tag:blogger.com,1999:blog-64780428731337547462024-03-05T14:07:09.718+01:00tájbájolástér - forma - gondolat - ökológiaBardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.comBlogger24125tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-3894564482259072682010-04-26T10:12:00.004+02:002010-04-26T10:37:04.471+02:002010: TÁJodüsszeiaMi a tájépítészet? Kik azok a tájépítészek és mit csinálnak? Valószínűleg igen kevesen tudnak ma Magyarországon erre a kérdésre válaszolni. A sokaknak üzenünk: most megtudhatják. Mert elmondjuk. 1968-ban, amikor Arthur C. Clark és Stanley Kubrick létrehozta az azóta kultikussá vált 2001: Űrodüsszeia című filmet, az alkotópáros egy dialógus nélküli, ám igen plasztikus, feszült jelenetben ábrázolta, hogyan viszonyult az előember a földönkívüliek Monolitjához. Első félelme után már igazgatottan, tudva, érezve, hogy ez valami intelligens dolog. Ám egyelőre nem tudta azt hova tenni. Valahogy így van a tájépítészettel a hazai közélet is. Furcsa, misztikus lények vagyunk a legtöbb ember számára. <span style="font-weight: bold;">Most rádiójelet adunk ki magunkból: hátha valaki dekódolja. </span>Az elmúlt 10 évben, a mi saját trójai háborúink után, igen sokat hánykolódtunk szkülláink és kharübdiszeink között. Érdekes, küzdelmes, tanulságokban bővelkedő és nehéz szakmai kalandokat éltünk át. Most, hogy megpihenünk kicsit Ithakánkban újra: elmesélnénk kalandjaikat. Te kíváncsi vagy rá?<br /><br /><span style="font-weight: bold;">FUGA - Budapesti Építészeti Központ</span><br />Bp. V. ker. Petőfi Sándor utca 5.<br />kiállítás megnyitó: <span style="font-weight: bold;">2010. május 6. 18:00</span><br />megtekinthető: <span style="font-weight: bold;">május 6-27 között 11-22 óráig</span><br /><br /><object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/GuK-dUlx9Y0&hl=en_US&fs=1&color1=0x234900&color2=0x4e9e00"><param name="allowFullScreen" value="true"><param name="allowscriptaccess" value="always"><embed src="http://www.youtube.com/v/GuK-dUlx9Y0&hl=en_US&fs=1&color1=0x234900&color2=0x4e9e00" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object><br /><br /><p><strong>1. szakmai nap programja</strong> (kreditpontot ér!)</p> <p>MÁJUS 13. (csütürtök) </p> <p> </p> <p>9:45 A szakmai nap megnyitása</p> <p>10:00 SOMORJAI-TAMÁSSY ZSOLT Green City mozgalom<br />10:20 GÁBOR PÉTER Űrfotó elemzés (PRO VERDE), és ami lett belőle: Angyalzöld<br />10:40 KOLLÁNYI LÁSZLÓ TÉKA - Tájérték kataszter<br />11:00 ANDAHÁZY LÁSZLÓ A gyulai Kossuth tér és városközpont rekonstrukciója</p> <p>11:20 5 perc kérdés-felelet az elhangzott előadásokkal kapcsolatban</p> <p>11:25 DR. JÁMBOR IMRE A Gödöllői kastélypark rekonstrukciója<br />11:45 WALLNER KRISZTINA Ahol Sió és Kamor egymásra talál<br />12:05 DR. RÁCZ TAMÁS Az ÖKOPLAN dunai munkái és formálódó Duna Stratégia</p> <p>12:25 5 perc kérdés-felelet az elhangzott előadásokkal kapcsolatban</p> <p>ebédszünet: 12:30-13:30 (büfé önköltséges)</p> <p>13:30 DEMETER ANNA Az SM közösségi köz-tér fejlesztési filozófiája<br />13:50 ALFÖLDY GÁBOR Történeti kertek kutatása, helyreállítása és gondozása<br />14:10 LIPCSEI ÁGNES Falumegújítás - ÚMVP 2009<br />14:30 DR. NAGY KATALIN Zöld-Tér-Nyerés, belvárosi lehetőségek és esélyek</p> <p>14:50 5 perc kérdés-felelet az elhangzott előadásokkal kapcsolatban</p> <p>14:55 KRISTÁLY ANIKÓ A kortárs francia tájépítészetről<br />15:15 KÉTHELYI MÁRTON Tájépítészet lehetőségei a mikrotérségi tervezésben<br />15:35 TIHANYI DOMINIKA Public Art projektek</p> <p>15:55 5 perc kérdés-felelet az elhangzott előadásokkal kapcsolatban</p> <p>16:00 A levezető elnök zárszavai </p><p> </p> <p><strong>2. szakmai nap programja</strong> (kreditpontot ér!)</p> <p>MÁJUS 20. (csütürtök) </p> <p> </p> <p>9:45 A szakmai nap megnyitása</p> <p>10:00 SZABÓ GÁBOR Fertőd É-i kert fejlesztése (nagy-projekt)<br />10:20 SAIN MÁTYÁS Segédlet a közösségi tervezéshez - Sain Mátyás könyvbemutatója<br />10:40 STEFFLER ISTVÁN A Lágymányosi öböl tájépítészete<br />11:00 SZLOSZJÁR GYÖRGY A tájépítész szerepe a tervező team-ben (az Újbuda Vkp. példáján)</p> <p>11:20 5 perc kérdés-felelet az elhangzott előadásokkal kapcsolatban</p> <p>11:25 DR. BALOGH ÁKOS Egyetemes tájgazdálkodás<br />11:45 DÉKÁNY MARGIT Wekerle, ahol értéket őriz az idő<br />12:05 DR. NAGY ILDIKÓ RÉKA Tájépítészeti kutatások a patakmenti tájban</p> <p>12:25 5 perc kérdés-felelet az elhangzott előadásokkal kapcsolatban</p> <p>ebédszünet: 12:30-13:10 (büfé önköltséges)</p> <p>13:10 TÓTHNÉ POCSOK KATALIN A zf rendszerek fejlesztési lehetőségei a várostervezésben<br />13:30 SZABÓ GÁBOR Duna-City<br />13:50 MOHÁCSI SÁNDOR Ajka városközpont agórától Europanig <br />14:10 PAGONY IRODA Tájteremtés - kertalkotás</p> <p>14:30 5 perc kérdés-felelet az elhangzott előadásokkal kapcsolatban</p> <p>14:35 DR. LAPOSA JÓZSEF A magyar tervezési rendszer és a tájrendezési tervezés kapcsolata<br />14:55 SZALKAI ADRIENNE Esztergom - Budapest - Hamamatsu<br />15:15 PÁPAI VERONIKA Landart<br />15:35 DR. BALOGH PÉTER ISTVÁN Az EKF főtere</p> <p>15:55 5 perc kérdés-felelet az elhangzott előadásokkal kapcsolatban</p> <p>16:00 A levezető elnök zárszavai</p><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-15875569889000290222009-11-25T19:12:00.006+01:002009-11-25T19:36:55.839+01:00A "Sonntagskind"Ezév elején "tágszem"-ileg elhatároztuk, hogy Mőcsényi Mihály professzor kerek születésnapjára való tekintettel az évet "Mőcsényi évnek" nyilvánítjuk. Ennek keretében több publikáció látott napvilágot, "digitalizálódott" pár írás a professzor gondolataiból, szerepelt a Zárórában, Dr. Ligetvári Ferencnek (is) köszönhetően március 15-én magas rangú állami kitüntetésben részesült életművéért, a 4D különszámban foglalkozott vele, MM XC címmel könyv jelent meg róla, díszvendég volt a Média Építészeti Díján, ez alkalomból Pásztor Erika Katalina jóvoltából riportfilm készült róla, ünnepi konferenciát tartottunk az MTA-n és a szakma is köszönthette őt a MTESZ székházban tartott rendezvényen, aminek érdekében összefogott magánszemély és cég, egyesület és alapítvány, mindenki, aki csak él és mozog a tájépítész szakmában. Köszönet érte. A magunk szerény eszközeivel filmet kezdtünk el forgatni a professzorról jó fél évvel ezelőtt a nem létező szabadidőnkben. Célunk az volt, hogy ebben a filmben a mesterről, a tanárról, a munkatársról adjunk egy generációkon átívelő keresztmetszetet kedves történetek, anekdoták formájában. A filmet elkezdeni egyszerű volt, befejezni lehetetlen. Csak abbahagyni tudtuk. Annyi történet jött velünk szembe, annyi mindenkit szívesen megkérdeztünk volna még, annyi minden maradt kibeszéletlen ebből a tartalmas 90 évből. Reméljük azonban, hogy a film valamennyire visszaadja azt a rajongást, amit a tájépítész generációk hordoznak magukban kedves professzorunkról. Íme a film 6 részletben, jó szórakozást hozzá.<br /><br /><object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/ABjuTNY-7Z8&hl=en_US&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/ABjuTNY-7Z8&hl=en_US&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object><br /><br /><object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/a8QvWGIBBxo&hl=en_US&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/a8QvWGIBBxo&hl=en_US&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object><br /><br /><object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/U2csX1dIp-k&hl=en_US&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/U2csX1dIp-k&hl=en_US&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object><br /><br /><object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/W_KU2DJIvlk&hl=en_US&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/W_KU2DJIvlk&hl=en_US&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object><br /><br /><object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/le2RZ-l2_rg&hl=en_US&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/le2RZ-l2_rg&hl=en_US&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object><br /><br /><object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/mhGcrHEAfPA&hl=en_US&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/mhGcrHEAfPA&hl=en_US&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-72046415453434003042009-11-11T12:37:00.016+01:002009-11-11T17:05:25.406+01:00MM90<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh193pvBpGcIJj26a1fmNjOqoVBai63UM3ZQxOUZR_mjmUEgbHZagxhxVm9GlsusYBPGKrzGIeyPnFhvyWUTSa1Iy4CV6PmYyJONMAkCOdGBOJiiKseYRT_piR8nSd2aSqNEjAZb0hm250/s1600-h/MM-banner.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 121px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh193pvBpGcIJj26a1fmNjOqoVBai63UM3ZQxOUZR_mjmUEgbHZagxhxVm9GlsusYBPGKrzGIeyPnFhvyWUTSa1Iy4CV6PmYyJONMAkCOdGBOJiiKseYRT_piR8nSd2aSqNEjAZb0hm250/s320/MM-banner.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5402809742668411842" border="0"></a><br /><br /><br />2009. november 9.<br /> <br />Húsz éve omlott le (napra pontosan) a berlini fal. Egy "fiatalember" ekkor ünnepelte (napra pontosan) a 70. születésnapját. Szép születésnapi ajándék. Most a 90. születésnapját ünnepli, és most sokkal szerényebb ajándékokkal kell beérnie. <br /><br />A "fiatalember" 1919 november 9-én született egy kis tolna megyei faluban, Mőcsényben, Bonyhád közelében. Egy németajkú, frank közösségben, földművelők között, földekkel meglehetősen jól megáldott / megvert családban arra volt ítéltetve, hogy maga is a földdel, gazdálkodással foglalkozzon. Nem így történt. A történelem közbeszólt, ki tudja hányadjára megakasztva szerves fejlődési folyamatokat. Családja a 30-as években a Volksbundnak túl magyar volt, azaz nem lojális a hitleri elvekhez, megbízhatatlan. Fajtagadóknak bélyegezték őket, mert nem álltak be a fasizálódás sodrába. Édesapját később a Gestapo hurcolta meg, mert segített egy zsidó családnak vagyonuk részbeni elrejtésében. Tette mögött nem volt faji megfontolás, előtte nem hőssé válás illúziója lebegett, csak az emberség és a parasztbecsület. A falusi zsidó közösségek a zsidótörvények, majd a deportálás előtt szimbiózisban éltek a gazdálkodókkal. A gazdálkodó termelt, a kereskedő kereskedett. Egymásra voltak utalva, együtt gyarapodtak és nem egymás ellen. Ha az egyik bajba került, a másik segített. Nem faji, hanem közösségi alapon.<br /><br />A "fiatalember" a háború előtt, közben végezte el első egyetemi tanulmányait, a Kertészeti Akadémián felfigyelt a jókezű gyerekre Ormos Imre professzor, a kertművészet tanára. Meg is hívta őt egyetemi tanársegédnek, "arra az eshetőségre, ha túlélnénk ezt a háborút." A friss diplomásnak ugyanis megjött a SAS behívó, Erdélybe került katonai szolgálatra. Katonáskodását sem töltötte tétlenül, a Kolozsvári Egyetemen ökonómiai tanulmányokat folytatott, diplomájának átvétele előtt, az utolsó vonatok egyikével jött vissza Magyarországra - és soha többé nem tért oda vissza. <br /><br />A Magyar Hadsereg józanabb, Hitler bukását előre látó tisztjeivel együtt csatlakozott a felvidéken harcoló partizánokhoz. Az amerikai hadtestnél közvetítőtiszt, tolmács szerepet ajánlottak fel a németül, angolul és magyarul egyformán jól beszélő tartalékos tisztnek, aki a biztos anyagi hátteret, további boldogulást ígérő ajánlatot visszautasítva jött haza: itthon volt dolga. <br /><br />A háború után Ormos professzor, ígéretéhez híven felvette, és egyben felállított egy nagyon kemény követelményt a friss tanársegéd elé. Azt követelte tőle, hogy a neki biztosított 6 év ösztöndíj ideje alatt járjon be legalább 5 európai országot, tanuljon meg legalább 5 idegen nyelvet (amelyben benne van az angol, a spanyol és olasz), végezzen el még három egyetemet és doktoráljon le. A "fiatalember" elfogadta a feltételeket, majd 1947-ben első kijelölt helyére Svájcba távozott, ahol megkezdte ezirányú továbbtanulását, miközben egy kertépítészeti kivitelező cégnél gyakorlati kivitelezési munkákban is részt vett. A 48-as fordulat, Rákosi hatalomra kerülése után Svájcban felszólították az ország elhagyására. Több lehetősége lett volna a disszidálásra: a Svájc által biztosított kontingensek egyikével könnyen az Egyesült Államokba, Kanadába vagy Ausztráliába mehetett volna. Nem ment. Bécsben, a Magyar Kollégiumban két magyar erőszakkal lefogta és arra kötelezte, hogy egy napig hallgassa a rádióban Rákosi és párttársai beszédeit, lássa be: őrültség most hazamenni. Ellenállt a "józan észnek". Zsebében egy szovjet marsall pecsétes levelével, miszerint elévülhetetlen érdemei vannak az antifasiszta ellenállásban, átlépett a Rákosi diktatúra földjére, szülőföldjére, hogy többek között megmentse az akkor már a Hortobágyra kitelepített szüleit és nővérét, akit "kollektív bűneikért" deportált a diktatúra, megfosztva földjeiktől mint osztályidegen elemeket. Többszörös "bűneikért" (németajkúak és "kulákok" voltak) lakolniuk kellett.<br /><br />Idehaza visszatért a Kertészeti Egyetemre. Feleségül vette egy másik "osztályidegen", Misley orvosprofesszor lányát, aki szintén az akkor Agráregyetem kötelékébe tartozó hívott Kertészeti főiskolán végzett. Nekilátott a tájépítészeti diszciplina alapjainak elmélyítéséhez. 1956-ban az Egyetem Forradalmi Bizottságának tagja, aki ugyanakkor önmérsékletre inti a forrófejűeket. Az október 23-i Kossuth téri békés tüntetésen ott van az egyetemi zászló alatt, de a Bródy Sándor utcai lövöldözések hírére hallgatóit hazarendeli. Ismét felmerül a disszidálás lehetősége. Ebben az időben katonabarátaival spanyolul és szlovákul tanul. Egyik arra az esetre kell, ha elhagyják az országot - mert úgy ítélik meg, hogy a spanyol nyelvterületen vannak a legnagyobb szakmai lehetőségek, a másik arra az eshetőségre, ha mégis itthon maradnak. Ő végül marad. Egyetemi oktatási tevékenysége mellett a VÁTI-ban, a Lakótervben végzett alkalmazott kutatásokat, gyakorlati tervezést, amely mellett a BME Urbanisztikai tanszékének megbecsült vendégelőadója volt. <br /><br />A földdel foglakozott tehát, csak nem pontosan úgy, ahogy azt "előre megírt sorsa" eredetileg előírta neki. A 60-as években már nemzetközi megmérettetésekben is részt vett, bécsi kertjeinek egy része ma is megvan. Az akkor induló Magyar Televízió egyik Vitray Tamás által vezetett műveltségi vetélkedőjén többedmagával nyert kerületének, a XI. kerületnek egy óvodát, amely a Karolina úton épült fel. Megvásárolt az Egyetemhez közel egy a háború alatt félbe maradt épületet a Somlói úton, ahová víz és villany nélkül költözött be kis családjával. Megszervezte a szakirányból a táj- és kertépítészeti szakot, rendszeresen kivitte hallgatóit elébb az NDK, majd Ausztria és Nyugat-Németország területére szakmai gyakorlatra. Osztályidegen volta miatt visszadobott doktoriját végül megvédhette 1962-ben. 1969-ben nevezték ki a Kertépítészeti Tanszék élére, majd 1970-ben egyetemi tanárrá. 1969-ben, egy balatoni út alkalmával legendás Trabant 500-asa megmakacsolja magát. Leáll. Mindez Balatongyörökön történik. Az útról a doboldalban egy felhagyott murvabánya látszik. Feleségével együtt felmásznak a bányába. Már a zsigereiben van az ellenállás, hogy valamikor is újra földet szerezzen. De egyszerre mondják ki ezt a telket meg kell venni. Panoráma a Keszthelyi-öbölre, háttérben a Szent-György heggyel. <br /><br />Többször hajtott végre tantárgy reformot, már a '70-es években a bolognai folyamathoz hasonlatos kétszintű oktatás bevezetését szorgalmazta. Az egyetemi karosodás folyamatában, a '70-es években a tartósítóipari és kertészeti ágazatok vissza akarták szorítani a tájépítészet önálló karrá válásának folyamatát, amelyre ő végül tanszékvezetői lemondásával válaszolt. Nemzetközi kertépítészeti sikerei, különösen a WIG 64-en, WIG-72-őn felépített magyar kertjei miatt a nemzetközi szakmapolitikai karrierje tovább ívelt, miközben idehaza éppen kiszorításán fáradoztak - nem először és nem utoljára. <br /><br />A '70-es évek végétől az IFLA - az International Federation of Landscape Architects alelnöke, majd 1986-tól 1990-ig elnöke. Első közép-kelet európaiként. Az elnöki poszt megszerzéséhez - nemzetközi kapcsolatai és a kertészeti kiállításokra tervezett kertjei mellett az is hozzájárul, hogy az előző elnök, a svájci Zvi Miller botrányos körülmények között kiüríti a szövetség kasszáját - barátnőjét is utaztatva feléli a szövetség vagyonát. Az erős amerikai és német érdekszférájú nemzetközi szövetségben nem tudnak dűlőre jutni az új elnök személyét illetően, ezért esik a választás Mőcsényire, aki 1984-ben Budapesten sikeres IFLA kongresszust hoz tető alá.<br /><br />Györöki nyaralója, a bányaudvarból varázsolt "kreatív táj" nemcsak családi fészek, hanem zarándokhely és "polihisztor képző intézet" is egyben. Szinte minden szakon, majd karon végzett diák megfordult ott. Wright wisconsini magániskolájához, a Taliesin Felowship-hez hasonló módon egyfajta családias légkörű önképzőkör, szakmatörténeti szimbólum.<br /><br />Mőcsényi több ponton nagyon magas mércét állít a tájépítészet művelői elé. Mint szakember, mint ember, mint "fenegyerek", mint szakmapolitikus és mint reformer is <br />kiemelkedőt alkot. Kezdeményezőkészsége, intelligenciája, műveltsége, széleslátókörűsége és látnoki képességei nehezen felülmúlhatóak. A kilencven éve született "fiatalember" ma is őrzi azt a játékosságot, és derűt, amit sem világháború, sem diktatúra, sem súlyos daganatos betegség nem tudott benne lerombolni, mindig felülkerekedett, "fiatalember" maradt. Ember az embertelenségben és mester a mesterhiányos időkben. <br /><br />Isten éltesse még sokáig, kiapadhatatlan energiáira ugyanis ma is szükségünk van!<br /><br /><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dz96Lr2rVfSLMIXPh_yEevN94NNUlDwzP_wFkXMDY-k3suEvn4yDS3MPjFrHxH6ZRJ69t0TVGZwSuJAnlHBag' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-966261074826514862009-04-27T14:17:00.004+02:002009-05-18T09:41:50.455+02:00Írásaim a térben<iframe width="425" height="350" frameborder="0" scrolling="no" marginheight="0" marginwidth="0" src="http://maps.google.com/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&source=embed&msa=0&msid=115803889381112511296.00046887451f76123a05c&ll=47.499112,19.055786&spn=0.069585,0.145912&output=embed"></iframe><br /><small><a href="http://maps.google.com/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&source=embed&msa=0&msid=115803889381112511296.00046887451f76123a05c&ll=47.499112,19.055786&spn=0.069585,0.145912" style="color:#0000FF;text-align:left">Írásaim a térben</a> nagyobb térképen való megjelenítése</small><br /><br />Régóta szeretném rendszerezni azokat a megjelent írásaimat, amelyek a tér egy adott pontjához valamilyen módon köthetőek. Érdekel az a mentális térkép, ami így kirajzolódik, mert segít megmutatni, a fizikai világ mely pontjai teljesen fehér foltok a számomra. Hát most létrehoztam a listát, ami nagyon Budapest centrikus, de elkalandozik a magyar vidékre, Angliába, Franciaországba, Kanadába, Olaszországba, Columbiába és Szingapúrba is. <a href="http://maps.google.com/maps/ms?ie=UTF8&hl=hu&msa=0&msid=115803889381112511296.00046887451f76123a05c&ll=47.499112,19.055786&spn=0.069585,0.145912&z=12&source=embed">A nagyobb térképre kattintva</a> kedves olvasó, most te is elérheted a cikkek listáját. Csak remélhetem, hogy azokból gondolatot merítesz majd. Ha így van, akkor örülök.<br /><br /><span style="font-weight: bold;">Szigetkör</span> (2009. május 15.)<br /><span style="font-weight: bold;">Minden beruházásnál hatékonyabban</span> (CriticalMass 2009 április)<br /><span style="font-weight: bold;">Támad a válság Völgyzugolyban</span> (2009. április 21.)<br /><span style="font-weight: bold;">Parttalanul</span> (2009. április 9.)<br /><span style="font-weight: bold;">Krízis idején koncentrálhatnánk Ferihegyre</span> (2009. március 20.)<br /><span style="font-weight: bold;">ALLEE HOPP!</span>(2009, február 27)<br /><span style="font-weight: bold;">Peñalosa Bogotája</span>(2009, február 19)<br /><span style="font-weight: bold;">K-VONAL</span> (2009, január 20) I- A PRÁGA IRIGYSÉG; II- KISKÖRTE, NAGYKÁ; III- A KÖZTÉR BRAND GÁTJAI<br /><span style="font-weight: bold;">KECSKEMÉTI NÉPMESE</span> (2009, január 15)<br /><span style="font-weight: bold;">Bogotát újévre</span> (2009, január 13)<br /><span style="font-weight: bold;">LONDON AZ ÉN BAKONYOM</span> (2008. december 15.)<br /><span style="font-weight: bold;">Ahol a lassulás erény: a CittàSlow mozgalom</span> (2008, november 25)<br /><span style="font-weight: bold;">A 22-es csapdája</span> (2008, november 4)<br /><span style="font-weight: bold;">FŰRE LÉPNI SZABAD(NA) </span>(2008, szeptember 23)<br /><span style="font-weight: bold;">Kutakodás a Nagy Á lábai között</span> (2008, szeptember 15)<br /><span style="font-weight: bold;">NÉP, LIGET, POGÁCSA</span> (2008, augusztus 4)<br /><span style="font-weight: bold;">Kanadában Kolbászból?</span> (2008, május 28)<br /><span style="font-weight: bold;">Angyalzöld</span> (2008. május 9)<br /><span style="font-weight: bold;">Revitalizáció előtt a Népliget</span> (2008. március) I- A három grácia; II- Mostohatestvér a Nagyparkok között; III-"Nepcsi" maradsz mindörökre?<br /><span style="font-weight: bold;">Furmányzati Negyed</span> (2007. március 22)<br /><span style="font-weight: bold;">Budapest szív(koszorú) műtét előtt</span> (2007. március 2)<br /><span style="font-weight: bold;">Szer-Vita</span> (2007. február 7)<br /><span style="font-weight: bold;">London Ikarosz-komplexusa</span> (2006, november 10)<br /><span style="font-weight: bold;">„Fluctuat nec mergitur!”</span> (2006, június 13)<br /><span style="font-weight: bold;">Bezöldülő távolkelet</span> (2006. május)<div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-14325995997095416362009-01-15T15:40:00.024+01:002009-01-16T15:12:24.508+01:00Mőcsényi a Zárórában<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix_78Bg6WdzrAto3qqR6rFvu5CRmSGGgrnwV48g8f5KSsrkWulZvz7skszFXhwgiRFY7S0aoAzyZ2TrmCtTJxwFlpOP1uLDyqGo3mF0DvhrrGPBa9Fc8qGhg1M3fsDmr61GRXrL3PSpck/s1600-h/mocsenyi_a_zaroraban.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 399px; height: 266px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix_78Bg6WdzrAto3qqR6rFvu5CRmSGGgrnwV48g8f5KSsrkWulZvz7skszFXhwgiRFY7S0aoAzyZ2TrmCtTJxwFlpOP1uLDyqGo3mF0DvhrrGPBa9Fc8qGhg1M3fsDmr61GRXrL3PSpck/s400/mocsenyi_a_zaroraban.