csütörtök, július 19, 2007

Az a csúnya „vattafa”

Vélemények: 
Még hallgató koromban részt vettem Zugló akkor úttörőnek számító kezdeményezésében, a kerület fáinak felmérésében és kategorizálásában (térinformatikai alapokon). Hiheteten reakciókat váltottunk ki az utca emberéből pusztán kemény fedeles mappás, töltőtollas jelenlétünkkel, ahogyan előre felállított kategóriák (faj, fajta, kor, egészségi állapot, dendrológiai érték) mentén próbáltuk osztályozni a kerület közterületeinek fáit elmélyülten meg-megállva egy-egy fa alatt. A legtöbben szintén előre felállított kategóriák alapján eközben minket próbáltak osztályozni: sokat például azt feltételezték rólunk, hogy kivágni jöttünk a fákat. Néhányan tanácsot is osztogattak: ezeket a "vattafákat" kéne kivágni, mert a gyerekem tisztára szénanáthás amikor szállingózik itt nekünk a "vatta". A "vattafa" közismertebb néven szürke nyár névre hallgat (Populus x canescens). A hibrid nemes nyarak valóban nem a legjobb fafajok utcafásításra (a 60-as és 70-es években előszerettel ültették lakótelepek, sportpályák, gyárak területére, országutak mentén), mert igen gyorsan nő (pionír), és akkor még az volt az ideológia, hogy adjon egy zöldfelület gyors borítottságot, és nem számít, hogy gyorsan elöregszik, mert egy második hullámban majd ugyis alátelepítenek nemesebb fákat, amelyeknek az árnyékban nagyobb lehetőségük, és több idejük van felnőni. Nos, ez a "második ütem" valahogy rendre elmaradt, ezért ma a legtöbb magyar város és országút tele van elöregdett, törékeny ágrendszerű, balesetveszélyes nemes nyárral. Az a vád azonban, hogy szemetelő, repítőszőrös termése allergén lenne, egyáltalán nem igaz. Városi legenda.[1]

Meg kell említenünk ennek a tévhitnek a kapcsán egy mégnagyobb tévhitet. Napjainkra dühödt "sovinizmussal" egy hibás ellenségképet fedezett fel magának a társadalmi köztudat, és erre a sajtó úgymond igényesebb része, sőt még a hivatalos környezetvédelem is rátesz egy lapáttal. Divatos dolog az allergiás megbetegedések okai között szerepeltetni például a városi növényzet egyes csoportjait (a parlagfű, a rézgyom, a bálványfa, fűfélék, hársfélék, nyárfélék a leggyakoribb célpontjai ennek a szemléletnek, amelyek jó ellenségnek bizonyulnak, mert képtelenek megtartani saját védőbeszédjüket.) Tudatosítani szeretném azonban, hogy a pollenek (és más allergén dolgok) allergiakeltő hatása pusztán okozata az emberi környezetszennyezésnek (levegőállapot, talajállapot, vízállapot) és a szervezetbe bevitt mesterséges anyagoknak (módosított élelmiszerek, dohányfüst, mikorszennyezőiben, fertőtlenítésre használt vegyületekben feldúsult ivóvíz). A pollen például úgy allergizál, hogy barázdált, abszorbens felületén - amit többnyire arra talált ki a természet, hogy beleakadjon rovarba, szélbe - megköti a levegőben található anyagokat. Ha kipufogó gázokat eregetünk a levegőbe akkor azt, ha gyárkémények füstjét, akkor meg azt. A pollen arra való, hogy szétszóródjon a levegőben, hogy megtermékenyítsen, elterjessze az életet. Az élet szempontjából az ember nem különösebben védett alakulat, túlontúl specializálódott valami, amit még egy olyan apró kis mütyür is térdre kényszerít, mint egy vírus, vagy egy pollen. Summa summárum, ezt, az ember által elbaltázott levegőt mi (is) belélegezzük. A rossz levegő és az egyéb civilizációs hatások az emberi immunrendszer meggyengülését eredményezték, amely során immunreakciók sokasága alakult ki, és korunkra az allergiák népbetegség formájában csúcsosodtak ki. Milyen érdekes lenne megvizsgálni, vajon a parlagfüvel kevésbé terhelt, túlburkolt városban, vagy vidéken szenvednek-e többen parlagfű allergiában? Nem ismerek ilyen kutatást, de sejtem az eredményt. [2] Esély sincs a pollenhelyzet javulását úgy elérni, hogy a pollent kibocsátó élőlényeket semmisítjük meg. Maga az élet ennél hatalmasabb, és ha úgy tetszik neki, könnyedén túllép az emberen. Akik ma a növényi allergéneket gyepálják, egy olyan sárkány levágására tesznek kísérletet, aminek ha levágják a három fejét, akkor hét nő ki helyette. Ebbe pedig számolatlanul lehet tölteni a pénzt, erőforrást, égetni a fűkaszához szükséges üzemanyagot, létrehozni a drágábbnál drágább gyógyszereket: de változást elérni nem nagyon lehet. Esetleg időlegesen, rendkívül nagy pénzáldozatok árán. Amennyiben a pollenallergia elleni védekezés a légszennyezők büntetőpontozására, redukálására, megszütetetésére irányulna, sokkal nagyobb sikereket lehetne elérni a megelőzés terén. A parlagfű például Észak-Amerikából származik, de valahogy sem az észak-amerikai gyarmatosítók, sem pedig az algonkin indián törzsfők memoárjában nem szerepel a tömeges tüsszögés és könnyezés jelensége vegetációs ciklusa idején. Bőrharisnya nem parlagfű általi halállal hal meg Cooper regényében, hanem egy a nyugati civilizációt manifesztáló golyó végez vele...

[1] Az ÁNTSZ OKI odalán ez olvasható: Nyárfa- Populus sp. **Hazánkban kilenc faja él, többségük őshonos, de van köztük kínai és amerikai eredetű is. Többségében nedvességkedvelők, de akadnak szárazságtűrő fajaik is. Változatos életterűek: árterületeken, mészben szegény talajokon is nőnek. Dísznövényként sorfának is szívesen alkalmazzák. Vattás termése nem allergén! A nyárfák termésszórásakor tapasztalt allergiás tünetek az akkor már virágzó pázsitfűfélék (Poaceae) rovására írhatók.
[2] Az ún. ”növényi allergénekkel” az ember zökkenőmentesen tudott évezredeken keresztül együtt élni, az allergiás megbetegedések elleni küzdelem tehát célt téveszt, ha pusztán az okozatot (növényzet közelségére adott immunválasz), és nem az okot (környezetszennyezés, táplálkozási szokások) próbáljuk mérsékelni, illetőleg megváltoztatni.

1 megjegyzés:

motmot írta...

hmm...érdekes,hasznos...és szerfelett tanulságos...

ahogy az egész blog is...Meg hoyg vannak ilyen emberek..szakemberek

de az emberiség ámokfutása okozta görcsöt nem oldja fel...sajnos:(

Lehető legtöbb Erőt a munkához!

Rendszeres olvasók