rekreációs zöldfelületi arány drasztikus csökkenést élt át. Ráadásul az alvótelkek aktivizálódni fognak előbb-utóbb, egyszóval a borítottsági arány is negatív irányba mozdul majd el. Egyszóval a moderátor feltételezése nem volt helytálló: a budapesti zöldfelületek mennyiségi csökkenése kimutatható.

Most vissza a szabályozási hiányokhoz. Amíg a békebeli Budapestnek futotta városi főkertészre (Ilsemann Keresztély), addig a mainak már nem. Környezetvédelmi Ügyosztály van ugyan, de olyan végletes módon leterhelt egyéb hatósági feladataival, hogy igazi gazdája hosszú idő óta nincs e területnek. Minthogy Budapestnek főépítészből is csak "megbízott"-ra futja, és félreértés ne essék, itt nem bántani, hanem éppen erősíteni igyekeznék Beleznai Éva pozícióit. De emlegethetném a kerületek főkertészi állományát is. Némely kerületben ugyan van ilyen státusz, de a többségben leginkább nagyítóval kell keresni egy-egy rendezési terv kapcsán, hogy ilyen ügyekről az ember kivel egyeztethet. Nemhogy ellenőrzére és fenntartásra lenne gondja bárkinek is. Hisz, panaszkodnak a főváros és a kerületek is, nincs miből. Valóban nincs?

Hát elérkeztünk a mondanóm csattanójához: mert itt van magának a finanszírozásnak a kérdése. Évtizedek óta egyre kevesebb csorog fenntartásra, a Népligetre például éppen a fele a szükségesnek. Nem véletlen például a FŐKERT vezérigazgatójának kétségbeesett vezércikke az egyik napilap hasábjain, ahol felhívja a figyelmet, a 2-3 szoros áron árusító városligeti mozgó árusok termékei (pillepalackok és egyéb szemét) annyira megterhelik a városligeti fenntartást, hogy már fűnyírásra is alig futja. Elhihetjük, ha a város 100% tulajdonú parkfenntartó vállalata, ahol az igazgató elvileg a vezetéshez lojális, ilyen cikk megírására szánja el magát, akkor tényleg komoly gondok vannak. A városligeti mozgó árusoktól pedig a Főváros beszedi (legalábbis feltételezem, hogy többségüknél így tesz) a közterülethasználati díjat. De hova lesz? Bekerül a nagy kalapba. Aki újságolvasó ember, azt is olvashatja, miféle botrányok pattantak már ki a kerületek és parkoló társaságok, a kerületek és közterületi reklámcégek bizniszeiről. Az Erzsébetváros például pert, és a szerződések felülvizsgálatát fontolgatta az egyik parkoló társasággal (nem tudom hol tart az ügy), mert valahogy egyes képviselők nem tartják egészségesnek, hogy az elvileg közfeladatokat közterületen átvállaló magántársaság megtartja magának a bevétel 80%-át, és még a 20%-ot is késedelmesen fizeti. Hát elég lassacskán esik le a papírtantusz. Hová kerül ez a pénz? (80%-a ezek szerint mégcsak nem is a nagy kalapba. Világosan látható, hogy közterületeken számtalan bevétel keletkezik a parkolástól a reklámdíjon át a közterület foglalásig (rendezvények, vendéglátó egységek, filmforgatások, stb.) de mindezt vagy a nagy közös kalap, vagy a kisebb magánkalapok nyelik el, és a kalapból valahogy sehogy se akar az a varázsnyúl kijönni a bűvészmutatvány végén.

A Fővárosnak nincs megfelelő zöldfelület gazdálkodása, köztér politikája. Azaz lenne, hiszen a PRO VERDE erről szól. Az új közgazdasági alapokról. Olyan alapokról, amelyeket angol, francia, bécsi és egyesült államokbeli működő példákból vezettünk le. El is lett fogadva. Ám mi, a munkacsoport, megdöbbentően nem értesültünk semmiféle reakcióról (legyen az pozitív vagy negatív) a politikai döntéshozók felől. Sokáig a PRO VERDE közgyűlés elé sem került, majd egyszercsak fél füllel hallottuk, hogy beolvasztották a város környezetvédelmi koncepciójába, és azzal együtt fogadták el. Az anyaggal kapcsolatosan csak a közönyt észleljük. Nem, ne számítottunk hangos ovációkra a politikától, de parázs vitákra igen. Semmi. Koncepciónkat elnyeli majd a nagy kalap, vagy a nagy fiók. Tán előrángatják, ha valami pályázathoz igazolni kell, hogy van ilyen koncepció, tán átírják, módosítják, ha mást kíván meg egy másik pályázat. De hogy megvalósítani nem szándékoznak, az annyira tisztán látszik, minthogy vitázni sem akartak vele. Koncepció legyen, az a dolga. A valóság meg más lapra tartozik. Hogy nincs minden városban így? Nincs. De ez itt csak "valami Amerika".