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5291815913624389730" border="0" /></a><br /><br />Az 1919-es esztendőben született Mőcsényi Mihály professzor, kedves mentorom, a "<span style="font-weight: bold;">fókuszpont</span>", akiről minden tájépítésznek csillogó szemű emlékei vannak és számtalan anekdota kötődik hozzá. Pedig a szakmát illetően kérlelhetetlen maximalistával és kritikussal állunk szemben, akinél a pikoló sörben (fiúknak) és süteményben (lányoknak) osztogatott érdemjegyeket ki kellett érdemelni. Diákságom idején volt az akkor már a rendszeres aktív tanítástól visszavonult professzor 75 éves jubileuma. Ekkor sikerült őt pár társammal "elcsípnünk" azzal a kéréssel, hogy tanítson minket legalább fakultatív szinten. Azaz adjon a módszeréből és gondolataiból nekünk is egy darabot. Többet, mint amit a tájépítész képzésben hagyománnyá vált szemeszterenkénti országjárások alatt kaphattunk tőle.<br /><br />Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a mi időnkben a 2. évfolyamban kezdődő országjárások során egy-egy tematikus útvonalon járta végig szaktanárokkal az összes tájépítész növendék az ország négy részre osztott testét, megismerkedett az akkor aktuális tájfejlesztési, tájfejlődési folyamatokkal. Az első szakasz tradicionálisan É-Ny Magyarország, melynek végállomása egy egykori kőbánya udvara Balatongyörökön, ahonnan a Balaton, a Tapolcai-medence és a Szent György-hegy szolgáltatja a díszletet. Ebbe a volt kőbányába álmodta meg Mőcsényi 35 évvel ezelőtt a bányaudvar félkaréjára simuló nyaralóját, melynek terveit (fejben) ő készítette el, és nagy százalékban a saját kétkezi munkájával valósította meg. Garázsában őriz egy teljesen gömbölyűre koptatott kalapácsot: ezzel véste ki a puha sziklából saját kezűleg a bányaudvaron megvalósított úszómedencét. Az építéshez szükséges adalékanyag helyben kitermelt, a kötőanyag (cement) pedig egy a legendás régi Trabant csomagterében érkezett hétről hétre. A több mint 20 évig tartó építkezés egyben a tájépítészeti mesterképzés helyszínét is jelenthette: megtiszteltetésnek vehette az a szakmabeli, aki meghívást kapott a professzortól egy kis kalákára. A betonozás ugyanis tájelméleti eszmecserékkel tarkítottan zajlott a rendhagyó mesterkurzuson, amit a beavatottak csak "polihisztor-képző"-ként emlegettek. Nem véletlen tehát, hogy a Magyarországi Ki-Kicsoda? lexikon '90-es évekbeli kiadásában Mőcsényi hobbiként azt jelölte meg: bányarekultiváció. Az sem véletlen, hogy a Mőcsényin felnőtt tájépítész generációk egész sora tartja úgy: igazából az a tájépítész, aki pontosan tudja, hol található Mőcsényi nyaralója.<br /><br />Egyszóval ráállt az akkor 75 éves professzor a fakultációs óra megszervezésére, de azzal a feltétellel, hogy mi adunk a kurzusnak témát. Akkoriban egy kanadai doktorandusz tanított nekünk számítógéppel támogatott tervezést az egyetemen, akitől tudtuk: a tengerentúli képzésben elindult egy olyan irány, ami a városi zöldfelületek használóival, azok viselkedésének kutatásával kívánta a használati szempontból kívánatos városi közpark modelljét felállítani. Itthon ekkor még mindez teljes nóvumnak számított. Ez az információ vezetett oda bennünket, hogy végül ezt a címet jelöltük meg: <span style="font-weight: bold;">a parkhasználók lélektana</span>. Mőcsényi elfogadta a címet. Az 1 éves kurzuson azonban csaknem mindenről szó esett, ami a világ dolgait illeti. Csak kapkodtuk a fejünket a távoli nézőpontokból indított gondolatfűzéseken, amelyek úgy zakatoltak egyik vágányról a másikra, hogy zúgott tőle a fejünk. Figyelni pedig muszáj volt, mert Mőcsényi időről-időre megkérdezte: honnan is jutottunk el idáig? Ki tudja visszafejteni a gondolatmenetet a "váltók" helyének azonosításával? Aki tudta, no azé lett a pikoló sör vagy a süti "voucher", amelyet érdemjegyekre lehetett a kurzus végén váltani. Az előadások pedig kivétel nélkül eljutottak ahhoz a befejező mondathoz: "<span style="font-weight: bold;">nos ez is hozzátartozik a parkot használók lélektanához</span>". Az egész hétre gondolkodnivalót adó intenzív agytorna során értettük meg: minden mindennel összefügg, és ez az, amit azzal a névvel illetnek: <span style="font-weight: bold;">ökológia</span>.<br /><br />2008. decemberében az Újirány csoport (eddigi legjelentősebb alkotásuk a Millenáris ötletterve, de számos igen termékeny projekt áll már a hátuk mögött) karácsonyi összejövetelt tartott, amelyre elsősorban a fiatal tervező társadalom, építészek, tájépítészek, iparművészek voltak hivatalosak. Ezen az informális bulin azonban többek között Veiszer Alinda is megjelent, aki az újirányosok közül többekkel ápol baráti kapcsolatokat. Mohácsi Sanyi, Lendvai Gábor és jómagam szinte egyszerre, egymástól függetlenül gondoltunk hirtelen arra, hogy az Alinda által vezetett műsor (Záróra) rendkívül alkalmas lehet arra, hogy digitális emléket állítsunk a professzor eddigi életútjának. (A 75 éves jubileuma alkalmából az MTV már készített a professzorral egy két részes portréműsort a györöki és Capri szigeti helyszíneken <span style="font-weight: bold;">Visszatérés Gaiahoz</span> címmel, Csisztu Zsuzsa riporteri közreműködésével. Akkor azonban világhálóról, pláne videómegosztásról még nem lehetett szó). Gábor mondta ki ezt először hangosan és az ötletet tett követte. A megbeszélést pedig ez a felvétel, amiért mind Alindának, mind pedig a Záróra stábjának ezer köszönettel tartozunk.<br /><br /><br /><object id="player_id36326" type="application/x-oleobject" standby="Videó töltése..." codebase="http://www.microsoft.com/ntserver/netshow/download/en/nsmp2inf.cab#Version=5,1,51,415" classid="CLSID:6BF52A52-394A-11d3-B153-00C04F79FAA6" width="320" height="309"><br /><param value="http://streamer.carnation.hu/mtvod/zarora/20090114/zarora_090114.wmv" name="url"><param name="autoStart" value="false"><param name="uiMode" value="mini"><param value="1" name="PlayCount"><param value="1" name="showControls"><param value="1" name="showStatusBar"><param value="0" name="enableContextMenu"><param value="1" name="stretchToFit"><param value="100" name="Volume"><br /><embed id="player_id36326" uimode="mini" loop="false" showstatusbar="1" playcount="1" enablecontextmenu="0" autostart="0" showcontrols="1" src="http://streamer.carnation.hu/mtvod/zarora/20090114/zarora_090114.wmv" pluginspage="http://www.microsoft.com/windows/mediaplayer/download/default.asp" type="video/x-ms-asf-plugin" width="320" height="309"></embed><br /></object><br /><span style="font-style:italic;">Interjú Mőcsényi Mihállyal (2009. január 14, m2)</span><br /><br /><span style="font-weight:bold;">Mőcsényivel foglalkozó írások a neten:</span><br /><br /><a href="http://tajepiteszet.uni-corvinus.hu/index.php?id=16623">A tájrendezés oktatás és a Tájépítészeti Kar létrehozása – Mőcsényi Mihály</a><br /><a href="http://www.tankonyvtar.hu/main.php?objectID=5341281">Murvabánya rendezése másképp</a><br /><a href="http://www.bitesz.hu/kornyezetgazdalkodas/a-szendioxidrol-maskeppen.html">A széndioxidról másképpen</a><br /><a href="http://www.ph.hu/mf/24.05/28.html">Tájépítészet a felsőoktatásban</a><br /><a href="http://www.vati.hu/static/fvr_2006_3/cikk_04.html">A táj eltérő értelmezései és azok tervezési-védelmi jelentősége</a><br /><a href="http://tajepiteszet.uni-corvinus.hu/index.php?id=16622">Önálló karrá válás</a><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-72508655522476130182008-10-06T15:37:00.007+02:002008-10-06T15:59:10.165+02:00Műszív?<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgO7oZ7M3XET9WsGpiNWHS_NvPsR8CcVUPBPODrqEx5KJa4JAhozhVMUJzRh-WmeE2hRlusAwcasOJTo3OwfL1own_b9z0xvUyG40VKQomZJ3CINpP0gHxYFZzqJA9ZP-duz2TrV88pjaU/s1600-h/park!.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgO7oZ7M3XET9WsGpiNWHS_NvPsR8CcVUPBPODrqEx5KJa4JAhozhVMUJzRh-WmeE2hRlusAwcasOJTo3OwfL1own_b9z0xvUyG40VKQomZJ3CINpP0gHxYFZzqJA9ZP-duz2TrV88pjaU/s400/park!.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5254038048048653138" border="0" /></a><br /><br />A nyilvánosság meglehetősen értetlenül áll az előtt, hogy építészeti pályázat születik egy végre kibontott városi köztérre Budapest szívében, a város egyik legfontosabb helyén. Egy olyan időben szűnik meg térré változni a terület, amikor másik oldalról arról panaszkodunk: nincs a városnak valódi agórája, ami tere lehetne a budapesti rendezvényeknek. Nem az államiaknak, hanem a budapestieknek. Nem teszi ez végső soron fogyaszthatlanná, sikertelenné (pénz, nagy nevek és "jó program" ellenére) a tér elépítésére (bocsánat virágnyelven: térfal képzésére) kiírt városházi pályázatot?<br /><br />- mert jó program-e az, hogy térfalat adunk egy térnek, aminek már van (Madách-ház)?<br />- mert jó program-e, hogy hasznos irodai négyzetmétert növelünk egy olyan térségben, aminek tehermentesítésre van szüksége?<br />- mert jó program-e a belvárosban a zárt terek létrehozása, ahol szabad terekből van kevés?<br />- mert jó program-e a szimbólumkeresés egy olyan térségben, aminek már vannak szimbólumai, vonzó tényezői (olyan budapesti térségek rovására, ahol nincsenek)<br />- mert jó program-e egy olyan program, aminek forrásai az elmaradott térségek felzárkóztatására létrejött európai alapokból teremtődnek meg (azaz valóban "Budapest Szíve" a legelmaradottabb közép-magyarországi térség)?<br />- mert jó program-e az olyan program, ami a kitapintható közakaratnak (Városházi beszélgetések, civil egyeztetések, vélemények az ideiglenes parkról, PARK! program) ellenfeszül?<br />- mert jó program-e az, hogy hozzunk létre egy transzparens irodaházat (máig pontosan körül nem határolt funkciókkal a városháza tömbben) és rohasszuk tovább a nagy és korszerűtlen városházát? (Ugyan mind a városháza, mind az egykori megyeháza kong az ürességtől, levegőben lóg a leépítés - jogosan, bár nem az ügyosztályi dolgozókat, hanem a túl nagyra hízott döntéshozói apparátot kéne kicsit leépíteni, de azért bővítsük a városháza területét?)<br />- mert jó program-e az, ami a tér jelenlegi egyetlen értékét, a sok viszontagságon keresztül is megőrződött kettős gesztenyesor lazán kivágja?<br />- mert jó program-e az, ami sűríti, és nem lazítja a belváros szövetét, holott máskülönben a szakpolitika városfejlesztésileg decentralizációt sürget?<br /><br />A terület túl értékes ahhoz, hogy ne történjen vele semmi. Ám ha beépül - az rosszabb a semminél. Budapest, mint városi tér, egy olyan öreg, képzeletben elmetszett fa, aminek szaporodnak az évgyűrűi. A periférián működik az élő szövete, a kambium, mely befelé elfásult sejteket, kifelé hámló hánycsréteget termel. És legbelül, hol a fásultság már igen régi, az öreg fa korhadni kezd. Miért nem engedjük, hogy az odút fakopáncsok kitágítság, a korhadékot eltakarítsák, és beköltözzenek a "madarak"?<br /><br />* a képen Jason Hawkes fotója látható, amely a <span class="subheadertext">PARK! PUBLIC ART PROJECT 2008 keretében a British Council szervezésében készült. Az ember fűszálak és a meglévő zöldfelületek együttesen azt a teret jelölik ki, aminek megvan minden térfala, csak éppen nem arra használják, amire a leginkább </span>predesztinált. És úgy tűnik - nem is arra akarják...<div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-66945684794102496292008-05-16T17:09:00.003+02:002008-05-16T17:21:58.313+02:00BEZÖLDÜLVE<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhya3RypltWMlMbwRfpm0EdEOWgm-b6Fj90IhYZYklXzeRQdYh-sYIskuZI7V9nAI-hum38wxsv_5wnmlGY7ALfRqTClP_I_pzkrQWh5QkrFNUIpXqWzPkfxBKAJ-ysEp04BCXPiTdoWLU/s1600-h/landstat_elemzes.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhya3RypltWMlMbwRfpm0EdEOWgm-b6Fj90IhYZYklXzeRQdYh-sYIskuZI7V9nAI-hum38wxsv_5wnmlGY7ALfRqTClP_I_pzkrQWh5QkrFNUIpXqWzPkfxBKAJ-ysEp04BCXPiTdoWLU/s400/landstat_elemzes.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5200994009749384386" border="0" /></a><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Arial;font-size:100%;" ><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;">Az alábbi gondolatok egy belső vita kapcsán belőlem kikívánkozó állásfoglalás részét képezik, amelyet a PRO VERDE (ZÖLDÉRT) Budapest Zöldfelületi Rendszerének Fejlesztési Koncepciója és Programja során írtam le munkacsoportunk tagjainak. Mivel a PRO VERDE közgyűlés-nem-látta (ad acta) anyaggá, azaz fióktöltelékké szelídült: így van értelme az állásfoglalás leközlésének. Pláne van azért, mert a probléma továbbra is fennáll, a megoldás pedig várat magára.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;">1. A zöldfelületi rendszer állapota, mennyiségi változása Budapest és agglomerációja területén 1990-2005 következtetéseihez:</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;">Leszögezem, hogy a budapesti zöldfelületi monitoring terén (mind módszertani, mind informatív értelemben) 10 éve nem történt jobb kimutatás, mint ez a mostani (értsd: Gábor P. – Jombach S. – Ongjerth R: A zöldfelületi rendszer állapota, mennyiségi változása Budapest és a Budapesti Agglomeráció területén 1990-2005.) Nagyon jól és pontosan megméri a zöldfelületi intenzitás (tulajdonképpen az egységnyi területen található klorofill, vagy máshogyan az "oxigéngyár", vagy megint máshogyan a zöldfelületi szintezettség) 15 éves változását. Erre eddig egyetlen monitoring modell sem volt képes. Amennyiben ez valóban be tud épülni periodikus metodikaként a zöldfelületi monitoringba, úgy nyomon tudjuk követni vele követni az intenzitás időbeli változását. Látjuk belőle, hogy van a IX. kerületi tömb rehabilitációnak, vagy mondjuk a MOM parknak zöldfelületileg értékelhető eredménye, de azt is látjuk, hogy a legnagyobb intenzitás növekedés sajnos a gazdátlanság okán spontán módon ment végbe és nem egy tudatos fejlesztés, vagy fenntartás eredménye: a szántókból mondjuk parlagfüves ugarok, vagy gyepek, cserjések, a vasúti rézsűkből rudeális többszintű zöldfolyosók lettek. Ez azonban NEM oldja meg sem (ahogyan a munkacím helytelenül jelzi) a mennyiségi, sem pedig (a munkacímben nem szereplő, de ugyanilyen fontos) minőségi monitoringot. Sőt - ahogyan Iványi Gyuri rótta - a zöldfelületi ellátásnak, mint szolgáltatásnak a közelségét, megközelíthetőségét, fogyaszthatóságát sem.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;">1.1. Úgy gondolom a mennyiségi monitoring felépítése két irányból közelíthető meg. Megtehetjük azt, hogy mérjük a budapesti zöldfelületi mennyiség teoretikus változását időperiódusonként (ez a könnyebb), vagy mérhetjük a tényleges változást (ez a nehezebb). Bökkenőik azonban, hogy mindkettő -egyenlőre csak Budapest vonatkozásában készíthető el. Először a könnyebbre egy javaslat: Az FSZKT ugyebár rögzít keretövezeteket Budapest területén, s minden keretövezetben beállítható egy tól-ig határ a legkisebb zöldfelületi arány tekintetében. Nincs más dolgunk, mint a keretövezetenkénti átlagos területszázalékot a területtel felszorozni, és máris megvan az adott dekád FSZKT-ja alapján Budapest teoretikus zöldfelület mennyisége. Vagyis ezek alapján a régi FSZKT-t az újjal összehasonlítva lehet következtetni arra: a város - teoretikus értelemben - milyen irányt követ területfelhasználási elhatározásai tekintetében. Ez egy jó mennyiségi indikátor arra nézvést, hogy a város zöldfelületi politikája mennyiségi értelemben merre tendál. De sajnos nem, vagy csak hiányosan követhető végig vele az agglomerációs történés, hisz még ma sincs minden településnek rendezési terve, ráadásul ezek más és más időpontban készültek. Mindenesetre Budapest egészére nézve ez lehet egy jó "indikátor" alap mennyiségi értelemben, és amikor a BATrT (Budapest Agglomerációjának Területrendezési Terve) következő felülvizsgálata elkészül, akkor mindez már agglomerációs vonatkozásban is monitorozható értelmet nyer.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;">A tényleges változást is tudjuk mérni (ha akarjuk), mégpedig abból a szerencséből kifolyólag, hogy 1995 táján történt egy Budapesti Zöldfelületi Kataszter felvétel, ami légifelvételes kiértékelés alapján, és térinformatikai alapon kategorizálja Budapest összes zöldfelületét. (Készítője az ÖKOPLAN volt). Vagyis sziszifuszi munkával bár, de a kataszterfelvétel megismételhető, és azonos kategorizálás mellett összehasonlítható, vagyis mérhető a tényleges mennyiségi változás is, nem csak a teoretikus. Persze csak akkor, ha akarjuk, és nem elégszünk meg a teoretikussal, vagy éppen a teoretikus és a tényleges mennyiség közötti különbözőségeket akarjuk feltárni.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;">1.2. A minőségi monitoring véleményem szerint a legegyszerűbben úgy mérhető, ha átvizsgáljuk az önkormányzatok költségvetését, és megállapítjuk, hogy kérem ezek évenként mennyit költenek zöldfelület fenntartásra, fejlesztésre, felújításra. Igaz ekkor csak a közcélú zöldfelületek sorsáról nyerünk minőségi jellemzőket, de ez is több a semminél, és ebből is monitorozható a tendencia.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;">1.3. Végezetül a közterületi zöldfelületi elérhetőség terén is egyszerű a helyzet. Amennyiben ismerjük a közhasználatú zöldfelületek helyét (márpedig ismerjük), és ismerjük az intenzív lakó (értsd nem kertvárosias és falusias) és központi területeket (márpedig ismerjük) akkor a közcélú zöldfelületektől való távolság alapján kategorizálhatjuk őket. Ad abszurdum elkészíthetünk egy olyan Budapest térképet, ahol lehatároljuk azokat a lakó és központi területeket, ahol 500, 1000 méteren belül nincs összefüggő közterületi zöldfelület. Sőt a vonzáskörzetekből és a lakótömbök lakosszámából azt is vizsgálni tudjuk, hogy az egyes összefüggő közterületi foltokon mekkora lakosság osztozik. Ez a térkép például pályázati alapként is működhetne, ha a területi kiegyenlítés elvét akarjuk követni. Azaz, feltételezve egy zöldfelületi kompenzációs alapot, magasabb eséllyel pályázhat egy olyan terület zöldfelületi fejlesztésekre, ahol nagyobb az elérhetőségi hiány illetőleg kevesebb az egy főre jutó parkterület.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;">2. Városi zöld gyűrű vagy városi zöld hálózat?</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;">Sietek leszögezni, hogy ezt a kérdést nem csak tipologizálásnak gondolom, hanem egy nagyon komoly (és az eddigi zöldfelületi koncepciókkal nem csak országosan, de ha úgy tetszik az európai városmodellekben is fel-fel bukkanó, de véleményem szerint túlhaladott) szemléletbeli különbségnek, és ebben a koncepcióban nekünk végre le kellene zárni ezt az európai zöldfelületi akadémizmusnak tűnő vitát. Az én személyes meggyőződésem, hogy városi zöld gyűrűről és ennek fontosságáról beszélgetni az egyes városoknál ott válik értelmezhetetlenné, amikor az adott város túlnő egy bizonyos területi kiterjedési keretet. Amennyiben ugyanis ragaszkodunk egy nagyváros esetében ahhoz, hogy igenis legyen körülötte zöld gyűrű, akkor az - már csak a városok folytonos növekedéséből kifolyólag is egyre tágul, mert a mag láthatóan egyre nagyobb területen válik intenzívebben beépültté. Vagyis egy zöld gyűrű (amennyiben felgyorsul a városiasodás) még meg sem "gyökeresedik", amikor egy újabb városfejlődési lendület kijjebb tolja és ezzel el is odázza a megvalósulását. Másrészt, mióta a "város tüdeje" elképzelés (ld. Bioszféra-II kísérlet) tudományosan is aláásódott, maga az érvrendszer omlott össze, hogy szükség lenne bármiféle levegőminőség javító zöld gyűrűre, mint gigantikusan homogén rendszerre egy városnak. Ehelyett a szent, és csak teoretikusan létező zöld gyűrű helyett azonban nem beszélünk arról, hogy városökológiai szempontból nem egy egyre kifelé tolódó gyűrűről, hanem egy most megvalósítandó zöld mintázatról (zöld hálózatról, térben elosztott zöld csomópontokról) kellene beszélnünk, pláne egy olyan nagyváros esetén, mint Budapest. Ha tetszik az egyes városi alközpontokat kiszolgáló zöld terekről. Amelyek kialakítását éppen az teszi lehetetlenné, hogy azzal a felkiáltással épülnek el, hogy majd később és majd kijjebb (ahol tulajdonképpen ember nem élvezheti kondicionáló, pszichés vagy éppen rekreációs hatását) a zöld gyűrűben kell őket létrehozni. Ez összefüggésben van a már emlegetett zöldfelületi elérhetőség kérdéskörével is. Ugyanakkor Budapest esetében nem vitatom el olyan területek létjogosultságát, mint a Budai hegyvidék erdei, de szerencsére ezeket azért többé-kevésbé az erdőtörvény, az agglo törvény és a nemzeti park egyre hatékonyabban védi. Viszont a városlakónak a mindennapi komfortérzetéhez nagyobb szüksége van-lehet jól karban tartott, rekreációt, kultúrát, sportot kínáló, és gyorsan elérhető zöldfelületekre a városban. Ezt kell megoldanunk a kompenzációs alap és/vagy más jutalmazási (járulék, díj, adóképzési) alap(ok) segedelmével és/vagy a berlini játszótér példa adaptációjával. Ha Berlin mondhatja, hogy 4m2 játszótér kell lakásonként, akkor Budapest egy kompenzációs alappal a kezében miért nem mondhatná, hogy igen: ennyi és ennyi közcélra átadott zöldfelület kell lakásonként?</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;">3. Zöldből mit, hová, miért és miből?</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;">Az eddigi budapesti zöldfelületi koncepciók azzal foglalkoztak, hogy mit, hová, miért, de soha nem mondták meg egyértelműen miből. Ezért nincs, nem lehet áttörés. Össze kell szednünk a forrásokat az alapképzéshez. Ennek csak egyik eleme a kompenzációs alap. Ha szedünk díjakat olyan közterületen, amelyeknek egy része zöldfelület, akkor ezek a díjak legalább részben a zöldfelület fenntartásra és fejlesztésre kell, hogy fordítódjanak. Minél kevésbé vándorol el a beszedés helyétől a díj, annál hatékonyabb a felhasználása. A parkolás konfliktusa a zöldfelületekkel például indokolja a parkolási díj és a súlyadó egy részének zöldfelületi fejlesztésre történő fordítását. A zöldfelületeken bekövetkező közterület-foglalás, a zöldfelületeken képződő reklám bevétek ugyancsak az ezzel járó roncsolást kompenzálhatják. A zöldmezős beruházásnak csak úgy lesz valós alternatívája a barnamezős, ha a beépítésre nem szánt területek átminősítéséért díjat fizetnek (vagy ha már nincs beépítésre nem szánt terület – de ezt nem kéne megvárni). Olyan díjat kell meghatározni a zöldmező átminősítésére, amely nagyságrendjével elgondolkodtatja a befektetőt: barnamező vagy zöldmező. Ez a díj pedig egyértelmű: zöldfelületek más felhasználásából keletkezik - fordítódjon hát zöldfelületekre. Csak ilyen alapokon lehet az önkormányzatoktól hatékonyan működő ellenőrzési/hatósági munkát, a zöldfelületek terén pedig kellő mozaikosságot elérni. Iványi Gyuri rugalmas piaci szabályrendszere kapcsán felvetődött: hogyan egyeztethető ez össze a mai területrendezési szabályozással? Létezik-e optimum egy területen, ami alapján kimondható, hogy ha ennél intenzívebb beépítést akarsz, akkor tedd mellé területben vagy pénzben a zöldfelületi értéket. Úgy érzem ez jó gondolat, de félek alapjaiban rengeti meg a merev szabályozás világát, tehát ennek megfelelő ellenállásokon vérezhet el a bürokrácia útvesztőjében. Pedig ha az FSZKT-ra úgy tekintünk, hogy igen: ez a vállalható optimum (nem pedig úgy hogy ez a rugalmatlan szabály), akkor ahhoz képest vagyunk képesek mondani a befektetőnek: igen, ha ettől intenzívebbet építesz, akkor ennyit és ennyit kell fizetned, ha ettől kevésbé intenzívet, akkor viszont ebből az alapból ennyit és ennyit kapsz a zöldfelület megvalósításához.