Mőcsényi a Zárórában

Az 1919-es esztendőben született Mőcsényi Mihály professzor, kedves mentorom, a "fókuszpont", akiről minden tájépítésznek csillogó szemű emlékei vannak és számtalan anekdota kötődik hozzá. Pedig a szakmát illetően kérlelhetetlen maximalistával és kritikussal állunk szemben, akinél a pikoló sörben (fiúknak) és süteményben (lányoknak) osztogatott érdemjegyeket ki kellett érdemelni. Diákságom idején volt az akkor már a rendszeres aktív tanítástól visszavonult professzor 75 éves jubileuma. Ekkor sikerült őt pár társammal "elcsípnünk" azzal a kéréssel, hogy tanítson minket legalább fakultatív szinten. Azaz adjon a módszeréből és gondolataiból nekünk is egy darabot. Többet, mint amit a tájépítész képzésben hagyománnyá vált szemeszterenkénti országjárások alatt kaphattunk tőle.

Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a mi időnkben a 2. évfolyamban kezdődő országjárások során egy-egy tematikus útvonalon járta végig szaktanárokkal az összes tájépítész növendék az ország négy részre osztott testét, megismerkedett az akkor aktuális tájfejlesztési, tájfejlődési folyamatokkal. Az első szakasz tradicionálisan É-Ny Magyarország, melynek végállomása egy egykori kőbánya udvara Balatongyörökön, ahonnan a Balaton, a Tapolcai-medence és a Szent György-hegy szolgáltatja a díszletet. Ebbe a volt kőbányába álmodta meg Mőcsényi 35 évvel ezelőtt a bányaudvar félkaréjára simuló nyaralóját, melynek terveit (fejben) ő készítette el, és nagy százalékban a saját kétkezi munkájával valósította meg. Garázsában őriz egy teljesen gömbölyűre koptatott kalapácsot: ezzel véste ki a puha sziklából saját kezűleg a bányaudvaron megvalósított úszómedencét. Az építéshez szükséges adalékanyag helyben kitermelt, a kötőanyag (cement) pedig egy a legendás régi Trabant csomagterében érkezett hétről hétre. A több mint 20 évig tartó építkezés egyben a tájépítészeti mesterképzés helyszínét is jelenthette: megtiszteltetésnek vehette az a szakmabeli, aki meghívást kapott a professzortól egy kis kalákára. A betonozás ugyanis tájelméleti eszmecserékkel tarkítottan zajlott a rendhagyó mesterkurzuson, amit a beavatottak csak "polihisztor-képző"-ként emlegettek. Nem véletlen tehát, hogy a Magyarországi Ki-Kicsoda? lexikon '90-es évekbeli kiadásában Mőcsényi hobbiként azt jelölte meg: bányarekultiváció. Az sem véletlen, hogy a Mőcsényin felnőtt tájépítész generációk egész sora tartja úgy: igazából az a tájépítész, aki pontosan tudja, hol található Mőcsényi nyaralója.

Egyszóval ráállt az akkor 75 éves professzor a fakultációs óra megszervezésére, de azzal a feltétellel, hogy mi adunk a kurzusnak témát. Akkoriban egy kanadai doktorandusz tanított nekünk számítógéppel támogatott tervezést az egyetemen, akitől tudtuk: a tengerentúli képzésben elindult egy olyan irány, ami a városi zöldfelületek használóival, azok viselkedésének kutatásával kívánta a használati szempontból kívánatos városi közpark modelljét felállítani. Itthon ekkor még mindez teljes nóvumnak számított. Ez az információ vezetett oda bennünket, hogy végül ezt a címet jelöltük meg: a parkhasználók lélektana. Mőcsényi elfogadta a címet. Az 1 éves kurzuson azonban csaknem mindenről szó esett, ami a világ dolgait illeti. Csak kapkodtuk a fejünket a távoli nézőpontokból indított gondolatfűzéseken, amelyek úgy zakatoltak egyik vágányról a másikra, hogy zúgott tőle a fejünk. Figyelni pedig muszáj volt, mert Mőcsényi időről-időre megkérdezte: honnan is jutottunk el idáig? Ki tudja visszafejteni a gondolatmenetet a "váltók" helyének azonosításával? Aki tudta, no azé lett a pikoló sör vagy a süti "voucher", amelyet érdemjegyekre lehetett a kurzus végén váltani. Az előadások pedig kivétel nélkül eljutottak ahhoz a befejező mondathoz: "nos ez is hozzátartozik a parkot használók lélektanához". Az egész hétre gondolkodnivalót adó intenzív agytorna során értettük meg: minden mindennel összefügg, és ez az, amit azzal a névvel illetnek: ökológia.

2008. decemberében az Újirány csoport (eddigi legjelentősebb alkotásuk a Millenáris ötletterve, de számos igen termékeny projekt áll már a hátuk mögött) karácsonyi összejövetelt tartott, amelyre elsősorban a fiatal tervező társadalom, építészek, tájépítészek, iparművészek voltak hivatalosak. Ezen az informális bulin azonban többek között Veiszer Alinda is megjelent, aki az újirányosok közül többekkel ápol baráti kapcsolatokat. Mohácsi Sanyi, Lendvai Gábor és jómagam szinte egyszerre, egymástól függetlenül gondoltunk hirtelen arra, hogy az Alinda által vezetett műsor (Záróra) rendkívül alkalmas lehet arra, hogy digitális emléket állítsunk a professzor eddigi életútjának. (A 75 éves jubileuma alkalmából az MTV már készített a professzorral egy két részes portréműsort a györöki és Capri szigeti helyszíneken Visszatérés Gaiahoz címmel, Csisztu Zsuzsa riporteri közreműködésével. Akkor azonban világhálóról, pláne videómegosztásról még nem lehetett szó). Gábor mondta ki ezt először hangosan és az ötletet tett követte. A megbeszélést pedig ez a felvétel, amiért mind Alindának, mind pedig a Záróra stábjának ezer köszönettel tartozunk.



Interjú Mőcsényi Mihállyal (2009. január 14, m2)

Mőcsényivel foglalkozó írások a neten:

A tájrendezés oktatás és a Tájépítészeti Kar létrehozása – Mőcsényi Mihály
Murvabánya rendezése másképp
A széndioxidról másképpen
Tájépítészet a felsőoktatásban
A táj eltérő értelmezései és azok tervezési-védelmi jelentősége
Önálló karrá válás