MM90

2009. november 9.

Húsz éve omlott le (napra pontosan) a berlini fal. Egy "fiatalember" ekkor ünnepelte (napra pontosan) a 70. születésnapját. Szép születésnapi ajándék. Most a 90. születésnapját ünnepli, és most sokkal szerényebb ajándékokkal kell beérnie.

A "fiatalember" 1919 november 9-én született egy kis tolna megyei faluban, Mőcsényben, Bonyhád közelében. Egy németajkú, frank közösségben, földművelők között, földekkel meglehetősen jól megáldott / megvert családban arra volt ítéltetve, hogy maga is a földdel, gazdálkodással foglalkozzon. Nem így történt. A történelem közbeszólt, ki tudja hányadjára megakasztva szerves fejlődési folyamatokat. Családja a 30-as években a Volksbundnak túl magyar volt, azaz nem lojális a hitleri elvekhez, megbízhatatlan. Fajtagadóknak bélyegezték őket, mert nem álltak be a fasizálódás sodrába. Édesapját később a Gestapo hurcolta meg, mert segített egy zsidó családnak vagyonuk részbeni elrejtésében. Tette mögött nem volt faji megfontolás, előtte nem hőssé válás illúziója lebegett, csak az emberség és a parasztbecsület. A falusi zsidó közösségek a zsidótörvények, majd a deportálás előtt szimbiózisban éltek a gazdálkodókkal. A gazdálkodó termelt, a kereskedő kereskedett. Egymásra voltak utalva, együtt gyarapodtak és nem egymás ellen. Ha az egyik bajba került, a másik segített. Nem faji, hanem közösségi alapon.

A "fiatalember" a háború előtt, közben végezte el első egyetemi tanulmányait, a Kertészeti Akadémián felfigyelt a jókezű gyerekre Ormos Imre professzor, a kertművészet tanára. Meg is hívta őt egyetemi tanársegédnek, "arra az eshetőségre, ha túlélnénk ezt a háborút." A friss diplomásnak ugyanis megjött a SAS behívó, Erdélybe került katonai szolgálatra. Katonáskodását sem töltötte tétlenül, a Kolozsvári Egyetemen ökonómiai tanulmányokat folytatott, diplomájának átvétele előtt, az utolsó vonatok egyikével jött vissza Magyarországra - és soha többé nem tért oda vissza.

A Magyar Hadsereg józanabb, Hitler bukását előre látó tisztjeivel együtt csatlakozott a felvidéken harcoló partizánokhoz. Az amerikai hadtestnél közvetítőtiszt, tolmács szerepet ajánlottak fel a németül, angolul és magyarul egyformán jól beszélő tartalékos tisztnek, aki a biztos anyagi hátteret, további boldogulást ígérő ajánlatot visszautasítva jött haza: itthon volt dolga.

A háború után Ormos professzor, ígéretéhez híven felvette, és egyben felállított egy nagyon kemény követelményt a friss tanársegéd elé. Azt követelte tőle, hogy a neki biztosított 6 év ösztöndíj ideje alatt járjon be legalább 5 európai országot, tanuljon meg legalább 5 idegen nyelvet (amelyben benne van az angol, a spanyol és olasz), végezzen el még három egyetemet és doktoráljon le. A "fiatalember" elfogadta a feltételeket, majd 1947-ben első kijelölt helyére Svájcba távozott, ahol megkezdte ezirányú továbbtanulását, miközben egy kertépítészeti kivitelező cégnél gyakorlati kivitelezési munkákban is részt vett. A 48-as fordulat, Rákosi hatalomra kerülése után Svájcban felszólították az ország elhagyására. Több lehetősége lett volna a disszidálásra: a Svájc által biztosított kontingensek egyikével könnyen az Egyesült Államokba, Kanadába vagy Ausztráliába mehetett volna. Nem ment. Bécsben, a Magyar Kollégiumban két magyar erőszakkal lefogta és arra kötelezte, hogy egy napig hallgassa a rádióban Rákosi és párttársai beszédeit, lássa be: őrültség most hazamenni. Ellenállt a "józan észnek". Zsebében egy szovjet marsall pecsétes levelével, miszerint elévülhetetlen érdemei vannak az antifasiszta ellenállásban, átlépett a Rákosi diktatúra földjére, szülőföldjére, hogy többek között megmentse az akkor már a Hortobágyra kitelepített szüleit és nővérét, akit "kollektív bűneikért" deportált a diktatúra, megfosztva földjeiktől mint osztályidegen elemeket. Többszörös "bűneikért" (németajkúak és "kulákok" voltak) lakolniuk kellett.