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><o:p></o:p></span><span style="font-size:100%;">4. Három út az Agglomeráció-Budapest viszonylatban</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><o:p></o:p></span><span style="font-size:100%;">4.1. Elindulhatunk azon az alapvetésen, hogy Budapest "megtelt", ezért az ÉTV-nél szigorúbb szabályokat határozunk meg a kompenzáció/megváltás terén. Bezárjuk Budapestet, amivel az agglomerációs kapu kinyílik még jobban. Véleményem szerint ezzel nem történik más, csak a decentralizált Nagy-Budapest létrehozásának felgyorsítása. Az agglomeráció veszettül épülni kezd, de a Budapestre hordó köldökzsinór úthálózat végre végleg eldugul, tehát az új agglomerációs alközpontoknak fejlődnie kell infrastrukturálisan, hogy megtartsák megduzzadt népességüket, aki elvérezni látszik az ingázásban. Tehát előbb-utóbb az agglomerációs önkormányzati adók elérik a Budapesti szintet, a ki- és beköltözés aránya lelassul, de eközben Budapest tehermentesül. Ugyanakkor a zöldfelületi kompenzációkból az elhagyott barnamezők zölddé, egyszersmind vonzóvá tehetők. A városmegújításnak ez lehet útja, de másrészről ez az agglomerációs zöldfelületi tartalék rovására megy, és egy szupervárost hoz létre egy elnéptelenedő Magyarországon.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><o:p></o:p></span><span style="font-size:100%;">4.2. Megtehetjük azt, hogy "kinyitjuk" Budapestet. Teret adunk az intenzívebb beépítésnek, így az agglomerációban felszívódott tömeg egy része visszavándorol, vagy más régiókból töltődik fel. Ezzel azonban nem érjük el a jobb életminőséget, miközben az agglomerációt meghagyjuk alvóvárosnak. Nem éppen a zöldebb város irányába ható gondolat, bár manapság leginkább ez történik.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size:100%;"><o:p></o:p></span><span style=";font-family:Arial;font-size:100%;" >4.3. Végül megtehetjük azt, hogy mind Budapesten, mind pedig az Agglomerációban kirakjuk a megtelt táblát, speciálisan a teljes agglomerációs régióra érvényes szigorú kompenzációkkal. Ezzel gazdasági teret adunk át az agglomeráción kívülre: ez a vízfej régiónak (ha az ország gazdasági homogenizálását tekintem magasabb rendű célnak) javára válhat, mert a központi régió élhetősége javul, bár termelésen és logisztikán alapuló gazdasági teljesítőképessége csökken. Országos értelemben azonban hatékonyságot növelek vele, mert helyben tartom, az egyébként Budapest felé vándorló tömegeket, tehát nem kell úgy új lakást biztosítanom neki, hogy közben az elhagy egy meglévő infrastruktúrát. Megkockáztatom, ahogy Szingapúr esetében látszik egyfajta kis nyersanyag igényű de magas jövedelmezőségű kutatás-fejlesztési gazdasági szektor megerősödése éppen azért, mert a város a régióban egyedülálló módon élhető a rengeteg építési korlátozás és zöldet növelő szabály miatt, úgy Budapest esetében is megindulhat egy ilyen tudásbázis folyamat. </span><span style="font-size:100%;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=";font-family:Arial;font-size:100%;" >Meglátásom szerint a 4.2 a legrosszabb forgatókönyv: döntsük el, hogy a 4.1 és 4.3 közül merre mozdulunk. Én a 4.3.-ra voksolnék, már csak azért is, mert az agglotörvény is valami effajtát vajúdott ki magából. Kérdés, hogy mindez hogy vihető át az agglomerációba. Persze úgy, hogy a beépítésre nem szánt területek beépítéséből származó tetemes kompenzáció az adott település zsebében marad kvázi helyi adóként. Viszont ki üti nyélbe azt a megegyezést, hogy ez a helyi kompenzációs adó egyforma mértékű legyen, és ennek mértékét tekintve ne akarjanak az önkormányzatok versengeni? Illetőleg baj-e, feltétlenül, ha versengeni akarnak?</span><span style="font-size:100%;"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br /><o:p></o:p></p><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-31819547416611944892008-03-03T09:36:00.002+01:002008-03-03T09:43:19.962+01:00KÖZÖS TEREINK<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUzcafZ_jrir31JvEmA7_B9iz9eFL_Vd2CALiXjCQ7XYxjP8c270jKEuYdEL_Jh7lPzstOXUhgtv9Y2M2BXdCuUPmhLI8Tpo70glbZCPWItZVQm11WT1DRusyeXbjseNHbXdCQ9RqJXOA/s1600-h/h%C3%A1zhomlokzat1935.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUzcafZ_jrir31JvEmA7_B9iz9eFL_Vd2CALiXjCQ7XYxjP8c270jKEuYdEL_Jh7lPzstOXUhgtv9Y2M2BXdCuUPmhLI8Tpo70glbZCPWItZVQm11WT1DRusyeXbjseNHbXdCQ9RqJXOA/s400/h%C3%A1zhomlokzat1935.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5173433034934620194" border="0" /></a><br /> <p class="MsoNormal"><a style="" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=6478042873133754746#_ftn1" name="_ftnref1" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style=";font-family:";font-size:12;" ></span></span><!--[endif]--></span></span></a></p> <p class="MsoNormal"><o:p></o:p><span style="font-weight: bold;">Hét éve már, hogy sajátos gondolatkísérletbe fogtam, aminek a célja az volt, hogy feltérképezzem: mi az ami itthon képes beégetni a közteret használók agyába a felismerést: közös tereinkért felelősek vagyunk, egy köztér állapota mindent elmond közös dolgaink, közszereplésünk, közösségeink állapotáról. </span><span style="font-size:85%;"><a style="" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=6478042873133754746#_ftn1" name="_ftnref1" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style=";font-family:";" >[1]</span></span></span></span></a></span></p><p class="MsoNormal">E felismerésben nem kis szerepe volt annak, hogy ez időtől fogva lehetőségem volt az itthontól távolabbi kultúrákban is elkalandozni e téren. Érdekes volt látni a londoni square-ek működését, ahol egy-egy viktoriánus sorházak által határolt tér közepén kerítéssel lekerített – osztatlan közös tulajdonban lévő – kertek tanúskodtak arról, hogy ma is létező lakóközösségi összefogás árán milyen jó minőségű közös használatú rekreációs terek léteznek nem ritkán évszázadok óta. Ha ugyanezt összevetem egy Budapesten a századfordulón épült társasház gangos udvarával, vagy egy lakótelepi zöldfelülettel, de citálhatnám akár a néhány éve átadott telepszerű „lakóparkok” gyorsan amortizálódó zöldfelületeit, akkor igen kontrasztos a kép. Közparkjaink állapotáról - közöttük a Millenáris Park alig 7 éves múltra visszatekintő, elkeserítően leharcolt, most újabb területveszteségeket elszenvedő területére is rátekintve - már nem is beszélek. De itt vannak a lépcsőházak, mint speciális közterek dolgai is, amelyekről egészen más egy olasz, egy francia, egy német, egy brit, egy spanyol, vagy egy magyar felfogása. Az olaszban például ott él a reneszánszban kialakult attitűd, amely a városi „palazzo”-n kívüli teret szemérem nélkül teleszemeteli, telerondítja, de a portál már díszes, veretes kemény tölgyfa, és a lépcsőház szőnyeggel borított márvány, a falakon freskókkal és kőfülkékkel, a kőfülkékben virágokkal. Pedig e lépcsőház egyfajta köztér, a lakóközösség közösen használt tere. Csakúgy mint a spanyol belső udvar, ahol „kötelező” elem a mór időket idéző oroszlános kút, a terrakotta, az örökzöld növényzet. Kifelé szigorú, védekező, befelé élhető közös terek. </p> <p class="MsoNormal">Mit találunk idehaza egy átlagos bérház lépcsőházában. A portálnál minimum ötször átépített, eredeti jegyeit csak fantáziadús egyéneknek idéző szétbuherált kapukat, kábeldzsungelt, egy falon minimum háromféle postaládát, málló vakolatot, megvetemedett nyílászárókat, csempetörmelékkel kipótolt cementlapokat, pókhálót, néha működő liftet, rágógumikkal teleköpdösött PVC szőnyeget (amit általában az eredeti burkoltra ragasztottak rá), és füles bögrétől a lavóron keresztül a konzerves dobozig mindent, ami „kaspóként” funkcionálva a megunt növényeinket tárolja „díszítő elemként”.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p>Lehet ezen változtatni? Hogyan? Tettem fel a kérdést. A családi legendáriumban például nagyapai szinten ott lebeg a ma kissé önbíráskodásnak tűnő, de kétségkívül működő előkép: a csendőr ha elsétált egy porta előtt, és az utcán szemetet talált, akkor bekopogott a házmesterhez, tulajhoz és csak annyit mondott: „5 pengő. De ha megint be kell kopogjak, akkor már 50 pengő lesz.” Ebből még a Monarchia poroszos regulájához addig nem nagyon edződött „balkánság” is értett. De ma sem kell még bekopogni se egy-egy baranyai vagy tolnai sváb falu portáján, hogy mi a dolga a gazdának a vihar után lehullott faágakkal, levelekkel. Egy órával a vihar után enni lehet a földről, olyan tiszta. Persze nehéz visszahozni a közterekre a régi mentalitást, a környezetpszichológus szerint például 10 használói generáció alatt lehet megváltoztatni egy már berögzült viselkedésmintát egy adott köztéren. </p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">E hét év kísérleti időszak alatt a magam szegényes eszközeivel a következőkre jutottam. Az első kísérletem a II. kerület Rókushegyi lépcső egyik régi, romantikus stílusban épült villa épülettében kezdődött, ahol anno volt szerencsém megvásárolni egy 24 m<sup>2</sup> alapterületű komfort nélküli romhalmazt közvetlen kertkapcsolattal. A villa egykori, jobb időket megélt állapotában egy sváb vízimolnár (a Dunán lévő hajómalmok közül sokat tulajdonolt) család birtokában volt rózsalugasokkal, teniszpályával és a kor divatjának megfelelő gyűjteményes kerttel. A háború után telkét megosztották, a sváb tulajdonost kitelepítették, a villát tanácsi lakásokra szabdalták, és jobbára mozgalmár, ganz-munkás és rendszerhű családok költöztek bele. A kert ebek harmincadjára jutott, félig beerdősült, a gyűjteményes kertből csak a tiszafák, egy szelíd gesztenye és egy cserjés bazsarózsa bokor maradt meg. Az előttem elterülő kertrész 40 évig volt a ház sitt lerakója és szemétdombja, amelyből egy hatalmas fűzfa hajtott ki. A rendszerváltás után a tulajdonosok megvásárolták a saját lakásukat, cserélődtek is a lakók némiképp, ám a kert maga osztatlan közös tulajdonban maradt, amelyen az a szokásjog alakult ki, hogy mindenki a maga kertrészét gondozza. Azaz nem gondozza, mert a kert odakerülésemkor siralmasan lepusztult állapotban volt. Adva volt tehát egy „köztér”, ahol a használók között kialakult viselkedésminta a teljes degradáció felé hatott. Ebbe a milliőbe becsöppenve szisztematikusan kezdtem hozzá a térformálásnak. Némi kertépítészi ambíció is pezsgett bennem: afféle kerttervezőé, aki végre a saját két kezével szeretné átalakítani az előtte elterülő potenciált, melyben mindenki más csak a szeméthalmot látja. Nem a számítógép előtt ülve, hanem az ásót és csákányt markolva. Mintegy 8 köbméter sitt intett búcsút a kertnek, kerti szárazon rakott támfal épült, tipegőkövek és kerti világítás találták meg a helyüket, és egy kisebbecske madáritatószerű tavacska. Na meg rengeteg cserje és évelő. Hitetlenkedve nézte végig a társasház a történteket: ki függöny mögül, ki az elmeháborodottnak kijáró elnéző mosollyal, ki pedig úgy, hogy egy doboz süteményt eresztett le madzagon a kertre néző ablakából. A romjaiban is méretes 1700 m<sup>2</sup>-es<sup> </sup>kertnek természetesen csak az előttem elterülő leghátsó szeglete, mintegy 60 m<sup>2</sup> alakult át édenkertté, de így már iszonyú volt a kontraszt a többi rész továbbra is rendezetlen kerti viszonyaival. Annyira nagy, hogy a tehetősebb lakók ezt már kényelmetlennek érezvén, hamar felzárkóztak a rendezettséghez. Utoljára a kisebb pénzűek fogtak bele saját kezű rendezésbe, nem kell nagy dolgokra gondolni, de lehet például arra, hogy lenyírták a füvet (amit soha addig), virágokat vásároltak, és elpötyögtették őket. A kert megújult. Mikor megnősültem, a lakás már szűkecske lett. Meg valahogy úgy voltam vele, hogy többet tenni itt már nem tudok, nincs kihívás, így megváltam tőle. Ötszörös áron, egy nap alatt. Ez egyébként a barcelonai modell kicsiben: javítsd fel a közterek minőségét, hogy az ingatlan ára megnőjön. Idehaza így működött a Millenáris, a Váci utca, a Ráday utca fejlesztése. Megéri? Meg.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">A második kísérletem a ma lakott otthonom környezetében zajlik (máig). Ez egy 18 lakásos, zárt sorúan épült 4 szintes társasház, a tömbbelsőben kerttel. Az első kérdésfelvetésem a következő volt: miként tudnám rábírni alsó szomszédomat verbalitás nélkül arra, hogy a másfél éve a közös lépcsőházban tárolt, kiszuperált bojlerét végre elvigye a MÉH-be? Kutatni kezdtem a környék múltját. Múzeumok, térképtárak, várostörténeti könyvek alapján, illetőleg a szerencse folytán egy 95 éves „szemtanú” segítségével, aki a ház megépülése óta a házban élt, lévén a nevelőapja volt a ház egykori tulajdonosa és építtetője (akkoriban ezt nyugdíj befektetésnek szánták – általános állami nyugdíj nem lévén). A kutatás végterméke nyolc színes tabló lett, amelyek szintenként kettesével állandó kiállításai lettek a lépcsőháznak. A tablók felkerültek és a bojler valahogy lemászott a harmadikról. Sőt: virágok jelentek meg, szőnyeg, és két repró a falon. Meg-megálló lakók a lépcsőházban. Előre köszönés - hálás pillantásokkal. Jó érzés.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Mindkét kísérletben a kezdőlökés az érdekes. A régóta ott lakók kizökkentése abból az apátiából, amit a számukra megszokott látvány jelent. A gazdára találás, megművelés öröme. Valahol itt kezdődik közös tereink átformálása, nem a dizájn, a burkolatképzés vagy az alaprajz kérdéseiben. A saját hozzáadott munkának ugyanis nagyobb az összetartó és megtartó, valamint mozgósító ereje bármilyen szemet gyönyörködtető, vagy letaglózó látványnál. Valahol ez a közösségi tervezés lényege. Legalábbis számomra. <o:p></o:p></p> <div style=""><!--[if !supportFootnotes]--> <hr align="left" width="33%" style="font-size:78%;"> <!--[endif]--> <div style="" id="ftn1"> <p class="MsoFootnoteText" style="text-align: justify;"><span style="font-size:85%;"><a style="" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=6478042873133754746#_ftnref1" name="_ftn1" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style=""><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style=";font-family:";" >[1]</span></span><!--[endif]--></span></span></a> </span><span style="font-style: italic;">E bejegyzés megírására elsősorban a Studio Metropolitana közterekkel kapcsolatos új akciói és Sári Istvánnak, Pesterzsébet főépítészének a nemrég e témában publikált vélemény-cikkei (Miénk itt a tér?, A Tér itt már nem a miénk) inspiráltak. Kicsit kapcsolódom azért az INFRA-GREEN-ben és az annak margójára írt jegyzetben felvonultatott „önfenntartó modellek”-hez is.</span></p> </div> </div><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-76460388687737412222008-02-21T13:57:00.003+01:002008-02-21T14:48:57.017+01:00Az INFRA-GREEN margójára<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxq6EvULasEbRQn4wN-l20om5L-ASJwZGG8ps78_z4krBGSxTK85DBJoc7Qz4Pl3E5mUHgOEHoSgABL18GRP5d73PBOPlbmPza1uiMRsIpB7lgi4hUI3fDQeKwv5-GALusBLyxOTE0uDE/s1600-h/centralpark.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxq6EvULasEbRQn4wN-l20om5L-ASJwZGG8ps78_z4krBGSxTK85DBJoc7Qz4Pl3E5mUHgOEHoSgABL18GRP5d73PBOPlbmPza1uiMRsIpB7lgi4hUI3fDQeKwv5-GALusBLyxOTE0uDE/s400/centralpark.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5169429988647376290" border="0" /></a><br />Az előző posztomban arról beszéltem, hogy mennyire égető szüksége lenne Budapestnek egy igazán kiforrott zöldfelületi-közterületi politikára. Álljon itt példaként a New York-i Central Park, hogy hogyan is lehet ezt csinálni jól.<br /><br />a parkot felügyelő non-profit szervezet (<a href="http://www.centralparknyc.org/site/PageNavigator/aboutcon_cpc">Central Park Conservancy</a>) nem tudja nullszaldósra kihozni a Central Park üzemeltetését, de így is az éves költségvetés 85%-át, mintegy 26 millió dollárt!!!! teremt elő. 1980 óta, mióta élő szerződés van közte és a város között, az éves költségvetésen felül mintegy 450 millió dollárt invesztáltak bele a park fejlesztésébe. Megdöbbentő számok, bár természetesen Manhattant, csak arányaiban szabad Budapest belső magjához hasonlítani. (25 millió látogató évente). A bevételtermelésre jellemző, hogy még a parkban történő fotózásért cserébe is adományokat gyűjtenek.<br /><br />New York City-nek egy külön hivatala van (<a href="http://www.nycgovparks.org/email_forms/v-work-release/index.html">Park és Rekreációs Ügyosztály</a>), amely megfeleltethető a Főkertészi Iroda hazai (alig létező) gyakorlatának. Amivel ez az ügyosztály többet tud, hogy külön tarifa rendszere van a parkokban rendezett szabadtéri rendezvények (nagy és kicsi) közterületfogalási díjaira, az atétika pályák és teniszpályák helyfoglalására, az erdőátminősítés és fakivágás díjaira, az életmentő szolgáltatásokra, a kikötőhasználatra és hajóbérlésre, külön politikájuk van a közterületeken elhelyezendő szobrok, vagy azok létesítésére vonatkozó adománygyűjtésre, a fotografálás és filmezés díjaira, parkolási díjakra, a "vizuális munkák forgalomba hozatalára" (díjat kell fizetni a kereskedelmi célú hirdetések elhelyezéséért, a zöldfelületek látképeinek bárhol történő publikálásáért, stb.) És hát ezt a tarifát beszedik, ottmarad a parkfenntartási részlegen, leosztják az üzemeltetőknek, és mindenki hepi.<br /><br />Ehhez képest mondjuk egy Városligetbe megrendezett koncert, vagy egy majális (pártmajális, rendőrmajális), stb. közterületfoglalásáért gyakorlatilag semmit nem fizetnek, pedig egy-egy ilyen nagyrendezvény után vastagon áll a szemét a gyepen. Az elmúlt évben például a Hajógyári Szigeten megrendezett Sziget Fesztivál volt az első olyan, ahol mintegy kegyet gyakorolva a szervezők először csorgattak valamicskét közterületfoglalási díj gyanánt a Főváros kasszájába. Összehasonlításképpen az 1986-os Simon&Gartfunkel koncert a Central Parkban akkora bevételhez segítette a CPC-t, hogy abból a park egy tekintélyes területén kezdhettek revitalizációs munkákba. Érdemes azt is átgondolni, hogy a mindenféle rendezvényeken jelen lévő mozgó árusok (italárusok, perecesek) maximált árainak mekkora része épül vissza a parkok fenntartásába. Van egy tippem...<div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-32284232136165575742008-02-18T20:36:00.007+01:002008-02-19T09:06:01.730+01:00INFRA-GREEN<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDvb1xDoygFk6YTWJqbrY-v3XsZF8gSfyRu_BK-Q_lEjlZnwDVaPODgLDYEpiUGroXAI9JXw9kjBAFHtQ41GnGL_lBLh-hpTDscoAyAjBWKxS_mDyqtuesFrucG8Jrz2679ZC_vvKAoAg/s1600-h/lusti+a+z%C3%B6ldben.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDvb1xDoygFk6YTWJqbrY-v3XsZF8gSfyRu_BK-Q_lEjlZnwDVaPODgLDYEpiUGroXAI9JXw9kjBAFHtQ41GnGL_lBLh-hpTDscoAyAjBWKxS_mDyqtuesFrucG8Jrz2679ZC_vvKAoAg/s400/lusti+a+z%C3%B6ldben.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5168417965503419794" border="0" /></a><br />Az ezt megelőző pénteken lezajlott <span style="font-weight: bold;">infra 2008 </span>szimpóziumon Balogh Péter István <span style="font-weight: bold;">tájépítészet és infrastruktúra kapcsolata</span> c. előadása után a moderátor (Szemerey Samu) a következő kérdést szegezte az előadónak: "T<span style="font-style: italic;">udjuk, hogy a budapesti közvélemény elsősorban a zöldfelületek mennyiségét kevesli állandóan, holott nem is a mennyiséggel, hanem sok esetben a meglévő zöldfelületek állapotával van a baj. Mégis, mit lehet ennek jobbítása érdekében tenni?</span>" Péter megköszöntve a kérdést és láthatóan zavarban volt, mit mondjon el mindabból, amit tud, majd rövid gondolkodás után velősen a jogi szabályozatlanságban jelölte meg a fő teendőt.<br /><br />Hogy mi történt még a konferencián, arról hamarosan megjelennek a részletes beszámolók az építészfórumon, közöttük az enyém is, de erre a kérdésre szeretnék kéretlenül is részletesebben válaszolni, mert tipikusan blogtémának érzem.<br /><br />Egyrészt egyetértek azzal, hogy itt jogi szabályozatlanságról is szó van: Péter is utalt előadásában a "minden közműnek van védőtávolsága, csak a fának nincs" szindrómára, de ennél lényegesen több eleme is van annak, hogy a Budapesti zöldfelületek úgy néznek ki, ahogy kinéznek. Előtte azonban szeretnék egy városi legendát a helyére tenni. Egészen 2006-ig ugyanis nemcsak nekünk, de a városnak sem volt fogalma arról, hogy tulajdonképpen mi is történt 1990 és napjaink között a zöldfelületi arányával. Valóban csökkent, mint azt a civilek érzik, vagy nem változott, ahogy a kincstári optimisták? Nos 2005-2006-ban volt szerencsém részese lenni annak a munkacsoportnak, ami a város mai zöldfelületi koncepcióját, a PRO VERDÉT megalkotta. Természetszerűleg mi is tudni akartuk mi a helyzet, hiszen koncepciót írni egy feltételezésre nem nagyon lehet. Azaz lehet (láttunk már ilyet), csak az nem lesz több papírszemét gyártásnál. Ezért a koncepcióhoz Jombach Sándor és Gábor Péter kollegánk egy műholdas elemzést készített, ahol Budapest 1990-es és 2005-ös infrafelvételei kerültek górcső alá egy új elemző szoftver segítségével. Az elemzés érdekes dolgokat hozott. Az össz <span style="font-weight: bold;">zöldfelületi borítottság</span> alapvetően nem változott területileg. Azaz a borítottsági intenzitás (az intenzitás alatt értsd a gyep-cserjés-fás intenzitási sort) területi mérlege majdnem azonos (a 2005-ös állapot csak kicsit kisebb). Tehát a kincstári optimistáknak igazuk volt? Nem. Mert az elemzés arra is rámutatott, hogy míg a fenntartott zöldfelületek aránya csökkent (beépítés, más célú felhasználás), addig Budapest felhagyott szántói (a tulajdonképpeni alvó zöldmezős beruházási telkek) és a vasutak területe egyre inkább cserjésedik, bozótosodik, beerdősül. Azaz a borítottsági arány ugyan alapjában alig változott, de a rekreációs zöldfelületi arány drasztikus csökkenést élt át. Ráadásul az alvótelkek aktivizálódni fognak előbb-utóbb, egyszóval a borítottsági arány is negatív irányba mozdul majd el. Egyszóval a moderátor feltételezése nem volt helytálló: a budapesti zöldfelületek mennyiségi csökkenése kimutatható.<br /><br />Most vissza a szabályozási hiányokhoz. Amíg a békebeli Budapestnek futotta városi főkertészre (Ilsemann Keresztély), addig a mainak már nem. Környezetvédelmi Ügyosztály van ugyan, de olyan végletes módon leterhelt egyéb hatósági feladataival, hogy igazi gazdája hosszú idő óta nincs e területnek. Minthogy Budapestnek főépítészből is csak "megbízott"-ra futja, és félreértés ne essék, itt nem bántani, hanem éppen erősíteni igyekeznék Beleznai Éva pozícióit. De emlegethetném a kerületek főkertészi állományát is. Némely kerületben ugyan van ilyen státusz, de a többségben leginkább nagyítóval kell keresni egy-egy rendezési terv kapcsán, hogy ilyen ügyekről az ember kivel egyeztethet. Nemhogy ellenőrzére és fenntartásra lenne gondja bárkinek is. Hisz, panaszkodnak a főváros és a kerületek is, nincs miből. Valóban nincs?<br /><br />Hát elérkeztünk a mondanóm csattanójához: mert itt van magának a <span style="font-weight: bold;">finanszírozásnak</span> a kérdése. Évtizedek óta egyre kevesebb csorog fenntartásra, a Népligetre például éppen a fele a szükségesnek. Nem véletlen például a FŐKERT vezérigazgatójának kétségbeesett vezércikke az egyik napilap hasábjain, ahol felhívja a figyelmet, a 2-3 szoros áron árusító városligeti mozgó árusok termékei (pillepalackok és egyéb szemét) annyira megterhelik a városligeti fenntartást, hogy már fűnyírásra is alig futja. Elhihetjük, ha a város 100% tulajdonú parkfenntartó vállalata, ahol az igazgató elvileg a vezetéshez lojális, ilyen cikk megírására szánja el magát, akkor tényleg komoly gondok vannak. A városligeti mozgó árusoktól pedig a Főváros beszedi (legalábbis feltételezem, hogy többségüknél így tesz) a közterülethasználati díjat. De hova lesz? Bekerül a nagy kalapba. Aki újságolvasó ember, azt is olvashatja, miféle botrányok pattantak már ki a kerületek és parkoló társaságok, a kerületek és közterületi reklámcégek bizniszeiről. Az Erzsébetváros például pert, és a szerződések felülvizsgálatát fontolgatta az egyik parkoló társasággal (nem tudom hol tart az ügy), mert valahogy egyes képviselők nem tartják egészségesnek, hogy az elvileg közfeladatokat közterületen átvállaló magántársaság megtartja magának a bevétel 80%-át, és még a 20%-ot is késedelmesen fizeti. Hát elég lassacskán esik le a papírtantusz. Hová kerül ez a pénz? (80%-a ezek szerint mégcsak nem is a nagy kalapba. Világosan látható, hogy közterületeken számtalan bevétel keletkezik a parkolástól a reklámdíjon át a közterület foglalásig (rendezvények, vendéglátó egységek, filmforgatások, stb.) de mindezt vagy a <span style="font-weight: bold;">nagy közös kalap</span>, vagy a <span style="font-weight: bold;">kisebb magánkalapok</span> nyelik el, és a kalapból valahogy sehogy se akar az a varázsnyúl kijönni a bűvészmutatvány végén.<br /><br /><span style="font-weight: bold;">A Fővárosnak nincs megfelelő zöldfelület gazdálkodása, köztér politikája</span>. Azaz lenne, hiszen a <span style="font-weight: bold;">PRO VERDE</span> erről szól. Az új közgazdasági alapokról. Olyan alapokról, amelyeket angol, francia, bécsi és egyesült államokbeli működő példákból vezettünk le. El is lett fogadva. Ám mi, a munkacsoport, megdöbbentően nem értesültünk semmiféle reakcióról (legyen az pozitív vagy negatív) a politikai döntéshozók felől. Sokáig a PRO VERDE közgyűlés elé sem került, majd egyszercsak fél füllel hallottuk, hogy beolvasztották a város környezetvédelmi koncepciójába, és azzal együtt fogadták el. Az anyaggal kapcsolatosan csak a közönyt észleljük. Nem, ne számítottunk hangos ovációkra a politikától, de parázs vitákra igen. Semmi. Koncepciónkat elnyeli majd a nagy kalap, vagy a nagy fiók. Tán előrángatják, ha valami pályázathoz igazolni kell, hogy van ilyen koncepció, tán átírják, módosítják, ha mást kíván meg egy másik pályázat. De hogy megvalósítani nem szándékoznak, az annyira tisztán látszik, minthogy vitázni sem akartak vele. Koncepció legyen, az a dolga. A valóság meg más lapra tartozik. Hogy nincs minden városban így? Nincs. De ez itt csak "valami Amerika".<div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-72721819101677009852007-12-14T21:56:00.000+01:002007-12-14T22:03:18.061+01:00Harácsony Konzumidiótizmussal<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiA0SnvBbwRqnIqHVgk6yDSct5ciRlhZPWefsZXN30OP6-9eKZ4lXvHjWpWr1O2wNOMFHhQ0fsugjrb-zwCdMJx0SU_iIxK274QXmhH9fqzwCtRHR_KmbhlFKo8P4nSEWAuyOOuKSyXh4/s1600-h/artifical+pine.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiA0SnvBbwRqnIqHVgk6yDSct5ciRlhZPWefsZXN30OP6-9eKZ4lXvHjWpWr1O2wNOMFHhQ0fsugjrb-zwCdMJx0SU_iIxK274QXmhH9fqzwCtRHR_KmbhlFKo8P4nSEWAuyOOuKSyXh4/s400/artifical+pine.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5143936398979855874" border="0" /></a><br /><span class="hireksima">Motto:<o:p></o:p></span> <p><span class="hireksima">„<i style="">Drámai közelségbe került Harácsony szent ünnepe, amikor a hívő konzumidióták, a lelkes fogyasztók seregei egy pillanatra leteszik bankkártyáikat, tömött bukszáikat, megcsörgetik zsebeikben az aprót, majd elcsendesednek, és meghatódva figyelik a sok földi jót, amit eme rövid ámde stresszes bevásárlás alatt sikerült összeharácsolniuk. Pár napig senki sem vesz majd semmit, aztán lassan visszatér az élet a vizenyős tekintetekbe, újra elkezd bennük csillogni a vásárlás őrülete, és együtt belevetjük magunkat a mi urunk Mammon következő, a civilizációnkat mozgató Vásárlás 2008-adik esztendejébe</i>.”<o:p></o:p></span></p> <p style="text-align: right;" align="right"><span class="hireksima">Forrás: polopokol.hu</span></p> <p><br /></p><p>Egy ideje környezettudatból vásárolunk. Megmondjuk a frankót, hogy mi a rossz vásárlás, és mi az, ami tudatos. Szent megdöbbenéssel figyelem a „jó karácsonyfa” szépen fejlődő városi legendáját, ami az évek haladtával egyre jobban elharapózik „környezettudatos” körökben. A szimpla karácsonyfából földlabdás, betétes karácsonyfa, majd műfenyő lett. Esetleg papírmassé, vagy textil karácsonyfa. A műfenyőből műhóval teleszórt, majd vélhetően gombnyomásra fenyőillatú műfenyő felé haladunk, ami esetleg „Harácsony” évadján elénekli a dzsingélbelszt négy szólamban (természetesen szitár kísérettel). Hát akkor most én is megmondom a frankót. Hogy mi van a legendák mélyén.</p> <p><b style="">1. legenda: A karácsonyfabiznisz őshonos erdeinket vágja taccsra.<o:p></o:p></b></p> <p style="text-align: justify;">Magyarországon a fenyők, az egyetlen Pinus sylvestris ssp. Pannonica (erdei fenyő pannon verzió) fajon kívül, ami a Balaton felvidéken őshonos, nincs honos fenyő. (Elméletben még az Alpokalja néhány kisebb részletére lehet igaz a lucfenyő honossága, de ezzel aztán ki is merült a téma) A Magyarországon lévő erdők 98%-a telepített, a fenyőerdőknek - az említett parányi kivételtől eltekintve a 100%-a. Valójában a fenyőerdők kizsarolják a talajt, tűleveleik nehezen bomlanak le, az alapvetően lúgos kémhatású talajokból savasat csinálnak. Ez kertekben is igaz, szóval, aki kiülteti a korábban megvásárolt földlabdás karácsonyfáját, az készüljön föl arra, hogy abban a talajban nem sok minden fog megteremni a fa alatt. Maximum páfrány, vagy borostyán. </p> <p style="text-align: justify;"><b style="">2. legenda: A karácsonyfaéhség miatt minden évben hegyoldalnyi erdőket pusztítunk el.<o:p></o:p></b></p> <p>A karácsonyfa-ültetvényeket kizárólag azon a piaci alapon hozzák létre, hogy azokat el szándékoznak adni. Ha nem veszed meg, kedves tudatos fogyasztó, mert műfenyőt veszel környezettudatból, akkor támogatod a távolkeleti műfenyő kereskedelmet, ami a távolról-olcsón-gagyit-le-nem-bomlót láncreakciót erősíti. Egy ilyen műfenyő szétesik, összepiszkosodik, megrondul 5 év alatt, szóval aztán veszel még egyet (esetleg annak már harmatcseppek, vagy beépített izókészlet is lesz az ágvégein), a korábbit meg dobod a szemétre. Nem attól pusztulnak idehaza hegyoldalnyi erdők, hogy a fenyőket karácsonyfának kivágják (ezek a karácsonyfa ültetvények egyébként faiskolákban vannak), hanem attól, hogy ha tarvágják, tüzelőnek vagy építőfának <span style=""> </span>kivágják a fenyőerdőket, amelyek elébb elvékonyították a termőtalajt, az első eső leviszi a termőréteget. A kivágás ökobarát módja a ritkítás és a szállalóvágás, tarvágás pusztán pénzéhségéből vagy illegálisan történik (ld. (megélhetési bűnözés), vagy az ún. nagyonződ biomassza fűtőművek számára (félillegálisan) de mindenesetre az EU által finanszírozva.</p> <p style="text-align: justify;"><b style="">3. legenda: A földlabdás fenyővel nem okozok akkora kárt.<o:p></o:p></b></p> <p>Ha földlabdás fenyőt veszel, az megnő, ki kell ültetni, az átültetést a fenyő iszonyú rosszul tűri, mert nincsenek hajszálgyökerei, hanem csak úgy képes tápanyaghoz jutni, hogy szimbiózisban él fonalas gombákkal, amelyek viszont megsínylik, ha te a szobában, száraz levegőn tartod őket. Szóval a legtöbb földlabdás fenyő még abban az évben kipusztul, mert egyrészt nem is szakszerűen veszik ki földlabdásan, másrészt meg nem is szakszerűen ültetik el. Ha ezek ellenére földlabdás fenyőt vennél mindenképpen, akkor vagy a Pinus mugo-t (törpefenyő), vagy a cukorsüveg fenyőt (Picea glauca ’Conica’) vegyél, mert ezek sokáig elvannak egy dézsában, egy teraszon a saját tőzeges földjükben, szóval 10-15 évig egy ilyen beruházással (nem kis lóvé) van egy élő fenyőd, ami túlél. A dologhoz hozzátartozik, hogy a fenyőnek nincs nyugalmi periódusa, szóval ha nem kap hólét, esőt, akkor sűrűn locsolni kell, mert paradox módon télen kiszáradhat! Csak konténeres törpefenyőt vagy cukorsüveget vegyél, azt is faiskolában, mert az utcán árult földlabdás kipusztulása majdnem borítékolt. Ha azonban mégis utcai földlabdás fenyőt veszel, számolj azzal, hogy azt földdel együtt szállítva mégtöbbe került annak anyagmozgatása, vagyis ezen igényed miatt még több benzint füstöltek el a lelki békéd érdekében, és meglehet hogy az eredmény pusztán egy jó drága pénzen vásárolt kiszáradt kóró lesz.</p> <p style="text-align: justify;"><b style="">4. legenda: A műfenyőnek nem hullik a levele, a karácsonyfának igen.<o:p></o:p></b></p> <p>Nem minden karácsonyfának hullik a levele. A lucfenyőé (Picea abies) leginkább, az ezüstfenyőé (Picea pungens) tovább bírja, de legjobb ebben a műfajban a kaukázusi jegyenyefenyő (Abies nordmanianna) vagy a duglászfenyő (Pseudotsuga mensiesii), amelyeknek a levelei nem hullanak, hanem idővel rászáradnak a hajtásra. Ezért drágábbak is. Viszont e valódi karácsonyfáknak fenyőillatuk van (illatosító nélkül) és két hónapig vidáman zöldelnek. Az ilyen kivágott fenyőket jobb érzésű városokban, sőt még BéPé-n is külön gyűjti vissza a közterület-fenntartó és többnyire a helyi városgazdálkodás vagy kertészeti vállalat komposztáló telepeire kerülnek: termesztőközeg, mulcs, virágföld lesz belőlük, szóval újrahasznosulnak.</p> <p>-------------------</p> <p>Egyszóval talán az a tanulság, hogy a kivágott fenyő kevésbé halott (és ami fő: szerves) anyag, míg a műanyag fenyő nem az. Az előbbit végül beszecskázzák, és termesztőközeg lesz belőle, ami meg egy újabb ciklust indít el. Ha mégis a hulladéklerakóba kerül, akkor is ez az a dolog, ami elenyészik anélkül, hogy veszélyes anyagokra bomlana. Ha metafórikus akarok lenni, akkor azt mondom, hogy Jézus is halott anyaggá változott, hogy újjászülessen. Míg ennek a körforgásnak a metafizikáját a tájjal együtt lélegző ember át tudta érezni, addig a mai elidegenített ember már csak az állandósággal kecsegtetőnek örül. A Műfenyő, a művirág, az örökzöld egysíkúság nyújtja neki azt a kapaszkodót, amit a korábbi embertípusnak a ciklikusság szépsége nyújtott. Szomorú karácsonyfa-történet, ami viszont sokkal szomorúbb dolog, hogy a Karácsony manapság még nagyobb konzumidiótákká tesz bennünket, mint valaha. Karácsony szent nevében gyilkoljuk egymást az utakon az elsőbbségért, a bevásárlóközpontok felé…</p><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-89144588842359116422007-12-12T12:53:00.000+01:002007-12-12T12:57:27.766+01:00Megacity vs. Meganyomor<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyfsS_LzGgj4PTUGTdOgBzephtt_iqqUo9ZXfqp_WDMQ4SVddtooE-xa45Ump3U1UfsBXK9mzd8wkL-qdJM1vpLNZGTTYlsoqCS5aLyixDT2Chgqj9EKi_-RyrSYF_McFENIFiOyFbX2w/s1600-h/ÐллÑÑÑÑаÑии+ÐиÑалиÑ+СамаÑина.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5143053595635012002" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyfsS_LzGgj4PTUGTdOgBzephtt_iqqUo9ZXfqp_WDMQ4SVddtooE-xa45Ump3U1UfsBXK9mzd8wkL-qdJM1vpLNZGTTYlsoqCS5aLyixDT2Chgqj9EKi_-RyrSYF_McFENIFiOyFbX2w/s400/%D0%98%D0%BB%D0%BB%D1%8E%D1%81%D1%82%D1%80%D0%B0%D1%86%D0%B8%D0%B8+%D0%92%D0%B8%D1%82%D0%B0%D0%BB%D0%B8%D1%8F+%D0%A1%D0%B0%D0%BC%D0%B0%D1%80%D0%B8%D0%BD%D0%B0.jpg" border="0" /></a>Mivé válnak városaink következő évszázadban? Folytatódik az az iszonyatos koncentrálódás, ami a Föld népeinek immár több mint a felét a városok világába hajtja? Vagy az információs társadalom és a decentralizálható alternatív energianyerés zárójelbe teszi a fizikai teret? Két nagy elmélet küzd a maga igazáért, nemcsak urbanista agytrösztök között, de a neves urbanisták időről időre revideált önvízióiban is. Saskia Sassen vagy Peter Hall tanulmányaikban hol a fizikai tér és a koncentráció erősödő szerepe mellett teszik le a garast, hol pedig a dekoncentrációs trendekre figyelmeztetnek. Mindenesetre a városok tovább dagadnak, mágnesként vonzzák a vidéket jobb boldogulás ígérve. Valódi ez az ígéret, vagy sem?<br /><br />Egy új, nagyon gyakorlatias tudományág bukkant elő a semmiből: a hálózatkutatás. Eredményei arról tanúskodnak, hogy a térnek valóban vannak sűrűbb pontjai minden természetes folyamatban (legyen az élő szervezet, populáció, tömegkommunikáció, település, logisztika, vagy bármi más) ahol koncentrálódnak a dolgok, de ezek egymásnak (legalábbis kezdetben) mellérendeltek, és ha egy sűrűsödés eléri a terhelhetőségének határait (alá- és fölérendeltségi viszonyra tör), akkor szét kell esnie kisebb, emészthetőbb darabokra. Az agyi ideghálózatunk, a telepes növények, az univerzum mind-mind így működnek.<br /><br />Vegyünk példának egy államapparátust egy fizikai térben üzemeltető központot, vagyis egy Kormányzati Negyedet. Életszagú a dolog, a honi politika éppen most ügyködik egy ilyen centrum létrehozásán. Ha a jól működő hálózatok ismérveiből indulunk ki, akkor ez a centrum negligál minden hálózatviselkedési tapasztalatot, a felvilágosult abszolútizmus korában még elfogadott, de ma már túlságos életgátló attitűdöt konzerválva. A centralizáló autokrácia ma nem látja be, hogy igazából nem egy államhatalmat demonstráló bazinagy elefántcsonttorony kéne a város közepébe, hanem mondjuk több kisebb (ám például a világháló-szinopszisok által információsan szorosan összekötött) regionális kormányzati központ hálózat. (Miközben persze egyfajta sűrűsödést jelenthetne az, hogy a megyerendszert végre történelemmé tesszük a valóságban is, ha már funkcionálisan halottá vált). E hálózat közelebb a választóihoz hatékonyabban ellátná egy-egy régió képviseleti demokráciáját, semmit ebben a struktúrában egy végletekig vízfejű ország valóságtól elrugaszkodó képviseletét.<br /><br />Figyeljük meg, hogy a tömegkommunikáció terén hogyan zajlik le napjainkban ez a dekoncentráció. Már csak pár lépés a digitális televíziózás, ami még a mostani kereskedelmi tévéket is leküldi majd kutyába. (Előszelét a folyamatnak már most lehet érezni a videomegosztó portálokon, vagy azon, hogy a legtöbb tévé műsorát a netről is le lehet tölteni, tehát a műsor megnézése már nincs időhöz kötve, később szolgáltatóhoz se nagyon lesz.) Az MTV székházváltás példáján már a mai nap látható, hogy a fizikai tér és a koncentráció szerepe egyre kevésbé fontos. A koncentrált állami tévé korábban már darabjaira hullott, az épület fele tök üres. A kohéziós erő kis kereskedelmi tévébirodalmakra hullott szét. Az új székház nem a városcentrumba kerül, nincs is erre szükség, talán még hatékonyabb is lesz egy kevésbé terhelt, új helyen.<br /><br />Ugyanakkor, ha jobban megnézzük azért tényleg zajlik egyfajta koncentráció a világ népességében, de ha még jobban megnézzük, akkor már feszül a húr a dekoncentráció igénye felé. Jakartáról, az indonéz megavárosról és nyomornegyedeiről jómagamnak is vannak személyes élményeim. Amit ott tapasztaltam egészségügyi viszonyok terén, ahhoz képest valójában túldimenzionált a pár tucat H5N1 áldozat.<br /><br />Sassen egyik tanulmányában elismeri, hogy a széttagolódás és a globalizáció, a háttéripar szuburbiákba való kimenekülése a városi gazdaság jelentőségét zárójelbe tette. Ugyanakkor rávilágít, hogy a vezető városokban mégis koncentrálódás zajlik. Nekem van erre egy elméletem, ami a rendszer-tehetetlenséggel függ össze. Az ún. vezető nagyvárosok azért híznak megacity-vé, mert jórészt az őket kívülről szemlélő népesség még mindig úgy tekint rájuk, mint a gazdag szomszédra, a tuttira, amibe nem benne lenni egyenlő a kirekesztettség érzésével. Ezek a városok szívják magukba a létminimum alatt élőket a könnyebb boldogulás reményében. A meganyomor azonban kézzelfogható: az a tömeg, amely a koncentrálódást idézi elő, tulajdonképpen sokkal rosszabb körülményekkel (környezeti, életviteli, egészségügyi, megélhetési) találja magát szemben a nagyvárosban, semmint prekoncepciójában feltételezte. Azonban számára már nincs visszaút, ezért ott ragad a kampungban. A city gazdagjai pedig például Jakarta 18 millió ember által teleszart sötétbarna tengerpartjáról elmenekülnek a korallzátonyos ezerszigetre, az azúri kékség felé.<br /><br /> A tehetetlenségi tényező másik oldaláról pedig a várost vezető high society-vel találjuk magunkat szemben, akiknek jelentős része még az információs társadalom előtti hívő technokrata világban szocializálódott, amikor a koncentráció, a tröszt, a kartell, a konzorcium a világ legtermészetesebb dolgának számított. Bár ma már a leányvállalat és a ’frencsájz’ a szisztéma csúcsa, a hatalmi reprezentáció zsigeri (és irracionális) igénye több felhőkarcolót emel, mint valaha. Ezek a magasházak nem rentábilisak, de nem is ezért húzzák fel őket. Szimbólumként, márkanévként, költséges passzióként működnek. A stratégiai döntések viszont ma nem ezekben a konglomerátumokban születnek. Vacsorasztalnál, farmon, golfpályán, jachton, videokonferencián. Az infokomunikációs forradalom okán a hatalom többé nem igényli a teret döntéshozatalához, zárójelbe kerültek a tőzsdepaloták, a kormányzati negyedek, a bankszékházak mint fontos helyek, helyettük a háttériroda és az információbiztonság került előtérbe. Tehát nagyon jó kérdés, hogy az a néhány kiemelt megapolisz tényleg a globalizáció nyertese lesz-e, vagy tényleg igaz-e, hogy a koncentrációban lemaradó városok tényleg a múltba (gazdasági csőd) és nem a jövőbe (élhetőbb környezet) mennek-e? Nagyjából ugyanaz a kérdés, mint a történelemben állandóan, hogy a civilizációfejlődés vajon lineáris, vagy ciklikus-e. Én hiszek a madáchi teóriában, miszerint ciklikus. Az USA számomra ugyanazt az ívet járja be, mint a Római Birodalom. Ha megnézzük a városai szervezettségét, a logisztikai filozófiát, a hipermarketláncon belül tapasztalható elrendezést, miszerint bármelyik állam bármely városában belépünk egy K-Martba, ugyanúgy a harmadik sor negyedik rekeszében találjuk a pepperoni kolbászt. Az az érzésünk támadhat, mint egy centuriónak egy római provincia bármely városában támadt volna, aki ugyanott találta a fürdőt, a bordélyt és a fórumot, mint egy másikban. Ez a tündöklés korszaka. Ugyanakkor, ha megnézzük a bukás kezdetét, amikor a jólétben, az ólomkupából iddogáló arisztokrácia félig elhülyülve totál természetesnek vette dinasztiákat aláásó intrikát, vagy azt, hogy egyik zsarnok jön a másik után (természetesen a demokrácia őreként), amikor a "terrorveszélyre" hivatkozva kezdenek tömeggyilkolni ideológiailag máshogyan gondolkodó népcsoportokat (ld. zsidók vagy kora keresztények, mint a birodalom terroristái) akkori „energia”, azaz a művelt földterület birtoklásáért, lehetetlen nem párhuzamot vonni a mai washingtoni politikával. Az akkori megapolisz Róma, most hol van a globalizációs versenyben? De hol van Babilon, hol van Memphisz, hol van Athén?<br /><div></div><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-60386041128923946142007-11-27T14:11:00.001+01:002007-11-27T14:13:49.260+01:00Városképromboló (ámok)futás<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCJgCQEGbAxxtB6wMlfvACQqGNrXfLFviX1xdm-dgCdLel2zv0Jq7K_D92e60dzkbXKegyCZeFAP0BRcf-L3k_fxlvdshouiInEWj84PwH7JIpqKdYAeoSamXw-0Y3-7xz8mSgF1vW0yY/s1600-h/hagyó_futáson.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5137507363904994658" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCJgCQEGbAxxtB6wMlfvACQqGNrXfLFviX1xdm-dgCdLel2zv0Jq7K_D92e60dzkbXKegyCZeFAP0BRcf-L3k_fxlvdshouiInEWj84PwH7JIpqKdYAeoSamXw-0Y3-7xz8mSgF1vW0yY/s400/hagy%C3%B3_fut%C3%A1son.jpg" border="0" /></a> Horváth Gyula alelnök indítványára a Fővárosi Közgyűlés városképvédelmi bizottsága egyetlen jövő évi utcai futóverseny közterület-használati kérelméhez sem járult hozzá. Az alelnök és Ughy Attila bizottsági elnök is úgy vélte, hogy ezek az utcai rendezvények aránytalanul zavarják a fővárosiak közlekedését. Példaértékű ez az egyetértés, amely oly távol álló pártokat hoz egy fedél alá, hogy a közjó győzedelmeskedjen.<br /><br />Ugyanezen bizottság természetesen nem sietett aláhúzni, hogy a fővárosiak közlekedését az átgondolatlan ütemezésű útfelújítások, az agglomerációs ingázás, a tömegközlekedésben történt rossz döntéssorozatok és a túlzott személygépjármű használat is aránytalanul zavarja. Első reakcióm az volt erre a képtelenségre, hogy miért nem látja senki: itt hatáskör túllépés történt. Hogyan mondhat ki ekkora blődlit egy városképvédelemmel foglalkozó bizottság, amikor a városképet különben oly nagyon nem látjuk óvni az állami, önkormányzati és magánerős ingatlan beruházások kapcsán sem? A futóversenyeknek a városképhez ugyan nem sok közük van, de majdnem akkora volumenű idegenforgalmi bevételt jelentenek, mint a Forma-1 a Hungaroringen. A városi imázs részei.<br /><br />Európában mindenütt felfutóban van a turizmus azon ága, amikor családok, baráti társaságok egy-egy futóverseny ürügyén látogatnak el adott városokba, és e futóverseny ürügyén látogatják meg a város nevezetességeit. Éppen ezért nem célszerű e nemzetközi jelentőségű sportrendezvényeket olyan helyen megrendezni, "ahol nem okoznak ennyi galibát". Ha tetszik, e futóversenyeknek ugyanis ilyen áttételeken keresztül mégiscsak sok közük van a városképhez, csakhogy éppen valamiféle pozitív értelemben, és nem oly földhözragadt ostobaságok mentén, mint a Főváros Közgyűlésének illeték(telen) bizottsága képzeli. Ahogyan az ezek szerint védendő városképvédelmi értéknek tekintett fővárosi közlekedésnek is köze van hozzá: az utcákon parkoló autók és a zsúfolt dugók miatt vagyunk képtelenek élvezni az utcaképet, a szmog miatt nem látjuk derült időben sem a Gellért-hegyről Észak-Pestet, s e védendő forgalom miatt terebélyesednek a közlekedési területek a zöldfelületek rovására.