Idehaza visszatért a Kertészeti Egyetemre. Feleségül vette egy másik "osztályidegen", Misley orvosprofesszor lányát, aki szintén az akkor Agráregyetem kötelékébe tartozó hívott Kertészeti főiskolán végzett. Nekilátott a tájépítészeti diszciplina alapjainak elmélyítéséhez. 1956-ban az Egyetem Forradalmi Bizottságának tagja, aki ugyanakkor önmérsékletre inti a forrófejűeket. Az október 23-i Kossuth téri békés tüntetésen ott van az egyetemi zászló alatt, de a Bródy Sándor utcai lövöldözések hírére hallgatóit hazarendeli. Ismét felmerül a disszidálás lehetősége. Ebben az időben katonabarátaival spanyolul és szlovákul tanul. Egyik arra az esetre kell, ha elhagyják az országot - mert úgy ítélik meg, hogy a spanyol nyelvterületen vannak a legnagyobb szakmai lehetőségek, a másik arra az eshetőségre, ha mégis itthon maradnak. Ő végül marad. Egyetemi oktatási tevékenysége mellett a VÁTI-ban, a Lakótervben végzett alkalmazott kutatásokat, gyakorlati tervezést, amely mellett a BME Urbanisztikai tanszékének megbecsült vendégelőadója volt.

A földdel foglakozott tehát, csak nem pontosan úgy, ahogy azt "előre megírt sorsa" eredetileg előírta neki. A 60-as években már nemzetközi megmérettetésekben is részt vett, bécsi kertjeinek egy része ma is megvan. Az akkor induló Magyar Televízió egyik Vitray Tamás által vezetett műveltségi vetélkedőjén többedmagával nyert kerületének, a XI. kerületnek egy óvodát, amely a Karolina úton épült fel. Megvásárolt az Egyetemhez közel egy a háború alatt félbe maradt épületet a Somlói úton, ahová víz és villany nélkül költözött be kis családjával. Megszervezte a szakirányból a táj- és kertépítészeti szakot, rendszeresen kivitte hallgatóit elébb az NDK, majd Ausztria és Nyugat-Németország területére szakmai gyakorlatra. Osztályidegen volta miatt visszadobott doktoriját végül megvédhette 1962-ben. 1969-ben nevezték ki a Kertépítészeti Tanszék élére, majd 1970-ben egyetemi tanárrá. 1969-ben, egy balatoni út alkalmával legendás Trabant 500-asa megmakacsolja magát. Leáll. Mindez Balatongyörökön történik. Az útról a doboldalban egy felhagyott murvabánya látszik. Feleségével együtt felmásznak a bányába. Már a zsigereiben van az ellenállás, hogy valamikor is újra földet szerezzen. De egyszerre mondják ki ezt a telket meg kell venni. Panoráma a Keszthelyi-öbölre, háttérben a Szent-György heggyel.

Többször hajtott végre tantárgy reformot, már a '70-es években a bolognai folyamathoz hasonlatos kétszintű oktatás bevezetését szorgalmazta. Az egyetemi karosodás folyamatában, a '70-es években a tartósítóipari és kertészeti ágazatok vissza akarták szorítani a tájépítészet önálló karrá válásának folyamatát, amelyre ő végül tanszékvezetői lemondásával válaszolt. Nemzetközi kertépítészeti sikerei, különösen a WIG 64-en, WIG-72-őn felépített magyar kertjei miatt a nemzetközi szakmapolitikai karrierje tovább ívelt, miközben idehaza éppen kiszorításán fáradoztak - nem először és nem utoljára.

A '70-es évek végétől az IFLA - az International Federation of Landscape Architects alelnöke, majd 1986-tól 1990-ig elnöke. Első közép-kelet európaiként. Az elnöki poszt megszerzéséhez - nemzetközi kapcsolatai és a kertészeti kiállításokra tervezett kertjei mellett az is hozzájárul, hogy az előző elnök, a svájci Zvi Miller botrányos körülmények között kiüríti a szövetség kasszáját - barátnőjét is utaztatva feléli a szövetség vagyonát. Az erős amerikai és német érdekszférájú nemzetközi szövetségben nem tudnak dűlőre jutni az új elnök személyét illetően, ezért esik a választás Mőcsényire, aki 1984-ben Budapesten sikeres IFLA kongresszust hoz tető alá.

Györöki nyaralója, a bányaudvarból varázsolt "kreatív táj" nemcsak családi fészek, hanem zarándokhely és "polihisztor képző intézet" is egyben. Szinte minden szakon, majd karon végzett diák megfordult ott. Wright wisconsini magániskolájához, a Taliesin Felowship-hez hasonló módon egyfajta családias légkörű önképzőkör, szakmatörténeti szimbólum.

Mőcsényi több ponton nagyon magas mércét állít a tájépítészet művelői elé. Mint szakember, mint ember, mint "fenegyerek", mint szakmapolitikus és mint reformer is
kiemelkedőt alkot. Kezdeményezőkészsége, intelligenciája, műveltsége, széleslátókörűsége és látnoki képességei nehezen felülmúlhatóak. A kilencven éve született "fiatalember" ma is őrzi azt a játékosságot, és derűt, amit sem világháború, sem diktatúra, sem súlyos daganatos betegség nem tudott benne lerombolni, mindig felülkerekedett, "fiatalember" maradt. Ember az embertelenségben és mester a mesterhiányos időkben.

Isten éltesse még sokáig, kiapadhatatlan energiáira ugyanis ma is szükségünk van!