<br /><br />Legutóbb magam is beleszaladtam egy vasárnapi marathoni futásba, mikor kis családommal azt terveztem, hogy a szép napot kirándulással töltjük el, és elmenekülünk e forgalmas városból, amelynek városképét annyira agyonnyomja a közlekedés, hogy érzete ott lebeg a tudatalattinkban. Rossz volt az időpontválasztás: szép hegyi utak helyett körúti dugót kaptunk, és három teljes órán át szívtuk a fogunkat a benzingőzben. Vertem a fejem a volánba, de nem a futókat szidtam, hanem magamat: hogy lehettem ennyire balfácán, hogy a hírek ellenére autóba ültem. Én azt a következtetés vontam, le hogy címeres ökör vagyok, mert nem hallgattam hírekre. A Városképvédelmi Bizottság tagjai azt a következtetést vonták le, hogy a futóverseny városkép ellenes. Ki-ki döntse el maga, melyikünknek hibádzik inkább a logikája…<br /><div></div><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-19087134281402070952007-11-09T11:53:00.000+01:002007-11-09T14:16:16.306+01:00Szerencsi Massza<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_oHl-DeETIPEAWEr6dshl-YlGIO4eXqMJp_ZAI_D6Hc32-3PWl1TTs8pMdfNKeCWytmSMK4NBZ2tSxgkj9g3hSCeQIBx-KM4XGxg_AykfnVgrCOzn7l47BSCcxb6EglfvdHNgBE8s52Y/s1600-h/szalmatuzelesu_eromu.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5130792851033872610" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_oHl-DeETIPEAWEr6dshl-YlGIO4eXqMJp_ZAI_D6Hc32-3PWl1TTs8pMdfNKeCWytmSMK4NBZ2tSxgkj9g3hSCeQIBx-KM4XGxg_AykfnVgrCOzn7l47BSCcxb6EglfvdHNgBE8s52Y/s400/szalmatuzelesu_eromu.jpg" border="0" /></a><br /><div></div><div></div><br /><div>Biomassza. Korunk energiapolitikájának közhelyei közé befurakodott ez fogalom, s most egy koncepcionális kérdést feszeget a területi folyamatok terén: kell-e, és ha kell akkor hogyan kell átalakítani termesztő és ipari tájainkat e jelszó mögött. </div><div><br />Hogy megértsük mi munkál a színfalak túloldalán, a Kiotói Egyezmény európai lecsapódását kell elemeznünk. Globális felismerés, hogy az üvegház gázok, közöttük a szén-dioxid és a metán (mint a két leginkább üvegházhatást növelő mennyiségi faktor) mérséklésére volna szükség. A határidő nagyjából tegnapelőtt, mert a mai csökkenés hatásai is csak 50 múltán érezhetőek - lomhán mozgó rendszerről van szó, mely az ipari forradalom 300 éve alatt indult kilengésnek. </div><div> </div><div>Annak felismerése, hogy az energetikai termelésnek közvetlen hatása van a globális környezet - és ezen keresztül az életminőség, élettartalom - alakulására, már nagyon régen megtörtént, a környezetérzékeny megoldások azonban még nem kiforrottak. Ráadásul fékezőerők is működnek. Az erőteljes ellenérdekeltséget jelzi a három legnagyobb felelősséggel rendelkező mumus, az USA, Kína és India távolmaradása az egyezménytől. </div><br /><div><br /><strong>Kiotó és EU</strong></div><div><br />A Kiotóban kidolgozott kvótarendszer szerint a nemzetgazdaságokra megállapított CO2 kibocsátási kontingensek eladható-megvehető árucikké változtak, amely, mint a hazai példán látni fogjuk, a energiavállalatok cinikus fricskája a probléma kezelésére. Kiotó következménye lett az EU zöld energia projektje, ami egy jó elv fából vaskarika törekvésévé halványodott az energetikai lobbi érdekek mentén. </div><div><br />A "tiszta, olcsó energiaként" becézett nukleáris energia továbbra is prioritást élvez, mint CO2-t nem kibocsátó energiatermelés. Ráadásul olcsósága valóban tény, ma 9 Ft-os áron állítanak elő Pakson egy KW-nyi energiát, és ebbe a költségben az is belefér, hogy egy igen költséges biztonságtechnikai rendszer mellett gyakorlatilag a "magmáig" leássanak Bátapáti közelében a rádiaktív hulladékok „végső” elhelyezése érdekében. Bár az unió zöld vezetői a járulékos hatásai miatt (biztonság), óvatosan bánnak ezzel az energiatípussal (ld. például Csernobil, vagy paksi üzemzavar), sajna tudomásul kell venni, hogy a fúziós reaktorokat a tudósok "csak" 2050-re ígérik. A tudomány mai állása szerint tehát addig is valamilyen megújuló energia után kell nézni, ha az üvegház gázok kibocsátását is meg akarjuk fékezni, és az atomerőművek sokasodását sem szeretnénk.</div><div><br />Az EU ebből a megfontolásból Kiotó után nagy lendülettel felkarolt több alternatív energianyerési lehetőséget is, amelyek között két veszélyes dolog is szerepet kapott, nevezetesen az energiafüvek és az energiaerdők csoportja. Mindezt a Kiotói-elvekkel alátámasztva! Merthogy a brüsszeli álláspont szerint a mezők és erdők növényei olyan megújuló energiaforrások, amelyek igaz, hogy elégetésükkor továbbra is CO2-t bocsátanak ki, de mivel újratelepítik őket, a CO2-t el is fogyasztják, mint szükséges anyagot az O2-t és H2O-t termelő fotoszintézishez. Svédcsavar. Hatásos energiapolitikai lózung. Mindezen számításban több dolog is hibádzik. </div><br /><div><br /><strong>A biomassza valóban zöld energia?</strong></div><div><br />1. Az energiaéhség exponenciálisan nő. Vagyis a CO2 kibocsátási oldal mindig sokkal erősebb lesz a CO2 elnyelési oldalnál, ami az ollót tovább nyitja. Ugyanolyan ez, mint azzal érvelni a gépjármű iparban, hogy a környezetbarátabb, alacsony fogyasztású és kibocsátású autók megoldják a közúti légszennyezés problematikáját. Igen ám, csakhogy a gépjárműk számának növekedése még nemhogy nem érte el csúcspontját, de például idehaza vagy Kínában még további 50 évig bizonyosan hatványozottan nő. </div><div><br />2. A brüsszeli elmélet nem látszik ismerni a növényi légzés létezését, nevezetesen, hogy a növények sötétben és vegetációs időszakon kívül nem fotoszintetizálnak, ellenben akkor lélegeznek, azaz CO2-t bocsátanak ki. Ez olyannyira igaz, hogy a ’90-es években Arizonában lezajlott Bioszféra-II kísérletet azért kellett megszakítani, mert a mesterségesen felépített ’bioszféra modellben’, ahol a levegő koncentrációt a Föld arányaihoz méretezett lombos növények és a betelepített emberi és állati szervezetek kipárolgásai szabályozták, olyan mértékűre emelkedett a szén-dioxid koncentráció, hogy a kísérletben részt vevő tudósok külső beavatkozás nélkül megfulladtak volna. Ma már tudják, hogy a légkör oxigéntermelésének ¾-ét nem a szárazföldi növényzet, hanem a tengeri plankton végzi el. Mindez azért érdekes, mert ezzel megdöntöttnek tekinthető az az érv, hogy a betelepített energiaerdők és energiafüvek számottevően képesek lennének befolyásolni a légkör oxigénállapotát.</div><div><br />3. Ez az ún. „zöld energia” olyan biomasszából származik, amelyet a jelenleg is művelés alatt álló erdők és szántók területére tudnak csak telepíteni. Mindez azt jelenti, hogy ezeken a területeken ma is zajlik „O2 termelés”, hisz a napraforgó, a tölgyfa vagy a kukorica éppoly jól termeli az oxigént, mint az energiafű és az energiafa. Csakhát a végén étkezési olaj, komposzt, bútorfa, kukoricakása, takarmány lesz belőle, nem pedig szén-dioxid. Persze az olajat és a kását megesszük, és részben kilélegezzük, de a salakanyagainkkal, végtermékeinkkel jelentős kontingenst lekötünk szénből, és így azt kivonjuk a légkörből.</div><div><br />4. Nem mellékesen az energiafüvek és erdők témakörénél bejön a képbe két ökológiai veszélyfaktor. Az energiafüvek esetében a génmanipuláció ökológiai hatásai, az energiaerdők esetében pedig az eddigi, egyébként is veszélyben lévő biológiai sokféleség még nagyobb elszegényítésének veszélye. Kanadai megfigyelések például azt támasztották alá a génmanipulált repce esetében, amelyet rezisztenssé tettek az alkalmazott gyomírtókra, hogy a repce spontán módon kereszteződött a természetben megtalálható rokon, keresztesvirágú gyomokkal- amelyekre a gyomírtóra rezisztes tulajdonság átszállt. Az eredmény egy agyonpermetezett repceföld, és a permetre rezisztens gyomfajok kifejlődése lett. A legjobban növő fáink a nemes nyarak, amelyeket az első 5 évben kapálni kell a gyomosodás ellen. Ez a tevékenység kiírja, elszegényíti az erdők aljnövényzetét, élőhelyeket szüntet meg, csökkenti a biodiverzitást.<br /></div><div><strong></strong></div><div><strong></strong> </div><div><strong></strong> </div><div><strong>Egy globális tájhasználat-váltás tanúi vagyunk?</strong></div><div><br />Az energiaerdőre, energiafűre adott ösztönző támogatások hatására a Közép-Kelet-európai gazdák nem néhány évtized alatt kifejlődő új erdőket kezdenek telepíteni, hanem kitermelik az eddig biológiai-ökológiai értelemben sokféle, értékes faállományukat elégetés céljára, majd helyükbe gyorsabban növő, nemesített ültetvény erdőket hoznak létre, amelyek fő tulajdonsága az egyöntetűség, az elveszett biodiverzitás, ezen keresztül az élőhelyek és a fajok számának drasztikus csökkenése, az ökológiai védekező és átalakuló képességek degradációja.<br />Az energiafüvekért, szalmáért ígért eurómilliárdok arra késztetik a gabonaválságokba, gyümölcsvészekbe belerokkant mezőgazdákat, hogy élelmiszer helyett energiaültetvényeket hozzanak létre. Teszik ezt a honi jó minőségű termőföldeken is, ahol a termálkincseink és a jó minőségű föld együtteséből legalább olyan (ha nem jobb) zöldség-gyümölcs kertészeti kultúrákat lehetne létrehozni, mint a sokkal silányabb földminőségű Hollandiában.</div><div><br />A honi mezőgazdaság a 22-es csapdájában vergődik. A vidékfejlesztés és az energetika kormányzati "szakértői" ellenvetés nélkül fogadták be a Brüsszelben kifundált "biomassza" maszlagot. Rendre állítódnak át a fűtőművek a biomassza hasznosítására. Az üzletről ráadásul több bőr is lehúzható. Egyrészt a CO2 kvótát sikítva sem teljesítő fejlettebb gazdaságok örömmel vásárolják meg a hazai energetikai ipar multijaitól a magyar kvótakontingens egy-egy szeletét (gyakran egy-egy energiavállalat másországbeli leányvállalata közötti üzletről van itt szó), vagyis milliárdos profitot termelnek egy A4-es gépelt oldal megszülésével, másrészt pedig a megújuló energiaforrásként aposztrofált - tehát a kvótát nem terhelő - biomassza erőművet olcsó magyar fával és szalmával fűtik fel. Ráadásul még garantált emelt áras átvételt is biztosít az EU. </div><div><br />A magyar, kárpótlási földterületekkel felszerelt, de szakmaiságáról nem éppen híres, profitérdekelt erdőbirtokosság és mezőgazdász társadalom pedig vidáman termeli ki válogatás nélkül az erdőket, állítja át szalma vagy bioetanol termelésre földjeit. Az erdők 15-20 év múlva fafaj tekintetében leszegényednek, az élelmiszert pedig rosszabb minőségben a harmadik világból fogjuk importálni. Ez a folyamat vége. Miközben a szén-dioxid kibocsátásunk csak nem akar majd csökkeni.<br /></div><div> </div><div><br /><strong>Hegyaljai füstölgések</strong><br /><br />Jön az ukáz Brüsszelből: növeljétek a megújuló energiaforrások arányát magyarok! Hogy ez ne legyen óriási költség, hogy könnyebb legyen a szerkezetváltás, doltálni fogjuk a „zöld energiát”. Ja és most szólunk, hogy a szalma és a fa égetése is zöld. Miért? Mert azt mondjuk. Jó, akkor csinálunk pár szalmatüzelésű erőművet, mit szóltok? Megtárgyaltuk.<br /><br />No kábé itt dőlt el a hegyaljai termesztőtáj sorsa. Az országban van 20-25 olyan magasfeszültségű alállomás, amibe be lehet táplálni a hőből képzett villanyáramot, így szűkült a kör néhány tucat helyszínre. Miskolc kikosarazta a kérőt, mondván, már így is elég szennyezett a levegője. Érti ugye mindenki: Miskolc környezetszennyezési aggály miatt utasít el egy elvileg zöld energiát! Jópofa. Rendben, akkor irány Szerencs. A hegyaljai borvidék szőlőtermésének 1/5-ét adó mádi és mezőzombori dűlők árnyékában, attól mintegy 2 km-re elindult az „új idők” erőműjének alapozása. </div><div></div><br /><div>Történik mindez abban az időben, amikor a németek lassan napelem nagyhatalommá válnak, amikor a szeles észak-nyugat szélerőmű csordákat telepít, amikor itt csücsülünk Európa legjobb paraméterekkel rendelkező geotermáin, amikor az olajvállalatok egyre-másra szállnak be a közelgő hidrogéngazdaság fejlesztéseibe. Mi szalmát fogunk tüzelni. Forradalmi újítás! Úgy kábé a neandervölgyi ember óta nyerünk így energiát. De ez most ZÖLD! Ez most TREND! És ami lényeg: nagyon jól meg lehet belőle élni. Hogy mi lesz a tokaji aszú nehezen építkező renoméjával? Hogy mi lesz azzal a bizonyos szén-dioxid csökkentéssel, amiért ez az egész beindult, csak kissé gellert kapott? Kit érdekel? Mi teljesítjük az ukázt: „megújuló energiát” termelünk. Vagy akkor most hogy is van ez? Bizonyosan támogatásra, dotációra érdemes a szalmaégetés? Technikailag különbözik ez a fosszilis energiahordozók elégetésétől? Hiszen anno azok is szerves anyagok, élő szervezetek voltak, amelyeknek szénváza, szénhidrogénjei a Föld mélyére süllyedtek. Mennyivel ökológikusabb tett nemrég elhalt szárdarabokat a tűzre dobni a brikettnél?</div><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-72829620938682579522007-10-12T12:26:00.000+02:002007-10-12T12:51:53.499+02:00Budapest modell WANTED!<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVXGtDavYpFK6LG0NUlDM0eikFPkyAPBazV5FUb9qywvQYN5-XuCLow4NaiJ7T6JXV2DgxJq9Y4Iof3LnE7CrNUbypMG4xI6rmGdquY4C8rdA46DZp0b19-nnrqk3rXRimLtJ_4oieUso/s1600-h/Vitruvius_City+of+Palmanova.gif"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5120397080777958850" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVXGtDavYpFK6LG0NUlDM0eikFPkyAPBazV5FUb9qywvQYN5-XuCLow4NaiJ7T6JXV2DgxJq9Y4Iof3LnE7CrNUbypMG4xI6rmGdquY4C8rdA46DZp0b19-nnrqk3rXRimLtJ_4oieUso/s400/Vitruvius_City+of+Palmanova.gif" border="0" /></a> <div><strong>Modelltelenség</strong></div><div><br />Vitatom, hogy létezne „Budapest modell”, amelyről pozitíve vagy negatíve lehetne nyilatkozni akár belföldi, akár nemzetközi workshopokon. E város sok évtizede értelmetlen pazarlásba fúló, felülről szervezett, központi elosztáson alapuló „modernizáció”-ba öli energiáit, rendre gátoltatik az alulról jövő kezdeményezések várospolitikai szintre emelése, azaz az az ambíció, hogy a város polgárai saját tehetségükből boldoguljanak. Annyira jó lenne valamilyen határozott jeleit látni irányvonalnak, ami modell szintre (akárcsak metodika szintre) emelhető, ahogyan szívmelengető volt látni a Barcelonai modellt a 90-es években vagy a London és Stockholm-modell ezredfordulós térnyerését Európában.<br />Miért írom ezt? Nem az ellenmondási vágy, vagy a frusztráltság mondatja ez velem, hanem a tapasztalás. Vegyük sorra a példákat, amiket <a href="http://wergida.blogspot.com/">Wesselényi-Garay Andor esszéjében </a>felvonultat. </div><div><br />1. Ha a leírt Budapest modell létezne, akkor nem felülről vezéreltetett volna mindenféle ésszerű városfejlesztési logikát nélkülözve például az Úszó EB (a várossal , hatóságokkal nem történt egyeztetés, gyakorlatilag a teljes engedélyezési folyamaton átgázolt a politikai hatalom, az EB-re készült megvalósíthatósági tanulmány helyszíneit kidobták az ablakon). De ott van a Nemzeti Színház elhelyezésnek kálváriája („elébb legyen terv, aztán megmondjuk hol legyen a helye”), vagy a Kormányzati Negyed kérdése (az ingatlan szakmától kezdve, az urbanisztikai grénumokon át a vasúti tervezőkig mindenki jogos kritikáját kiváltva).</div><div><br />2. Ha a leírt Budapest modell létezne, akkor nem történt volna meg az értelmetlenül pazarló Combino-projekt (helyette például az 1-es és a 3-as villamos nyomvonala bővült volna, vagy a külső kerületek tömegközlekedési javítása élvezett volna prioritást). </div><div><br />3. Ha a leírt Budapest modell létezne, akkor nem ezen a 20 évvel ezelőtt még reális, ma azonban túlhaladott nyomvonalon futna a 4-es metro (hanem érintené a Budai Campus, az Infopark és a Lágymányosi öböl térségét), továbbmegyek: nem is metró lenne, hanem U-Bahn, ami Kelenföldet a Keletivel köti össze, és szükségtelenné teszi (felszabadítja) a Budapesti déli összekötő vasút nyomvonalát a várorehabilitáció számára. </div><div><br />4. Ha a leírt Budapest modell létezne, akkor vagy nem a Budapestre forgalmat vonzó sugárirányú autópályák épülnének, hanem az M8 és az M9, ami a vízfejet oldaná fel. </div><div><br />5. Ha a leírt Budapest modell létezne, akkor a városvezetés felkarolja a plázs, a romkocsmák, a házfoglalás, a SzeBu ügyét, és tucatnyi hamvába holt alulról jövő kezdeményezés ügyét nem pedig gátolja, megfojtja, vagy bedarálja azt. </div><div><br />6. Ha a leírt Budapest modell létezne, akkor a város nem tartaná bizonytalanságban betonozva a főépítészi hivatalt, ami most valljuk be: egyszerűbbé teszi a zavarosban való halászatot. </div><div><br />Ebben a közegben a Budapesti Városfejlesztési Koncepció nem azért készült 5 évig, mert folyamatosan dolgoztak rajta, hanem azért, mert minden fontosabb volt ennél, és amikor gyorsan kellett egy koncepció az EU-s pénzek lehívásához, akkor egy teljességgel inhomogén, leegyeztetettség és konszenzus nélküli nyersanyagot toltak át villámgyorsan a közgyűlésen, utána pedig elkezdték foldozgatni. Ez a foldozgatás máig tart, így lett a Koncepcióból Podmanicky terv, majd annak módosítása, majd annak módosítása, és majd lesz annak is módosítása. A Koncepcióban (ezt 2004-ben keresővel ellenőriztem) egyetlen egy helyen nem volt található meg olyan szó pl.: hogy „zaj”. De ugyanúgy nem található meg az a szókapcsolat, hogy „kormányzati negyed”. Mindenféle előkészítettség, társadalmi vita nélkül darálódik be rendre a város egy olyan hurkatöltőbe, amit felváltva forgat a mindenkori kormányzat és a csak a profitra hajtó nagy befolyású befektető réteg.<br />Nincs jövőkép. Máig nem egyértelmű, hogy a cél egy élhető város (modernkori óhaj), vagy egy világváros (másfél évszázada jelen lévő irreálisan naiv patriotizmus).<br />E két irányvonal egyszerre van jelen, és egymást folyamatosan oltja ki. Az „oszd meg és uralkodj” káoszban pedig urbanistaként tényleg csak azok emelkedhetnek ki ikonikus névként, akik teljeséggel ellenállak, vagy teljességgel lefekszenek a megbízói rövid távú haszonszerző akaratnak. Mindez odáig fajul, hogy az egyik legtöbbet emlegetett név a városrendezők között a magasház vitában szemrebbenés nélkül jelenti ki: „a magasházak kérdése pusztán esztétikai, és nem urbanisztika probléma”. (Közben még csak nem is feltételezem, hogy ne tudná, mivel jár egy magasház megépítése közlekedési, közmű infrastruktúra vonatkozásban, messsze túl az esztétikai kérdéseken.) A főépítészünk eközben pragmatikusan ellenáll az ikongyártásnak (gyaloghíd, magasház) és ez a selyemzsinórt hozza neki. </div><div><br />Tiszta lapokat ebben a helyzetben a francia vagy a kanadai modell teremthetne, ahol a városfejlesztési koncepció társadalmi vitájára többet költenek, mint magára a tervezésre, majd azt 7 évre rögzítik (konkrét intézkedési tervekről beszélek, nem pedig olyan képlékenyen nyújtható gumiruháról, mint a Podmanicky-terv) és egészen bizonyosan nem azok hajtják végre, akik a koncepció írásakor politikai hatalmat gyakoroltak. (20 évig a város élén állni a nyugati kultúrában elképzelhetetlen luxus). Ezáltal az ellenzék érdekeltté válik valamiféle konstruktív együttműködésben. </div><div></div><div>Itthon azonban e kérdéses hét éven belül például hatalmi szóval elrendelhető egy előzmények, viták, vizsgálatok nélküli, a várost teljesen átgomboló kormányzati negyed megépítése úgy, hogy az nem is része a fejlesztési koncepciónak, így a koncepcióalkotás folyamata komolytalanná válik. </div><div><br /><strong>Naggyoooon civil!</strong></div><br /><div>A civil szféra által elért eredmények minősítésével is óvatosabban bánnék a szerzőnél, nem tudom kijelenteni a "negatív" példáira, hogy negatívok, a "pozitív" példáidra sem, hogy pozitívok. Kifejtve:</div><div></div><br /><div>1. A rakpartbővítés ugyan az UNESCO fenyegetésre (világörökségi státusz veszélyztetése) leállt végül (inkább odázódott szerintem), de közben csendesen zajlik a csepeli szennyvíztisztító gerincvezeték kiépítése, ami előbb utóbb eléri a rakparti sávot. A sok „horror” ötlet között elvesztek például olyan javaslatok, mint a Fő utca és a Felső rakpart alagútba tételével és ezzel párhuzamosan egy közműalagút kiépítésével az egész Budai rakpart átmenő forgalomtól (kvázi bezáródó M0) tehermentesítése, és egyben az M0 ÉNy szektorának elfelejtése (A budai hegyvidék beépülésének megakadályozása). Itt tehát a destruktivizmus félsiker: nem lesz ugyan az alsó rakparton autópálya, de vélhetően mégis bővül a rakpart egy szennyvíz főgyűjtővel, természetesen a Duna és a XIX. sz-i lépcsősorok rovására. Ezen kívül fogalmunk sincs a homályos ködön kívül arról, hogy Janesh és ZHJ min nyüszög 5 éve "a város Dunára fordítása" címszó alatt. </div><div><br />2. A Millenáris játszma nincs lejátszva: itt komoly ingatlanbiznisz van a háttérben: olyan neuralgius pontokkal, hogy például a Pán Péter játszótér magántulajdonra épült, az egész terület „ideiglenes közparkként épült egy felértékelődés elősegítése érdekében stb. Ebben az Orbán-kormány vezérelt építészeti koncepciója könyékig benne van, így itt nem lehet arról beszélni, hogy legalább a felülről vezérlés működőképes, ha más nem is. De hogy ne csak erről az oldalról állítsak ki a szegénységi bizonyítványt, adok pofont a másik oldalnak is: én még emlékszem Medgyessy Péter országértékelő beszédére, ahol gesztusokat téve a jobboldalnak megígérte: A Millenáris projekt kiépül az IKIM-ig. Azóta is csak romhalmaz a terület. Hogy mindebbe a felülről vezérlésbe pedig a centralista (szenvedélyesen diktáló) Gyurcsány miként szólt bele, arról most az Úszó EB immár hírhedt története, és a Kormányzati Negyed egyre jobban dagadó botránya beszél. Haussmann Párizsát tehát ma nem kéne eszményített példaként isteníteni, mi pedig (ide érthető az urbanisták zöme is) még mindig ezen a szinten vagyunk.</div><div><br />3. Az M0-ás körgyűrű folyamatos vétója sokkal többsíkúbb annál, semmint az a sajtóból lejön. A vétó egy része nem civil, hanem önkormányzati (részben jogos félelem a terheléstől - ld.: III. kerület, Budakalász, részben pedig az államra gyakorolt taktikai nyomás – ld.: Szigetmonostor, Szentendre). A vétó másik csoportja befektetői (a nyomvonal rángatása a fejlesztési területek felértékelése végett (ld. Gyál, Ecser, Fót). A harmadik csoport pedig politikai (dögöljön meg az MSZP-SZDSZ tehene is, ha a miénk megdöglött - és vica versa, avagy elég néhány kamu zöld szervezetet felhergelni, hogy csússzon az építés, és majd inkább mi vágjuk át a szalagot + a népharag a zöld vonalra prüszköl, így nem lesz soha partiképes zöld párt a magyar palettán.)</div><br /><div>4. A metro4 körüli kavar is legalább annyira befektetői (ld. Skálának külön megálló, ami miatt még el se indult a Móriczról, már be is érkezik a Bocskaira), és eléggé kicsinyes pártpolitikai (Nehogymá’ a Demszky metrót építsen!) kérdés, a vétók mögött így ezek a szempontok is keresendők. Mint ahogy vannak valódi, szakmai dillemák is: a VEKE-nek teljesen igaza van abban: nem lehet egy 20 éves nyomvonalat leporolva megvalósítani: a város ma mást, és máshogyan igényel. Hogy mennyire mást diktálna a józan ész, és a párthűség, arra példa Molnár Gyula esete, aki az MSZP frakció vezetőjeként a fővárosi közgyűlésben megszavazza a metro4 csökkentett nyomvonalat, de Újbuda egyébként látványosan jól funkcionáló polgármestereként a metró legalább Virágpiacig, vagy ideális esetben Budaörsig tartó hosszabbításáért lobbizik.</div><div><br /><strong>Urbanisztikai maszti</strong></div><div></div><br /><div>Az értékelésben a szerző komoly kritikával illeti a hazai urbanistákat, ahonnan „kivonult a kreatív építészi kör”, így az urbanisztika a tehetségtelenül rajzolók gyűjtőhelyeként jellemezhető. Nem tartom ezt az értékelést kimerítőnek. A „jogászkodó” urbanisták szellemi maszturbációjához az a körülmény járult leginkább hozzá, hogy a főépítészi státuszokat átszövi az egzisztenciális és kicsinyes pártpolitikai harc, illetőleg a tervtanácsok jelentősége ez idáig gyakorlatilag nulla volt, ami a városképet, esztétikai kritikát illeti. A hazai urbanisták rangját vélhetően a tervtanácsok mostani megerősítése azonban kissé ismét növelheti. Ma sem teljesen áll már a szimpla jogalkotói szintre való lesüllyedség, az urbanisztikával foglalkozó cégek úgymond terroár jellegű közhasznú társaságokká fejlődtek, akik bedolgozván magunkat a város egyik vagy másik szegletébe, a helyi (kerületi) önkormányzatok tanácsadóivá, tervtanácsi tagjaivá, főépítész melletti (vagy ha az nem ért hozzá – mert ilyen is van, akkor helyetti) viszonylag független és a dolgokat felülről nézni képes agytrösztjeivé vállnak. Kiváló helyismerettel, terroárjuktól anyagilag függésben, de egzisztenciálisan viszonylagosan függetlenül (több kerületben vagy vidéki városban jelen vannak), pártpolitikán kívüliként részben csillapítani tudják a képviselő testületek botrányos dilettantizmusát, döntésképtelenségét, korrumpáltságát, pártpolitikai függését, és egyéni anyagi érdekeit. Csillapítani, de nem elsimítani. Ám ez már valami.<br /><br /><strong>Kriticizmus és machiavellizmus</strong></div><div><br /><a href="http://wergida.blogspot.com/">WérGidA</a> jól látja: Demszky valóban machiavellista stratéga: BIA kritikusi és Z. Halmágyi idealista vénájának bedarálása a nihilbe hozott némi eredményt, de egyenlőre nem látni, hogy ez az eredmény előnyére lesz a nem létező Budapest modellnek, azaz lesz-e Budapest modell, és nem csak plagizálás (mimézis) marad a Budapest Városfejlesztés Koncepciója. Nem csak építészeti, de közlekedésfejlesztési oldalról is látszik ez a stratégia: Dancs Gábor friss szemléletét ráereszteni a betokosodott „fömterves” dogmák városára majdnem akkora politikai pankrációt hozott, mint Ken Livingstone feltűnése London égiszén. Persze polgármesterünk óvatos duhaj: bevallottan utolsó ciklusában az ember megpróbálkozhat olyan metodikákkal is, amik egzisztenciális versenyben lévő vezetőknél megengedhetetlenek – legalábbis idehaza. Itthon ugyanis nem sok döntéshozó választja az alexandroszi utat: a gordiuszi csomók többnyire a helyükön maradnak. Ha nincs teljesítmény: nincs is miről vitázni. Végül is: a város működik.</div><div><br />Hogy a város működik, és nem omlott össze Atkári borúlátása ellenére sem, az kérem még nem egy modell. A Város Modell így nagybetűvel szerintem azt jelenti, hogy a város kitalálja magát, és ez oly mértékben sikerül, hogy az egyben iránytűt jelent más városoknak is. Budapesten sem a múltbeli, sem pedig a mostani működésben nem látok Modell értékűt, csak "fordítást" vagy "máslást", ami fogyasztható, de nem egy "aszú" kuriózum, hogy eme hegyaljai képzavarral éljek. </div><div><br />Persze a szemetet elviszik, áram van, de rengeteg város elmondhatja ezt magáról, ahol egyébként modell értékű jövőképről nem beszélhetünk. Csőd nincs, helyette állami mentőövek és hitelfelvételek vannak. Akkora mértékűek, amelyek miatt egy évtizeden belül (és Atkári ebbe sokallt bele) a következő évtizedek generációit egy fejlesztési gát várja. Előremenekülés van, kicsit minden mindegy alapon. Azzal egyébként egyetértek, hogy a korábbi absztrakt vonalat (nevezzük így, bár szerintem az "irányvonal nélküli" itt találóbb lenne) valamiféle gyökértelen vízionarizmus szándékozik éppen felváltani, ám még nem telt el elég idő ahhoz, hogy lássuk: fel is váltja-e majd? A gyökértelent itt nem csak olyan értelemben használom, hogy nincs mögötte struktúraváltás illetve meggyőző erejű többségi akarat, hanem abban is, hogy ezek valójában túlságosan globalista, importált törekvések, amelyek modellértékű újat nem hoznak, pusztán afféle "franchise" rendszerű várospolitikák. Vagyis e vizionarizmus sem merészkedik túl olyan akciókon, amiket a városmegújításban mások máshol már bevetettek, azaz itt sem áll a Modell érték (szintén nagy M-el) meghatározás. Vegyük sorra: </div><div><strong></strong></div><br /><div><strong>1. Gyaloghíd.</strong> Tucatnyi város villantott már ezzel, talán elég a London Millenium Bridge-ére emlékeznünk e körből. </div><div></div><div><strong>2. XIX. sz.-i szimbólum</strong>. Ismétcsak Londonra utalhatnók (London Eye), de ha csak Bécsig merészkedünk el, akkor a Hundertwasser házak vagy a G-City is elégé előttünk lehozott példák. </div><div></div><div><strong>3. Magasház</strong>. Az európai nagyvárosok közül lassan már mindegyiket megfertőzte Barcelonától Párizson át Londonig, de Malmőtől Moszkváig. Hovatovább már az számít modell értékűnek, ahol ennek ellent tudtak állni.</div><div></div><div><strong>4. Kormányzati Negyed</strong>. Berlintől Brüsszelen át Edinborough-ig ettől a témától hangos a szaksajtó.</div><div></div><div><strong>5. Zöld tengely</strong>. Ha csak a két legismertebbet hozom elő, akkor Szöul és Boston, de Stuttgart is ebben a képletben fejlesztődik.</div><div></div><div><strong>6. Vízpartok visszahódítása</strong>. Budapesten maradva nagyon gazdag előkép gyűjteményünk lehet erről a Milleniumtól Fintáig, tehát a vizionarizmus itt pusztán "retro", de Szingapurtól Sanghai-on keresztül Dublinig és Helsinkiig erről szól a fáma. </div><div></div><div><strong>7. Dugódíj</strong>. Szingapur, London, Stockholm. Nincs új a nap alatt. </div><br /><div><br />Közben mi kényszerít bennünket – a befektetői nyomáson kívül – hogy "Budapest geometriai paramétereit védő, elsősorban az építménymagasságokat korlátozó szabályzók feloldását" elvégeznünk? Hogy Prágával versenyezzünk, ahhoz éppen csökkenteni kéne és jelentősen lazítani a szerkezeten (élhető város modell). Hogy Varsóval, vagy Pozsonnyal ahhoz legalábbis egy szőnyegbombázás kéne (persze van itt nekünk egy foltos szőnyegünk, a rozsdazóna ami ilyen elvek alapján bombázódik éppen kulturális örökséget nem kíméllve, zöldfelületi fejlesztési lehetőséget lehurrogva) , és a megtisztított terepen sok-sok jellegtelenségbe fúló épület (globalista modell). </div><div></div><br /><div>Én speciel szeretném, ha ez a város emberibb lépték megteremtésén fáradozó városokkal versenyezne - erre determinálja különben e szittya magyar "földszintes nép" is (a városlélek nem lebecsülendő, ám eléggé lebecsült dolog, és e város zömmel olyan egyének sokasága, akiket pusztán a gazdasági kényszer hajtott egy rossz környezeti állapotú lakóhelyre. Ám ez a tömeg emlékképeiben szabad levegőre vágyik. Ehhez még közvélemény kutatás sem kell: össze kell számolni az utcán parkoló autókat hétköznap és péntek este, meg kell nézni hányan költöztek ki és járnak be dolgozni. Azaz az istenadta nép annak ellenére ragaszkodik a föld közelségéhez (telekhez, nyaralóhoz, kertes házhoz kiránduláshoz), hogy városiasodik, vagyis közérzetét nem javítja a magassági korlát fellazítása. </div><div></div><br /><div>A magassági korlátok valahol történő fellazítása polarizálja a teret: lesznek vonzások és taszítások benne. Ha van panelprogram, akkor van bizony zártkertesedés is, ha van magasházakkal tűzdelt üzleti negyed építés, akkor van bizony gettósodás is. Ha van városközpont sűrítés, akkor van bizony kertvárosi mozgalom is. Ezek a polarizációk azonban nem felszabadítanak energiákat, hanem börtönbe zárnak. Dugókhoz, infrastruktúrális különbségekhez, szegregációhoz vezetnek. Persze minden térben (kozmikus és mikroszkópikus értelemben is vannak csomósodások) de egy jó hálózat legfőbb ismérve a robusztusság, azaz az, hogy külső körülmény változására nem esik szét, hanem működőképes marad.<br /><br /><strong>Merre az arra?<br /></strong></div><br /><div>Felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben vétek-e, vagy szükségszerűség-e átvenni modell-darabokat valóban működő modellekből. A helyhez igazítva (glokalizálva) mindenképpen szükségszerű is, hasznos is lehet. Ettől azonban még mindig nem vagyunk modell értékűek, "csak" bővítjük a felzárkózók táborát. Ha mindezt úgy tesszük, hogy közben civilizációs lépéseket ugrunk át jó ütemben (vagyis a máshol már megtapasztalt, modellel együtt járó rendszerhibákat kiküszöbölve az 5.0-ás szoftvert töltjük a hardverünkbe az 1.0 helyett), akkor van értelme a máslásnak. Ezek mellett azonban elképzelhetőnek tartok Budapest Modell-t, és ennek lehetőségét a decentralizmusban látom (vesszőparipám). Azaz Hogyan lehet egy Párizs másolatot kiszabadítani a káposztalevél struktúra újratermelődéséből, és policentrikus (totipotens) várossá gyúrni? Ez számomra a Budapesten modell értékűvé szélesíthető kihívás, egyben a mobilitásra adott válasz, és az információs társadalom térré gyúrt közege.</div><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-19964565324647114582007-08-15T08:09:00.000+02:002007-08-15T08:51:43.620+02:00Kossuth téri tervpályázat<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQsXfF2o2n-Y8502SGqgTfMwE1GQ3Of7RG-btWjVIwzDkrUoT3FYujFw7Brs9ksvDklxmDFkA4R4rkK50uQkAhDGEne5uRyclNm0EIw_MMhUJFBosVm1QSnBdr4RSdR2CxMrG2cDwcFD8/s1600-h/kossuthtér.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5098805674759715346" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQsXfF2o2n-Y8502SGqgTfMwE1GQ3Of7RG-btWjVIwzDkrUoT3FYujFw7Brs9ksvDklxmDFkA4R4rkK50uQkAhDGEne5uRyclNm0EIw_MMhUJFBosVm1QSnBdr4RSdR2CxMrG2cDwcFD8/s400/kossutht%C3%A9r.jpg" border="0" /></a> Nem hittem volna, hogy a hisztérikus politikusi felütés, a blődli ötletelgetés (legyen játszótér az Kosuth térből), és a tervpályázati szisztéma hazai gyakorlata ellenére józan tervek születhetnek a Kossuth tér ma ténylegesen méltatlan állapotának rendezésére.<br /><br />Az átpolitizáltságtól félve meg sem fordult a fejemben, hogy induljak a pályázaton, de jónéhány ismerősöm indult, sőt egyikük végül nyert is. Az S73 csapata (Mohácsi Sándor, Balogh Péter István, Gyüre Borbála, Pintér Klára Kata, Hóman János táj- és kertépítészek) vitték el végül a pálmát visszafogott, de multifunkcionális tervükkel. A csapat egyes tagjai korábban tevékeny részesei voltak (igaz még más színekben) az Erzsébet téri gödör térépítészeti megoldásának, jegyzenek számos jó tervet megyeszékhelyeink megújuló tereiből, és a Budapest Szíve Akciótervének "látványfelelősei"-t üdvözölhetjük bennük.<br /><br />A közelmúltban lezajlott pályázatok kapcsán annyi azonban elgondolkodtató a szakmám presztízsét tekintve, hogy a hazai sajtóban egy-egy ilyen nyertes pályamű után egy vegytiszta tájépítész pályázót automatice "leépítészeznek", egy pályázó csoportban térépítészeti feladatot megoldó tájépítészt meg szimplán "lekertészeznek". A Kossuth tér rendezésére kiírt tervpályázat kapcsán a hazai sajtótermékekből rosszabb esetben téves információ derül ki (A HG.hu például azzal nyit, hogy "zömében fiatal építészekből álló Stúdió 73 nevű építésziroda pályázata nyerte" a pályázatot), és az csak a jobbik eset, ha bővebb információ a csoport identitásáról nem derül ki. A vezető médiákban maximum 20%-ot kap a tervek és koncepciók vázolása és 80%-ot a döntéshozói (ebből is elsősorban a politikai töltetű és nem a szakmai zsűri véleményét tükröző) kör reagáltatása. Újságíróink a tervezők véleményére úgy tűnik nem nagyon kiváncsiak, még így uborkaszezonban sem. Mindez annak a tükrében rendkívül érdekes, hogy a kormányzati negyed esetében a hírharang mélyen foglalkozott a díjazott pályázók pedigréjével. Az eset mutatja, hogy közkommunikációban és ismertségben továbbra is a béka feneke alatt vagyunk. ..<br /><br />A pályázat kapcsán meg kell említenünk még egy fiaskót: a két ütemű térrendezésről (csak második ütemben mélygarázs),ahol megint a szűkmarkú és rövidlátó politikát kell okolnunk. A Kossuth téren ami ténylegesen randa, az az a provizórikus képviselői parkoló, ami honatyai P+R-é degradálja az országház térfalait érvényesíteni hivatott Kossuth teret. Ezt megoldani még a felszíni rendezésnél is égetőbb feladat, ráadásul eléggé nyilvánvaló, hogy csak a tér alatti mélygarázzsal lehet igazán. Ha most megépítünk egy impozáns térburkolatot a repedezett aszfalt helyett, azt a II. ütem során újjá is építhetjük. Vagyis a második ütem vagy betervezetten 10-15 éves amortizációs ciklus után fog megvalósulni, vagy soha, vagy csak pénzpocsékolás árán. Nem hiszem, hogy az egész negyedet tervező kormányzat számára megoldhatatlan feladat lenne egy szimpla mélygarázs megépítése. Az ütemezés "szükségességét" én sajnos abban látom hogy parlamenti és helyhatósági választások közelében már egyetlen politikus se szeret 2 éves lefutású projektekben gondolkodni. Félő ugyanis, hogy akkor riválisa vágja át a szalagot...<br /><br />Mindegy, gratulálok a nyerteseknek és a díjazottaknak...<div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-91367137316110954342007-07-31T09:39:00.000+02:002007-07-31T18:50:50.901+02:00Externáliák, internáliák avagy a zöldfelületek és az anyagi haszon<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6bhq5n21FQF9AIcV121S22Nr6gqgPX0H3WnCuTZ1_jkE5ForU_tW1ttiIZoTcSitcsgxVhDmMl18ea7PvGz9luCwmXzjIvwpyxIBRy7tu7NO8y6k3brvga7DpH8j7PIXUyb10BWvHtnM/s1600-h/lakopark.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5093404070485195266" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 407px; CURSOR: hand; HEIGHT: 94px; TEXT-ALIGN: center" height="173" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6bhq5n21FQF9AIcV121S22Nr6gqgPX0H3WnCuTZ1_jkE5ForU_tW1ttiIZoTcSitcsgxVhDmMl18ea7PvGz9luCwmXzjIvwpyxIBRy7tu7NO8y6k3brvga7DpH8j7PIXUyb10BWvHtnM/s400/lakopark.jpg" width="479" border="0" /></a><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsiBrMNTE9el3UqE3VWLcnK8NlHx9CUzLPNntEUskIz6W2_ANFUv2DkPAVrFo05wFGug2NzscXmgSwy5nPDBa-eplPQSgA3pRMsXRqkzT4x-Y-FG9uVPUL3GtXyvc8wODkMsYj6K8Qmpk/s1600-h/urbanpollution.jpg"></a><div align="justify"><br />Az zöldfelületek gazdasági funkciónak említése első olvasatra talán meghökkentően hat, de mégis több közgazdász, tájépítész, urbanista szakember, döntéshozó és befektető határozott meggyőződése, hogy pusztán érzelmi, örökségvédelmi, tájvédelmi, városökológiai indíttatásból nem maradhatnának fenn a városban zöldfelületek, ezért a mai kor nyelvezetére – a pénz nyelvére – szükséges lefordítanunk a zöldfelület iránti kereslet magyarázatát.<br /><br />A zöldfelületek fenntartására, fennmaradására, fejlődésére a magyarázatot a közgazdasági externáliák adják, amelyek a mai közgazdaságtan egyik legkutatottabb határterületeit jelentik. Tényként fogjuk fel például azt a körülményt, hogy egy ingatlan a „zöldebb” kertvárosban, vagy a „városiasabb” centrumban található, azonos felszereltség, komfortfokozat, elérhetőség mellett is elérheti a több mint másfélszeres ingatlanérték különbözetet a kertvárosi ingatlan javára. A „zöldövezeti” jelző olyan varázsszó, amelynek kőkemény gazdasági, ingatlanpiaci megtérülése van – és ez az állam számára az illetékek, adók formájában nagyon is lemérhető. Nem véletlen, hogy az ingatlanfejlesztői szóhasználat a „lakótelep” jelzőről piaci viszonyok között átváltott a sokat sejtető „lakópark” jelzőre, holott nagyon sokszor csak egy későbbi kor lakótelepi sémára elkészülő ingatlan-beruházásáról van szó. (Jómagam egyáltalán nem tartanám eretnek gondolatnak a „Lakópark”, „Lakókert”, „Udvar” és „Lakótelep” szavak védjeggyé alakítását, használatának szabályozását az ingatlanpiacon, azt beépítési százalékhoz, zöldfelületi arányszámhoz kötve.)<br /><br />A városi zöldfelületi rendszer fejlesztésével bizonyos egészségügyi és fizikai károk jelentős mértékben mérsékelhetőek.<a title="" style="mso-footnote-id: ftn1" href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=6478042873133754746&postID=9136713731611095434#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a> A légúti megbetegedések okai között említett városi levegő javításában például a város zöldfelületi rendszerének kiemelt szerep juthat. Ha mindezekhez hozzárakjuk a kondícionáló, rezgéscsillapító, talajjavító, és pszichés (nyugtató) hatást, akkor már látszik: a zöldfelületnek nem csak eszmei, hanem közgazdasági értelemben számolható, megfogható értéke van. </div><div align="justify"><br />Természetesen a zöldfelületek gazdasági fenntartását az externáliákon kívül internáliák is segítik, vagyis magán a zöldfelületen is képződik ott megtermelt gazdasági haszon. Ezek főként a közhasználatú zöldfelületek esetében érzékelhetők. Például a városi szabad tereken meggyökeresedő területhasználatok (reklámozás, rendezvényhelyszín foglalás, vendéglátóipari közterületfoglalás, parkolás, kiállítás, piaci helybiztosítás, sportesemények, forgatási helyszínek bérlése, építkezések közterületfoglalási biztosítása, a fejlesztések utáni helyreállítási kötelezettségek, közmű szolgalmi jogok, zöldövezeti ingatlan eladásból származó illetékek egy bizonyos százaléka) mind-mind bevételtermelő gazdasági funkciók. A jelenkori probléma csak abban van, hogy a keletkező bevételek milyen mértékben kerülnek visszaforgatásra a helyszín (jelen esetben a városi zöldfelület) esetében, azaz történik-e a használthoz mért megújítás, fejlesztés, valamint fenntartás? </div><br /><div align="justify"><br /><a title="" style="mso-footnote-id: ftn1" href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=6478042873133754746&postID=9136713731611095434#_ftnref1" name="_ftn1">[1]</a> A Napi Világgazdaság c. újság egyik tanulmánya szerint Magyarország egészségügyi és környezetvédelmi kárainak éves mértéke mai szinten 1713 Mrd forintra becsülhetők. Igen jelentékeny részét eme károknak – jól tudjuk - a nagyvárosi ártalmak jelentik.</div><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-53382274731100446982007-07-25T16:34:00.000+02:002007-07-25T16:42:24.951+02:00In Memoriam Dr Dalányi LászlóElment a tájépítész szakma „szürke eminenciása”, holnap 11.15-kor búcsúztatjuk őt a Farkasréti Temetőben. Személyesen diákként, a Környezetarchitektúra c. tantárgy vezető tanáraként ismertem meg az akkor már nyugdíjba vonult, ám rendkívül energikus és aktív professzort. Kockás tweed zakó, szikár termet, cigarettákkal „karban tartott” öblös, tiszteletet parancsoló hang, bizalmat keltő közvetlenség jellemezte. Hírlett, hogy az ÉVM Műszaki és Tervezési Osztályának Főosztályvezetőjeként igen sokat tett annak érdekében, hogy a táj- és kertépítészeti szakma megtalálja kapcsolódási (vagy legalább túlélési) pontjait az építésügy útvesztőjében. Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának első elnökeként a magyarországi épített és természeti örökség megőrzésnek megszervezése volt a feladata.<br /><br />Minderről ifjú titánokként vajmi keveset tudtunk, ő pedig nem az a fajta ember volt, aki a mellén hordozza rangjait és kitüntetéseit. Óráin a lépcsőképletnél, az ülőmagasságnál, a konkáv térformánál sokkal többet megtudott a nebuló. Lopva csempészte be a műszaki paraméterek és az esztétikai kérdések közé a szakmagyakorlás erkölcsi, etikai, filozófiai kérdéseit. Konzultációs módszerével felkészített bennünket a szakmai egyeztetések és a lakossági fórumok légkörére. Nem is sejtettünk akkor (most jegyzeteimet átböngészve domborodik ki), hogy tulajdonképpen egy rejtjelezett szakmai kódexet adott a kezünkbe ez a sokoldalú, lényeglátó, elemző figura.<br /><br />Egy olyan korban kényszerült szabad téri környezetkultúrát létrehozni, amelyben a legesztétikusabb elem a 30x30-as beton tipegőkő volt, és néha esetleg fel lehetett még hajtani bazalt nagykockakövet is. Szemléletesen érzékeltette, hogy a szakmai kreativitás a szerény adottságok virtuóz és ergonómiailag átgondolt kihasználásában rejlik, értékállót pedig ugyanúgy létre lehet hozni minimál projekteken belül is. „Nem biztos, hogy a pazar anyaghasználat végeredménye kompozíciós tökély” - hirdette, mindig óva intve bennünket a túlbonyolított formáktól és a túlzott anyaghasználattól. Matériából a kevesebb több, szellemből a világ nem elég – ez lehetett volna a mottója – és ez nem csak a néhol még nyomaiban látható, de ma is városi élettel teli téralakításaira (pl.: Jászai Mari tér), hanem egész életére igaz.<br /><br />Élete legutolsó szakaszáig a szakmáért dolgozó aktív „megszállott” maradt, aki a tervtanácsokon éppen úgy őrködött az épített környezeti minőség fölött, mint a szakmatörténet feldolgozásán a tudományos konferenciák és előadások során. Ennek ellenére nagyon sok maradt benne, amit már nem vethet papírra a késő Kádár-kor szakpolitikai mérkőzéseiről. 80 tartalmas év adatott neki, amiért tájépítész generációk lehetnek hálásak.<div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-15367336084269103142007-07-23T09:47:00.000+02:002007-07-23T11:23:53.118+02:00Berners-Lee Galaxis<div align="center">TIM BERNERS-LEE</div><div align="justify"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvt-MfKLPD04igkjqaO1RpLOfY3aJMwwAPsKm3Ic4ra4fdBYz9XHUg4wBnJTB9wttRwVLquHmVjCvyGLVGuFaDguIZt7z83AYfsvTUJWWq51LlC_X0PCDhChiyBzjXa3USYDXaD6doWqU/s1600-h/tim_berners_lee_www.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5090296116185692642" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvt-MfKLPD04igkjqaO1RpLOfY3aJMwwAPsKm3Ic4ra4fdBYz9XHUg4wBnJTB9wttRwVLquHmVjCvyGLVGuFaDguIZt7z83AYfsvTUJWWq51LlC_X0PCDhChiyBzjXa3USYDXaD6doWqU/s400/tim_berners_lee_www.jpg" border="0" /></a>Napjainkra a könytárépítés új reneszánsza köszöntött be a városokba. Miközben a könyvtárbővítések a városok kultúrális státuszát, vagy politikai és gazdasági vezetők "nagyságát" próbálják igazolni, addig elgondolkodtató, hogy közben a mindössze 16 éves Internet lassan leradírozta az értelemző szótárakat, papírújságot, de még a nyomtatott szakirodalmat, hanglemezt és a tévét is a színről. Felmerül a kérdés, hogy akkor kell-e nekünk nagyobb méretű könyvtár? A hagyományos közösségek (falu, város, klub, egyesülés, stb.) szétzilálódásával párhuzamosan on-line közösségek szerveződnek teret és időt, végső soron a közösség és az agóra eddigi feltételrendszereit (de nem a lényegét) átértelmezve.</div><div align="justify"> </div><div align="justify"></div><div align="justify">A Guttenberg Galaxis digitalizálása kétségkívül elkezdődött és olyan beláthatatalan perspektívák jelentkeznek nap-nap után a világhálón, amiről Tim Berners-Lee CERN kutató (a world wide web kitalálója) még csak nem is álmodott anno. Hovatovább az alexandriai könytár is elférne egy közepes winchesteren, és ma már komoly szakirodalmi publikációkhoz lehet hozzájutni (igaz fizetős alapon) a tudományos site-okon. Felmerül a kérdés, hogy nem kéne inkább a meglévő könyvtárakat egy hatalmas szerver és egy internetes kávézó keverékévé alakítani egy sokkal kevésbé helyrabló (kompaktabb) épületben? Nem csak a XX. századi "maradiságunk" ragaszkodik a helyrabló, ám romantikus dohosságot árasztó könyvlapok eddig semmihez nem fogható élményhez? Ezek jutnak eszembe amikor a könytárépítés reneszánszát tapasztalom...</div><div align="justify"> </div><div align="justify"></div><div align="justify"></div><div align="justify">Félreértés ne essék: nem fetisizálom a technikát és nem szeretnék dekonstruktivizmust, modern kori könyvégetést hirdetni. Pusztán elérhető technikaként tekintek a könyvre, és az Internetre, mert a könyvnyomtatás sem más, mint technika. A könyv története pedig a reprodukálhatóság története. A mostani "copy paste" világ ezt a reprodukálhatóságot meghatványozta. </div><div align="justify"> </div><div align="justify"></div><div align="justify">Bár a kő a papírnál még jobban bírja a gyűrődést, csak nehezen vonszolható bárhová, illetőleg egy íráskarakter létrehozása némivel több energiabafektetést igényelt (mondjuk ez jól jött akkor, ha valakinek meg kellett tanulnia tömören fogalmazni, és ez a készség kétségtelenül alább hagyott már a könyvnyomtatással), éppen ezért a könyv a terjeszthetőség és reprodukálhatóság (mobilitás) miatt nyert a humanizmus hajnalán, nem mellékesen egy azóta is tartó demokratizálódási hullámot elindítva. Az írás digitalizálása pedig azért fog nyerni, mert még jobban hordozható, terjeszthető, reprodukálható, éppen ezért különösen alkalmas a humanizmus és a demokrácia eszményeinek terjesztésére (nem véletlen a pakisztáni vagy a kínai kormány Internetre kiterjedő védőernyője). Nem egy vonzó perspektíva az, hogy a dolgozószobámból elérhetem például a magyar irodalom klasszikusait (Digitális Irodalmi Akadémia), vagy a napi híreket? Nem még vonzóbb-e az a lehetőség, hogy az interaktivitás magasabb szintjén hírmagyarázóként, hírgyártóként, prédikátorként, hittérítőként, filozófusként léphetek a színre? Kisebb energiabefektetés, gyorsabb információáramlás, demokratikusabb közélet. Ez a Berners-Lee Galaxis találmánya.</div><div align="justify"></div><div align="justify"></div><div align="justify">Totálisan lényegtelen, hogy ez az információ CD-n, DVD, Blue Ray-en, Flash Drive-on, vagy akármilyen kütyün foglal helyet. Ezeknek a technológiáknak az élettartama alig 10 év (vagy még annyi sem), de a rajtuk tárolt adatttartalom gyorsabban átmenthető egy újabb technológiai eszközre (reprodukáhatóbb), mint átmásolni egy kódexet, fényképet. A 10 colos nagylemez tartlamát átrakjuk 3,5 colosra, a 3,5 colost CD-re, azt DVD-re, azt meg a netre. A papírkép megsárgul, a negatív fényt kap, a hagyományos fotómasinával készített kép életlen lehet (ami csak később ellenőrizhető) de a digitális fotó színei üzembiztosan megmaradnak: félszáz év múltán ugyanolyan színekben papírra rakható, mintha csak tegnap készült volna. Egy kódex a digitalizálása után nyugton hagyható, mint bármely más törrődést igénylő műtárgy, mégis százezrek olvashatják a tartalmát a mostani kiváltságos régész-történész százak helyett. </div><div align="justify"> </div><div align="justify"></div><div align="justify"></div><div align="justify">Ha ma létezne és leégne az Alexandria könyvtár, csak a matéria pusztulna, a szellem nem, mert darabjaiban ezernyi szerverről lenne összeilleszthető a matériában tárolt tudás. Mit kezdek egy Cd-vel a sivatagban és a csónakban? Például behelyezem a most piacra dobott 100 dolláros kurblizható (megújuló energiát használó) laptopba és megmutatom a berber és a szamoa gyerekeknek, hogy mit épített Brunelleschi Firenzében. Esetleg rácsatlakozok közben egy műholdra, és fényképet küldök a sivatagi életről vagy a bálnák nászásztáncáról a Google Earth hálózatba, videofile-t a YouTube-ra, naplóbejegyzést a blogomra. A létrehozott információ kikereshetőségét a könytári katalógusrendszer helyett másodperc tört része alatt elemző keresőszoftverek garantálják. Egyszóval használom és szaporítom az E-Guttenberg (Berners-Lee) Galaxist. </div><div align="justify"> </div><div align="justify"></div><div align="justify"></div><div align="justify">Mitől intimebb és személyesebb a százezer példányban nyomtatott könyv, mint az elektronikus tartalom? Mert elsárgult oldalain otthagyta nyomát az idő? Mert szamárfüleiből, széljegyzeteiből egy régi kor tekint ránk vissza? Nem lesznek-e ugyanilyen romantikus kapcsai száz év múlva az akkori generációknak az első weboldalak tipológiájához, a kezdeti chat- és blogoldalak nem árasztanak-e majd ugyanolyan vitriolos bájt, mint az antikvár könyvekben felejtett képeslapok és bejegyzések, vagy a régi újságcikkek? Miben különbözik könyv és az e-tartalom? A gondolatok értékességében, időtállóságában avagy értéktelenségében biztosan nem. Ha kellően távoli perspektívát használunk (mondjuk a 2100 körüli időt), akkor romantikában sem. A többi pedig pusztán technika, ami a térről alkotott kognitív tudásunkat liberalizálja, értelmezi át. </div><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-91452854703006353692007-07-23T07:54:00.000+02:002007-07-23T08:00:16.922+02:00Félsivatag a városban: tervezési gondok<div align="justify"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcmwCtShdNRMaUfEsKMINBkIV95VGjoSeCKUm_nIJKZNvQZwFhdM-G5dChI2iutcR4bj1Yu3fkXN7cTmfDO4zRL-9SnVx7zmFC-fjQJQ3rliQyddNZVlaICDpONGd48KJPCxXL-AAuQpQ/s1600-h/erice_citta.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5090267928315328978" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcmwCtShdNRMaUfEsKMINBkIV95VGjoSeCKUm_nIJKZNvQZwFhdM-G5dChI2iutcR4bj1Yu3fkXN7cTmfDO4zRL-9SnVx7zmFC-fjQJQ3rliQyddNZVlaICDpONGd48KJPCxXL-AAuQpQ/s400/erice_citta.jpg" border="0" /></a><br />A város városökológiai szempontból egy speciális teret képez. A város légszennyezőanyag kibocsátásai szmogharangot fejlesztenek a város fölé és az inaktív felületek<a title="" style="mso-footnote-id: ftn1" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=6478042873133754746#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a> hőmérsékleti reflexiói miatt a harang alatt az év minden szakában néhány fokkal melegebb a hőmérséklet. A zöldfelületek szempontjából a város tehát egy olyan szélsőséges (több tekintetben szubmediterrán, több tekinteten félsivatagi) termőhelynek számít, amely eleve behatárolja azt a növénycsoportot, amely egyáltalán a városban fenntartható. Természetesen a város egyes zöldfelülettel jól ellátott részein és az agglomerációs szegélyeken ezek a hatások kevésbé érvényesülnek: itt a fenntartható fajok választéka is jóval magasabb.<br /><br />A városi zöldfelületek többnyire mesterségesen létrehozott, vagy természetszerűen megmaradt, de mesterségesen fenntartott, kezelt elemekből állnak össze. A városi termőhelyek, termesztő közegek tulajdonságai távol vannak az optimumtól, ezért zöldfelületi elemek a legkisebb beavatkozásra is sokkal érzékenyebben reagálnak: legtöbbször a nem jól előkészített, szakszerűtlenül végrehajtott beavatkozások általános legyengüléshez, a zöldfelületi elem rövid úton történő pusztuláshoz vezethetnek. Az épített elemek és a természeti elemek térért folytatott harca, a város növényzet szempontjából követhetetlenül gyors változásai minden tekintetben intenzívebb kezelést igénylő elemekké teszik az egyébként változatlan körülmények között jól regenerálódó, biológiailag aktív felületeket.<br /><br />A városi élet mostani velejárói (sózás, burkolatcsere, közműcsere, légszennyezés, építkezések, forgalmi ürszelvény változás, vandalizmus, talajtömörödöttség, talajszennyezés, csapadékhiány, helyhiány, fényhiány) mind-mind külön-külön is képesek egy-egy zöldfelületi alrendszer esetében zavart okozni, de ezek együttes fellépése már nagyon beszűkíti a lehetőségeket, és egyben gátolja egy hosszú távon is jól fenntartható, várostűrő zöldfelületi rendszer kialakítását. Ma Budapest egyes területei már túllépték azt a határvonalat, amely az ökológiai fenntarthatóság legminimálisabb kereteit kijelöli, ezért annak érdekében, hogy a minimum feltételek újból létrejöjjenek, bizonyos tekintetben a területhasználatok (beépítés mértéke, forgalmi keresztmetszet stb.) korlátozására lenne szükség, amennyiben valamilyen zöldfelületi fejlesztés, egyáltalán megtartás lenne a cél.<br /><br />Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a rendelkezésre álló összefüggő tér, annál nagyobb a városban egy zöldfelületi rendszer-elem ökológiai fenntarthatósága. A zöldfelületek állományban és nagyobb tömegben ellenálóbb módon reagálnak a kedvezőtlen változásokra. Ezen kívül azonban van még egy fontos, gyakorta elhanyagolt indikátor eleme az ökológiai fenntarthatóságnak, ez pedig a biodiverzitás<a title="" style="mso-footnote-id: ftn2" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=6478042873133754746#_ftn2" name="_ftnref2">[2]</a> szintje. Egy azonos fajokból álló fasornak, növényfoltak sokkal kisebb például az esélye a túlélésre, mint egy fajgazdag növényállománynak, például akkor, ha csak egy bizonyos fajt károsító új kórokozó jelenik meg a területen. Tekintettel arra, hogy a nagyvárosi környezet extrém viszonyai egyébként is legyengítik a növények immunrendszerét, mindez fokozotabban érvényes a városi zöldfelületek esetében. Szerencsés az az eset, amikor a károsodott, elpusztult fajt a zöldfelület regenerációs hajlama saját erőből új fajokkal képes pótolni, vagy legalább a fajok sokszínűsége nem engedi, hogy egyidejűleg mindent tönretegyen egy járványszerűen megjelenő új kórokozó, vagy tömegesen betelepült kártevő. Ma, amikor a globális klímaváltozás során a térségünkben eddig ismeretlen délszaki kórokozók és kártevők csoportjaival kell felvenni a harcot, nem elhanyagolható szempont, hogy zöldfelületeinket a biodiverzitás irányelvei szerint fogalmazzuk újra.<br /><br /><a title="" style="mso-footnote-id: ftn1" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=6478042873133754746#_ftnref1" name="_ftn1"><span style="font-size:78%;">[1]</span></a><span style="font-size:78%;"> Inaktív felület: biológiailag inaktívnak azokat a mesterségesen létrehozott felületeket, épített elemeket mondjuk, amelyek nem képesek a környezeti hatásokra (napsugárzás, hőközlés, csapadék, fagy, stb.) azokat mérsékelni igyekvő ellenreakciókra, kiegyenlítésre, sőt hatásaikat néha fel is erősítik.<br /></span><a title="" style="mso-footnote-id: ftn2" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=6478042873133754746#_ftnref2" name="_ftn2"><span style="font-size:78%;">[2]</span></a><span style="font-size:78%;"> Biodiverzitás: biológiai sokszínűség, az egy területen lévő fajok, vagy azok genetikai állományának sokfélesége. Minél magasabb a diverzitás, a populáció annál jobban képes ellenálló módon reagálni a külső környezeti változásokra.</span><br /></div><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-53786500144510785752007-07-19T15:28:00.001+02:002007-07-19T15:45:13.102+02:00Az ingatlanadó tájszabályozó szerepéről<div align="justify"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBwLHft6hzICf84QAJh_oS-OvHq3hM-RwTPHTtBtmjElHDc-1t7bR8A49sRzTBIULCO3ZfDSvl2gjyPFFuHPPcG_hl0tAQN03KMobqryPgtPYRS6QO69W9nfM1p2Y3HizBm2592iAt2p4/s1600-h/forsale.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5088903338525423874" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBwLHft6hzICf84QAJh_oS-OvHq3hM-RwTPHTtBtmjElHDc-1t7bR8A49sRzTBIULCO3ZfDSvl2gjyPFFuHPPcG_hl0tAQN03KMobqryPgtPYRS6QO69W9nfM1p2Y3HizBm2592iAt2p4/s400/forsale.jpg" border="0" /></a> A kormány nemrégiben döntött arról, hogy ha csúszva is, de a konkrétumok kidolgozása után elindítja az ingatlanadót. Homályos célzások, körül nem határolt elképzelések látszanak csak eddig. A kommunikációban megjelenik az is, hogy ez az adónem más adók csökkentésével együtt vezetődne be, ugyanakkor szinte egészen bizonyos, hogy az ingatlanadó háztartások szintjére lebontott adónemként körvonalazódik a kormányzati agytrösztben. Valami olyan kényszerképzete kezd az embernek lenni – és ha ez nem így van, akkor nagyon rossz az erre irányuló kommunikáció – hogy az ingatlanadó tulajdonképpen a működésképtelennek bizonyult luxusadó kozmetikázott és kiterjesztett verziója akarna lenni, amihez vagy rendkívül bonyolult nyilvántartási és értékbecslési mechanizmusra lenne szükség (ez ellentétes a kormányzati struktúra karcsúsítására irányuló vállalt törekvésekkel), vagy rendkívül módon leegyszerűsítő, és ezért igazságtalan helyzeteket fog szülni. Ezek mellett kétségkívül alkalmas arra, hogy az ingatlanérték mesterségesen devalválódjon: az ingatlan adás-vétel hivatalos szerződésein szereplő értéket a tulajdonosok kiegészítő szerződések, bartell ügyletek formájában lefaragják, a tulajdonosok érdekelté válnak az ingatlan tudatos „rohasztásában”, amortizálásában. Az ingatlanokra, mint pótlólagos jövedelem- vagy nyugdíjkiegészítésekre beruházó kisbefektetők nem tudják tartani a versenyt az alacsony hiteleket kínáló, új lakásokra beruházó bankokkal, így az ingatlanamortizáció mértéke felgyorsul, az ingatlanpiac lelelassul, a kínálat letöri az ingatlanok értékét, a tulajdoni viszonyok befagynak, a lakások mobilitása visszaesik a 80-as évek szintjére. Belvárosi szlömösödés, ingatlanelértéktelenedés, az eladásból és vételből származó illetékek mértékének csökkenése várható, azaz amit megkeres az állam ingatlanadóban, azt elveszti illetékben.<br /><br />Az ingatlanadó lehetősége akkor került mérlegre komolyan, amikor elindultak az olaszországi próbaperek a helyi iparűzési adó jogosságáról az EU-ban. Akkor Damoklesz karjaként fenyegetett a HIPA megszűnésének réme, ezért találták ki idehaza a helyi önkormányzatokat kompenzáló ingatlanadó koncepcióját. A gondolatmenet nem teljesen rossz, de miközben a háztartásokat, végfelhasználókat találja meg az ingatlanpiacon, gyakorlatilag teljesen érintetlenül hagy egy olyan befektetői szegmenst, aki az ingatlanüzlet legnagyobb nyertese a rendszerváltás óta, és amely mérhetetlen károkat okozott a rurál tájban és a magyar területi politikában. Miközben szemtelenül magas profitrészesedést szerzett az ingatlanpiacon. Ha ennek egy része adóként a területi folyamatok kompenzálására fordítódhatott volna, a magyar táj egyensúlyi helyzetben volna. Ha ennek a befektetői rétegnek a megadóztatására tenne kísérletet a kormány, olyan tájszabályozó szerepet tudna betölteni, amely valóban fenntartható módon viszonyulna a természeti és épített értékvédelem, a környezetvédelem, a termőföldvédelem, és a meglévő infrastruktúrák kihasználtsági fokának növeléséhez. Ehhez nem háztartásokat sújtó ingatlanadóra, hanem a befektető csoportok tevékenységét szabályozó (nem ellehetetlenítő, félreértés ne essék) ingatlanérték növekedési adóra lenne szükség.<br /><br />A helyzet ma a következő. A mezőgazdasági területeken létezik egy földhivatali minősítési rendszer, amely a termőföld védelmének érdekében kategorizálja a szántóterületek minőségét egy 8-as skálán. Ebben a kategóriarendszerben egyrészt nem játszik szerepet az, hogy az adott termőföld Mucsajröcsögén (az istenháta mögött) vagy egy erősen agglomerálódó (és emiatt rendkívül nagy kereslettel rendelkező) térségben helyezkedik el, pusztán a minőség a fontos, amely alapján a művelésből történő kivonás esetén effektive többet kell fizetni egy jó minőségű, mint egy rossz minőségű földterület után. Ez a minősítési rendszer rendkívül zavaros, mert egyrészt a már rég nem létező aranykorona kataszterből származtatódik, másrészt nem köthető helyrajzi számhoz (egy helyrajzi számon belül több minőségi kategóriájú terület is előfordul). Az 1994-ben elfogadott törvény melléklete pontos utasítást ad a kivonásért járó kompenzáció mértékéről, amelynek összege azonban több mint 12 éve nem változott!! Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy zöldmezős beruházások esetén teljesen pitiáner összegekért lehet szántóból átminősítve építési telekké váló földterületekhez jutni. Hektáronként úgy egymillió forint alatt átminősítődik egy földterület, de ha ez a hektár például Budapest határában van, akkor tulajdonosának az átminősítés után akár 100 milliót is hozhat. Nem csoda, ha a rendszerváltás utáni évek a kárpótlási jegyről, privatizációról, rendezési terv gyártásról, zöldmezős beruházásról szóltak. Ami azonban jó a tulajdonosnak, ingatlanberuházónak, az egyáltalán nem jó az önkormányzatnak. Neki erre az új területre infrastruktúrát kell építenie és fenntartania, ugyanakkor belső leromlott állagú ingatlanaiból kiköltözte a „zöldbe”, a rozsdaövezetek, barnamezők és szlömök egyszer már létrehozott infrastruktúrája (közvilágítás, út, közművek) kihasználatlan. Hihetetlen, mekkora átrendeződéshez vezethetne a kezelhetetlen folyamatok terén az átminősítések megadóztatása. Ez a lépés valódi alternatívává tenné a barnamezős beruházást és a városrehabilitációt!<br /><br />Még olyan látszólag ide ne tartozó dolgokra is hatással lenne ez a formula, mint a parlagfű probléma. A parlagfű ugyanis, mint a neve is mutatja: parlagon él. Parlagok akkor keletkeznek, ha a földet nem művelik. Ha valaki befektetési szándékkal vásárol az agglomerációban szántót, az annak ellenére nem műveli meg, hogy erre még bírsággal is kötelezhetik. Ez nem visszatartó erő. A befektetési célú zöldmezők, alvótelek számát az ingatlan érték növekedési adó számottevően csökkenthetné.<br /><br />Azt kell megvizsgálni minden ilyen terület esetén, hogy mennyit ér szántóként, rétként, erdőként, és mennyit beépítésre szánt területként. Ha területhasználat váltás történik és ez a beépíthetőség lehetőségét teremti meg, az értékkülönbözettel arányos adót (illetéket) kellene leróni, ami még a beruházás tervezésekor mérlegelési helyzetbe hozza a befektetőt, de nem gátolja meg a beruházást, amennyiben ezek után is ilyen területet tart valaki a legalkalmasabbnak, és mondjuk nem százszoros, csak tisztességes 10-20%-os hasznot zsebel be.<br /><br />Ugyanilyen mérlegelési helyzetet szükséges létrehozni a területhasználat váltáson túl a szintterület mutató váltás esetén is. Ha egy beruházó egy korábbi beépítés karakterét megszüntetve megemeli a szintszámot egy területen, az az önkormányzat felé költségvonzatot jelent. A több szint nagyobb népsűrűséget, több parkolót, izmosabb infrastruktúrát feltételez, a terhelés növekedése rontja az életminőséget, levegőtisztaságot, zajszint állapotát. Ma a befektetők ezt nem kompenzálják az önkormányzat felé. Megrendelnek egy rendezési tervet, átpasszírozzák a képviselőtestületen és a szakhatóságokon, és uszkve 10-20 milliós ráfordítással 100-200 milliót kaszálnak. A Zsidó negyed lebontásához és átlényegítéséhez tán kevésbé nagy elánnal álltak volna neki, ha ezt az extraprofitot megadóztatják. A házak lebontása helyett így máris alternatívaként jelentkezett volna azok átlényegítése, korszerűsítése, az építet örökség értékeinek megőrzése.<br /><br />Ahogyan a bankok lenyelték a bank adót (európai viszonylatban a leggyatrább szolgáltatások mellett, a legmagasabb banki költségeket mi fizetjük), úgy az ingatlanfejlesztőkkel is elfogadtatható az ingatlanok értéknövekedése folytán megfizetendő adó. Az eddigi „dőzs” fényében ez fájdalmas dolog, de a módszert nem mi találtuk fel, sok ország él vele tudatos területfejlesztési szabályozóként.</div><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-37832318658035986852007-07-19T10:10:00.000+02:002007-07-19T11:13:54.838+02:00Az a csúnya „vattafa”<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGXDWRSwEIwCEc4KPcPmzy5zh0v8RS5PT8KTBiWl3pmrjcstfoUaoP3USl6zJmtumzZixa84AMfGv5d91249DIOqSQWXL_of3xqToHvrjizOcOzdigfUsAPNC6o7fY0AMvEO4TgCgmPoI/s1600-h/populus+nigra.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5088828069223561458" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; CURSOR: hand" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGXDWRSwEIwCEc4KPcPmzy5zh0v8RS5PT8KTBiWl3pmrjcstfoUaoP3USl6zJmtumzZixa84AMfGv5d91249DIOqSQWXL_of3xqToHvrjizOcOzdigfUsAPNC6o7fY0AMvEO4TgCgmPoI/s320/populus+nigra.jpg" border="0" /></a> Még hallgató koromban részt vettem Zugló akkor úttörőnek számító kezdeményezésében, a kerület fáinak felmérésében és kategorizálásában (térinformatikai alapokon). Hiheteten reakciókat váltottunk ki az utca emberéből pusztán kemény fedeles mappás, töltőtollas jelenlétünkkel, ahogyan előre felállított kategóriák (faj, fajta, kor, egészségi állapot, dendrológiai érték) mentén próbáltuk osztályozni a kerület közterületeinek fáit elmélyülten meg-megállva egy-egy fa alatt. A legtöbben szintén előre felállított kategóriák alapján eközben minket próbáltak osztályozni: sokat például azt feltételezték rólunk, hogy kivágni jöttünk a fákat. Néhányan tanácsot is osztogattak: ezeket a "vattafákat" kéne kivágni, mert a gyerekem tisztára szénanáthás amikor szállingózik itt nekünk a "vatta". A "vattafa" közismertebb néven <strong>szürke nyár</strong> névre hallgat (Populus x canescens). A hibrid nemes nyarak valóban nem a legjobb fafajok utcafásításra (a 60-as és 70-es években előszerettel ültették lakótelepek, sportpályák, gyárak területére, országutak mentén), mert igen gyorsan nő (pionír), és akkor még az volt az ideológia, hogy adjon egy zöldfelület gyors borítottságot, és nem számít, hogy gyorsan elöregszik, mert egy második hullámban majd ugyis alátelepítenek nemesebb fákat, amelyeknek az árnyékban nagyobb lehetőségük, és több idejük van felnőni. Nos, ez a "második ütem" valahogy rendre elmaradt, ezért ma a legtöbb magyar város és országút tele van elöregdett, törékeny ágrendszerű, balesetveszélyes nemes nyárral. Az a vád azonban, hogy szemetelő, repítőszőrös termése allergén lenne, egyáltalán nem igaz. Városi legenda.<a title="" style="mso-footnote-id: ftn1" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=6478042873133754746#_ftn1" name="_ftnref1">[1]</a><br /><br />Meg kell említenünk ennek a tévhitnek a kapcsán egy mégnagyobb tévhitet. Napjainkra dühödt "sovinizmussal" egy hibás ellenségképet fedezett fel magának a társadalmi köztudat, és erre a sajtó úgymond igényesebb része, sőt még a hivatalos környezetvédelem is rátesz egy lapáttal. Divatos dolog az allergiás megbetegedések okai között szerepeltetni például a városi növényzet egyes csoportjait (a parlagfű, a rézgyom, a bálványfa, fűfélék, hársfélék, nyárfélék a leggyakoribb célpontjai ennek a szemléletnek, amelyek jó ellenségnek bizonyulnak, mert képtelenek megtartani saját védőbeszédjüket.) Tudatosítani szeretném azonban, hogy a pollenek (és más allergén dolgok) allergiakeltő hatása pusztán<strong> okozata</strong> az emberi környezetszennyezésnek (levegőállapot, talajállapot, vízállapot) és a szervezetbe bevitt mesterséges anyagoknak (módosított élelmiszerek, dohányfüst, mikorszennyezőiben, fertőtlenítésre használt vegyületekben feldúsult ivóvíz). A pollen például úgy allergizál, hogy barázdált, abszorbens felületén - amit többnyire arra talált ki a természet, hogy beleakadjon rovarba, szélbe - megköti a levegőben található anyagokat. Ha kipufogó gázokat eregetünk a levegőbe akkor azt, ha gyárkémények füstjét, akkor meg azt. A pollen arra való, hogy szétszóródjon a levegőben, hogy megtermékenyítsen, elterjessze az életet. Az élet szempontjából az ember nem különösebben védett alakulat, túlontúl specializálódott valami, amit még egy olyan apró kis mütyür is térdre kényszerít, mint egy vírus, vagy egy pollen. Summa summárum, ezt, az ember által elbaltázott levegőt mi (is) belélegezzük. A rossz levegő és az egyéb civilizációs hatások az emberi immunrendszer meggyengülését eredményezték, amely során immunreakciók sokasága alakult ki, és korunkra az allergiák népbetegség formájában csúcsosodtak ki. Milyen érdekes lenne megvizsgálni, vajon a parlagfüvel kevésbé terhelt, túlburkolt városban, vagy vidéken szenvednek-e többen parlagfű allergiában? Nem ismerek ilyen kutatást, de sejtem az eredményt. <a title="" style="mso-footnote-id: ftn1" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=6478042873133754746#_ftn1" name="_ftnref1">[2]</a> Esély sincs a pollenhelyzet javulását úgy elérni, hogy a pollent kibocsátó élőlényeket semmisítjük meg. Maga az élet ennél hatalmasabb, és ha úgy tetszik neki, könnyedén túllép az emberen. Akik ma a növényi allergéneket gyepálják, egy olyan sárkány levágására tesznek kísérletet, aminek ha levágják a három fejét, akkor hét nő ki helyette. Ebbe pedig számolatlanul lehet tölteni a pénzt, erőforrást, égetni a fűkaszához szükséges üzemanyagot, létrehozni a drágábbnál drágább gyógyszereket: de változást elérni nem nagyon lehet. Esetleg időlegesen, rendkívül nagy pénzáldozatok árán. Amennyiben a pollenallergia elleni védekezés a légszennyezők büntetőpontozására, redukálására, megszütetetésére irányulna, sokkal nagyobb sikereket lehetne elérni a megelőzés terén. A parlagfű például Észak-Amerikából származik, de valahogy sem az észak-amerikai gyarmatosítók, sem pedig az algonkin indián törzsfők memoárjában nem szerepel a tömeges tüsszögés és könnyezés jelensége vegetációs ciklusa idején. Bőrharisnya nem parlagfű általi halállal hal meg Cooper regényében, hanem egy a nyugati civilizációt manifesztáló golyó végez vele...<br /><br /><a title="" style="mso-footnote-id: ftn1" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=6478042873133754746#_ftn1" name="_ftnref1"><span style="font-size:78%;">[1]</span></a><span style="font-size:78%;"> Az </span><a href="http://efrirk.antsz.hu/oki/V14/nyarfa.htm"><span style="font-size:78%;">ÁNTSZ OKI odalán </span></a><span style="font-size:78%;">ez olvasható: Nyárfa- Populus sp. **Hazánkban kilenc faja él, többségük őshonos, de van köztük kínai és amerikai eredetű is. Többségében nedvességkedvelők, de akadnak szárazságtűrő fajaik is. Változatos életterűek: árterületeken, mészben szegény talajokon is nőnek. Dísznövényként sorfának is szívesen alkalmazzák. <strong>Vattás termése nem allergén!</strong> A nyárfák termésszórásakor tapasztalt allergiás tünetek az akkor már virágzó pázsitfűfélék (Poaceae) rovására írhatók.<br /></span><a title="" style="mso-footnote-id: ftn1" href="http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=6478042873133754746#_ftnref1" name="_ftn1"><span style="font-size:78%;">[2]</span></a><span style="font-size:78%;"> Az ún. ”növényi allergénekkel” az ember zökkenőmentesen tudott évezredeken keresztül együtt élni, az allergiás megbetegedések elleni küzdelem tehát célt téveszt, ha pusztán az okozatot (növényzet közelségére adott immunválasz), és nem az okot (környezetszennyezés, táplálkozási szokások) próbáljuk mérsékelni, illetőleg megváltoztatni. </span><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-53723883371359606302007-07-19T09:34:00.000+02:002007-07-19T10:00:06.510+02:00Az én tájépítészet fogalmam<div align="justify"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvcB535AfhUK_43iy9Qe2pEs8NoPD6CZTh5usLmrBBbs_X1MGTC08hFwDPrgURl9YLCn5iqhsCMC8bnqr1ZiUhn8m_33Eq6B7cfLOJVvjbvbdbHE1yQ2yeup1OByav7AoiPnCHGLuTDXE/s1600-h/medencék_villa+d+este.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5088813882946582722" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvcB535AfhUK_43iy9Qe2pEs8NoPD6CZTh5usLmrBBbs_X1MGTC08hFwDPrgURl9YLCn5iqhsCMC8bnqr1ZiUhn8m_33Eq6B7cfLOJVvjbvbdbHE1yQ2yeup1OByav7AoiPnCHGLuTDXE/s400/medenc%C3%A9k_villa+d+este.JPG" border="0" /></a><br /><div align="justify">Közel másfél éve hasított belém a felismerés, hogy a Guttenberg Galaxis transzformálódik. Ha tetszik digitalizálódik. Ez olyannyira így van, hogy szótárazásra már soha nem emelem le a jó öreg vaskos lexikonjaimat a polcról, hisz egy kattintással nem versenyezhet a lapozás. Elérkezhet az a pillanat, amikor elmondhatjuk: ami nincs rajta a neten, az nem létezik. A tudás halott üledéke lesz. A következő gondolat ebből gyökerezett és már annak szólt, hogy némi elhivatottságot érzek fiatal szakmám szélesebb körben történő meg-, és elismertetésének. Ehhez azonban néhány fogalom tisztázására van szükség, mert sokan mást és mást értenek táj és tájépítészet alatt - ha egyáltalán van róla valami kényszerképzetük. Így született meg anno szócikkem a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Tájépítészet">wikipedia</a>ban, amit itt is közlök.</div><br /><br /><br />"A tájépítészet fiatal, interdiszciplináris, sokfajta tudásbázisra (természettudományok, társadalomtudományok, mérnöki tudományok) épülő szakma. Művelői a legszélesebb értelemben vett (humán- és természet-) <a title="Ökológia" href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Ãkológia">ökológiai</a> összefüggések elemzésének (és az ezek által a tájra gyakorolt hatásoknak) a szemszögéből közelítik meg az emberi alkotás problémáját és célját. A tájépítészet tájfogalma már önmaga tükrözi művelői szemléletét: egyezményes véleményük szerint a táj nem más, mint a kultivált (művelt) és humanizált (emberarcúvá alakított) <a class="new" title="Természet" href="http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Term%C3%A9szet&action=edit">természet</a>. (Mőcsényi-féle tájfogalom). </div><div align="justify"><br />A tájépítészet diszciplinája megkérdőjelezi a romlatlan természet létezését, alaptézise szerint a tájalakító ember az <a title="Ipari forradalom" href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Ipari_forradalom">ipari forradalom</a> beteljesedésével az érintetlen természet mítoszát végérvényesen lerombolta, de tetteinek egyik legfőbb mozgatórugója mégis eme tökéletes harmónia utáni vágy (az „elveszett paradicsom” újraalkotása) maradt. Tevékenységének vonzata a természetnek az ember önképére történő formálása, amely korszakonként változó formákban és funkciókban nyer teret. A tér újrafogalmazása során az ember antropogén hatásokkal szövi át az ember nélküli természet maradványait. </div><div align="justify"><br />A tájépítészet fő célja korszakonként igazodik ehhez a felismeréshez. A tájépítészek válaszokat keresnek és adnak arra az újra és újra felmerülő kérdésre, hogy miképpen használhatja ki az ember a rendelkezésére álló teret oly módon, hogy annak potenciáljai a lehető legtöbb ökológiailag, ökonómiailag és társadalmilag elvárt funkciót beteljesítsék az adott kor civilizációjának technológiai és szellemi színvonalán. A tájépítészet örök dilemmája a terhelés és terhelhetőség, a fenntartás és fenntarthatóság közötti egyensúly megtalálása. </div><div align="justify"><br />A tájépítészet fő feladata a tájat alkotó természeti és mesterséges elemek bizonyos szempontú átrendezése, új kompozícióba tömörítése, valamint az emberi alkotások „tájba illesztése”, amely legjobban akkor sikerül, ha ennek a műveletnek az eredményeként az alkotás (legyen az műalkotás vagy műtárgy, netán egy területfejlesztési folyamat) esztétikai, ökológiai, gazdasági és társadalmi értelemben is hozzásimul az adott táj előzetes adottságaihoz. </div><div align="justify"><br />A tájépítészeti szakmát Magyarországon önálló szakirányként a volt <a class="new" title="Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem" href="http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kert%C3%A9szeti_%C3%A9s_%C3%89lelmiszeripari_Egyetem&action=edit">Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem</a> táj- és kertépítészeti szakán kezdték el oktatni. A ma már számtalan szakterületre bomló szakma a kerművészet és kerttervezés tudományából nőtte ki magát,amelynek hazai alapítója <a class="new" title="Rerrich Béla" href="http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rerrich_B%C3%A9la&action=edit">Rerrich Béla</a> műépítész, a <a title="Szeged" href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Szeged">szegedi</a> <a class="new" title="Dóm tér" href="http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=D%C3%B3m_t%C3%A9r&action=edit">Dóm tér</a> neves tervezője. Az önálló szakirány megalapítása dr. Ormos Imre professzor nevéhez fűződik. Karrá szervezését dr. Mőcsényi Mihály indította el. Ma egyetemi szintű oktatása az egyetemi integráció során a <a title="Budapesti Corvinus Egyetem" href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Budapesti_Corvinus_Egyetem">Budapesti Corvinus Egyetemen</a> történik, a <a class="external text" title="http://www.kee.hu/tajkar/kar/index.htm" href="http://www.kee.hu/tajkar/kar/index.htm" rel="nofollow">tájépítészeti karon.</a> A Kar a <a class="new" title="Kert" href="http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kert&action=edit">kerttervezés</a> és a kertművészet szakirányai mellett tájtervezési, tájrendezési, tájvédelmi, területfejlesztési, településtervezési szakirányokra bomlott szét, amelyet a közös szemlélet fog össze. </div><div align="justify"><br />A tájépítészeti szakma az építészet nemzetközileg elismert válfaja. Magyarországon ennek megfelelően művelői a Magyar Építészkamara (<a class="external text" title="http://www.mek.hu/" href="http://www.mek.hu/" rel="nofollow">mek.hu</a>) külön tervezői kóddal megjelölt tagjai. Az okleveles táj- és kertépítész mérnökök (újabban az egyetemi képzés átalakítása során a megnevezés okleveles tájépítész mérnökök) igazolt szakmai gyakorlati idő elvégzése után jogosultak kertépítészeti tervek, tanulmánytervek, fejlesztési és rendezési tervek szakági terveinek és önálló tájépítészeti tervek elkészítésére, a K tervezői jogosultsági kód megszerzésére. További specifikus szakmai múlttal rendelkező tájépítészek TR tervezői jogosultsággal önálló <a title="Kistérség" href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Kistérség">kistérségek</a>, <a title="Megye" href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Megye">megyék</a>, <a class="new" title="Régió" href="http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=R%C3%A9gi%C3%B3&action=edit">régiók</a> vagy országos rendezési tervek elkészítésének szakértőivé, illetőleg vezető tervezőivé is válhatnak. Ugyancsak specifikus szakmai múlttal a tájépítészek TT tervezői jogosultsággal <a title="Város" href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Város">városok</a> vagy városrészek felelős tervezői vagy szakértői is lehetnek. </div><div align="justify"><br />A tájépítészet hazai ismertsége és elismertsége nagyon kicsi, az építészet egy speciális szemléletmódú, nagyon fiatal csoportját alkotják. A nyugat-európai illetőleg észak-amerikai területeken az angolszász gyökerek miatt (Landscape Architect) jóval szélesebb körben ismert és keresett, megbecsült szakma."<br /><a id="Szakmai_.C3.A9rdekk.C3.A9pviseletek_.C3.A9s_szervezetek" name="Szakmai_.C3.A9rdekk.C3.A9pviseletek_.C3.A9s_szervezetek"></a><br /><strong>Szakmai érdekképviseletek és szervezetek<br /></strong>Magyar Építészkamara Táj- és Kertépítészeti Tagozata <a class="external autonumber" title="http://www.mek.hu/" href="http://www.mek.hu/" rel="nofollow">[1]</a><br />Magyar Kertépítők és Tájrendezők Szövetsége <a class="external autonumber" title="http://www.gis.kee.hu/mktsz/" href="http://www.gis.kee.hu/mktsz/" rel="nofollow">[2]</a><br />Arstopia Alapítvány <a class="external autonumber" title="http://www.arstopia.hu/" href="http://www.arstopia.hu/" rel="nofollow">[3]</a><br />Tájépítész Gondolkodók Szellemi Műhelye <a class="external autonumber" title="http://www.tagszem.hu" href="http://www.tagszem.hu/" rel="nofollow">[4]</a><br /><a id="A_szakm.C3.A1hoz_kapcsolhat.C3.B3_hasznos_linkek" name="A_szakm.C3.A1hoz_kapcsolhat.C3.B3_hasznos_linkek"></a><br /><strong>A szakmához kapcsolható hasznos linkek</strong><br />Tájépítészeti linkgyűjtemény <a class="external autonumber" title="http://tajepiteszet.lap.hu/" href="http://tajepiteszet.lap.hu/" rel="nofollow">[5]</a><br />Kerttörténeti Archívum <a class="external autonumber" title="http://www.gis.kee.hu/kertarchivum/" href="http://www.gis.kee.hu/kertarchivum/" rel="nofollow">[6]</a><br />LE:NOTRE – Landscape Education: New Opportunities for Teaching and Research in Europe <a class="external autonumber" title="http://www.le-notre.org/" href="http://www.le-notre.org/" rel="nofollow">[7]</a><br />Tájépítészet c. tudományos folyóirat <a class="external autonumber" title="http://www.kee.hu/tajkar/kutatas/tajepiteszet.htm" href="http://www.kee.hu/tajkar/kutatas/tajepiteszet.htm" rel="nofollow">[8]</a> <a class="external autonumber" title="http://www.szepkertek.hu/folyoirataink_tajepiteszet_00.htm" href="http://www.szepkertek.hu/folyoirataink_tajepiteszet_00.htm" rel="nofollow">[9]</a><br />EFLA – European Foundation for Landscape Architect <a class="external autonumber" title="http://www.efla.org/" href="http://www.efla.org/" rel="nofollow">[10]</a><br />ELKE – Kertészeti, élelmiszeripari, kertművészeti és tájépítészeti könyvtáradatbázis <a class="external autonumber" title="http://www.iif.hu/db/elke/" href="http://www.iif.hu/db/elke/" rel="nofollow">[11]</a><br />4D – tájépítészeti és kertművészeti folyóirat <a class="external autonumber" title="http://www.kee.hu/tajkar/kutatas/4D/index.htm" href="http://www.kee.hu/tajkar/kutatas/4D/index.htm" rel="nofollow">[12]</a><br />Szép Kertek (táj- és kertépítészeti folyóirat) <a class="external autonumber" title="http://www.szepkertek.hu/" href="http://www.szepkertek.hu/" rel="nofollow">[13]</a> </div><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6478042873133754746.post-80098128101394860912007-07-18T19:12:00.000+02:002007-07-18T19:58:55.406+02:00Egy légkondi, egy vizes porszívó egy hőcserélő és egy lengéscsillapító bizarr keveréke: mi az?*<div align="justify"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlvRARp7_GVkZ7VxeuMZtRpaAgytKouRVBmHK4N6EVw27K7OrKc68qd9RSte-Guresf1Rwg9NqAMzEQCMyazYDATqDwUbFEahi5ZZQq7WkFWJ26kn8TPvw_fe5w_k1XIezw3-H1TG-Uyw/s1600-h/népliget+037.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5088592279813978290" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlvRARp7_GVkZ7VxeuMZtRpaAgytKouRVBmHK4N6EVw27K7OrKc68qd9RSte-Guresf1Rwg9NqAMzEQCMyazYDATqDwUbFEahi5ZZQq7WkFWJ26kn8TPvw_fe5w_k1XIezw3-H1TG-Uyw/s320/n%C3%A9pliget+037.jpg" border="0" /></a> *zöldfelület </div><div align="justify"><br /><span style="font-family:georgia;">Ha megkérdeznénk egy átlag várospolgárt arról, hogy miért is jó a zöld növény, a zöldfelület a városban, bizton első reakciója az lenne: oxigént termel, szén-dioxidot köt le: ez a város zöld tüdeje. Általános tévhit, hogy a városi növényzet erre számottevően képes.</span><a title="" style="mso-footnote-id: ftn1" href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=6478042873133754746&postID=8009812810139486091#_ftn1" name="_ftnref1"><span style="font-family:georgia;">[1]</span></a><span style="font-family:georgia;">. Viszont ezzel szemben a zöldfelület levegőtisztító képessége mégis létező mechanizmus, hiszen a párologtatott vízhez köti a szennyező részecskéket (lám a vizes porszívót milyen régen kitalálta a természet!), valamint befolyásolja a levegő páratartalmának alakulását, mégpedig kondícionáló, az időjárási szélsőségeket mérséklő módon, amelyet helyi klímamódosító szerepkörként jellemezhetünk.<br /><br />Azt a tényt, hogy a városi zöldtömeg ”természetes légkondícionálóként” működik, hajlamosak vagyunk alulértékelni. A zöld lombozat elnyeli (és energiaként hasznosítja) a dirrekt fény egy bizonyos sávját, jelenléte megakadályozza a hőmérséklet emelő káros mértékű hővisszaverődést a mesterséges (épített, burkolt) felületekről, kondícionálja környezetét, kellemesebb közérzet biztosít. Mindezek mellett a növényi légzés során felszabaduló vízpára a nyári melegben hűti, a tavaszi és őszi hidegben pedig fűti a környező levegőt, és ezzel tovább növeli a kondícionáló hatást, azaz pontosan úgy működik, mint egy modern légkondícionáló. (Vagy a légkondícionáló működik úgy, mint a zöldfelület? Mindenki döntse el maga. A különbség az energiaforrásban van, míg egyiket a jó öreg nap üzemelteti reményeink szerint még úgy tízmillió évig, addig a másikat a fosszilis energiatartalékaink elégetése.) </span><a title="" style="mso-footnote-id: ftn2" href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=6478042873133754746&postID=8009812810139486091#_ftn2" name="_ftnref2"><span style="font-family:georgia;">[2]</span></a><br /><span style="font-family:georgia;"><br />Jólértesültek bizonyosan megemlítenék még a városi növényzet zajcsökkentő szerepkörét ami viszont a tévhitekkel ellentétben csak korlátozott mértékben érvényesülhet. </span><a title="" style="mso-footnote-id: ftn3" href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=6478042873133754746&postID=8009812810139486091#_ftn3" name="_ftnref3"><span style="font-family:georgia;">[3]</span></a><span style="font-family:georgia;"> Sokkal kevésbé ismert és hangoztatott tulajdonsága a zöldfelületeknek a rezgéscsillapítás. Ez leginkább olyan alapesetek vizsgálatakor válik világossá, mint például egy zöldsáv nélküli városi utcán zajló forgalom lakóépületekre gyakorolt rezgéshatása, vagy egy hasonló, de összefüggő zöldsávval is rendelkező utca csillapított hatása az épületekre nézve. </span><a title="" style="mso-footnote-id: ftn4" href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=6478042873133754746&postID=8009812810139486091#_ftn4" name="_ftnref4"><span style="font-family:georgia;">[4]</span></a></div><div align="justify"></div><div align="justify"><a title="" style="mso-footnote-id: ftn1" href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=6478042873133754746&postID=8009812810139486091#_ftnref1" name="_ftn1"><span style="font-family:verdana;font-size:78%;"><br /> </div><div align="justify"><hr style="TEXT-ALIGN: center" width="90%" size="1"></div><div align="justify"><br /><br />[1]</span></a><span style="font-family:verdana;font-size:78%;"> A Bioszféra-II nemzetközi kutatás (USA, Arizona) az 1990-es évek első felére egyértelműen bizonyította az állítás képtelenségét, sőt egyes kutatások ma tudományos alapon már megkérdőjelezik a trópusi esőerdők globális oxigéntermelésben kifejtett szerepét is, és sokkal inkább a tengeri fitoplanktonnak tulajdonítják az emberi élet számára megfelelő O2- CO2 egyensúly fenntartását. Forrás: Cronise, R., D. Noever, and A. Brittain. 1995. Self-organized Criticality in Closed Ecosystems; Carbon Dioxide Fluctuations in Biosphere 2. International Journal of Climatology, vol. 16, 1-6.; J. Lovelock: GAIA: ÚJ SZEMMEL A FÖLDI ÉLETRŐL Szemelvények Ökológiai kapcsolatok füzetek. Budapest, 1984. 53–73. o.<br /></span><a title="" style="mso-footnote-id: ftn2" href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=6478042873133754746&postID=8009812810139486091#_ftnref2" name="_ftn2"><span style="font-family:verdana;font-size:78%;">[2]</span></a><span style="font-family:verdana;font-size:78%;"> Például egy növényzettel borított panel lakás és egy növényzettel nem borított parkoló felület léghőmérsékletének különbsége a nyári szezonban elérheti az 5-6 oC-ot (a felületi hőmérsékletkülönbség a 20-30 oC-ot!). Tessék bátran kipróbálni!<br /></span><a title="" style="mso-footnote-id: ftn3" href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=6478042873133754746&postID=8009812810139486091#_ftnref3" name="_ftn3"><span style="font-family:verdana;font-size:78%;">[3]</span></a><span style="font-family:verdana;font-size:78%;"> A közlekedési zajra vonatkozó szabványok szerint egy 10 m széles, speciálisan erre a célra kialakított (több lombkoronaszinten záródó, kifejlett) növényzet kb. 1 dB-lel képes csökkenteni a forgalmi zajt. Tekintettel arra, hogy jelentős mértékben túlterhelt, zajos városi útjainkon nem gyakori a 10-15 dB határérték feletti zaj sem, a városi helyhiányos esetekben a zöldfelületek zajvédő szerepe igen korlátozott marad. Mindazonáltal a kombinált zajvédő megoldásoknak (zajvédő domb + növénytelepítés, növénykazettás zajvédő falak stb.) nem csak környezetvédelmi, hanem esztétikai funkciója is van.<br /></span><a title="" style="mso-footnote-id: ftn4" href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=6478042873133754746&postID=8009812810139486091#_ftnref4" name="_ftn4"><span style="font-family:verdana;font-size:78%;">[4]</span></a><span style="font-family:verdana;font-size:78%;"> Az utcával a burkolatokon keresztül közvetlen mechanikai kapcsolattal rendelkező házban mondjuk egy villamos keltette rezgések hosszabb távon egészségkárosítóak is lehetnek (nem beszélve a gazdasági értékcsökkenésről), míg a megfelelően kialakított zöld sáv a káros rezgéseket jótékonyan letompítja.</span></div><div class="blogger-post-footer">kíváncsi vagy többre is?</div>Bardóczi Sándorhttp://www.blogger.com/profile/08510538639989488097noreply@blogger.com0